Adattár
SZANDAI Sándor
szobrász, (Szandaszőlős, 1903. március 7. - Budapest, 1978. október 1.)
Autodidakta, 1933-tól Kassák körében tanult. 1973: Munka Érdemrend arany fokozata; 1974: Munkácsy-díj. 1938-ban finnországi tanulmányutat tett a Fészek Klub művészcsere útjának keretében. 1958-1963 között több megszakítással, hosszabb időt töltött Párizsban és Franciaországban. Tagja volt 1935-től a Képzőművészek Új Társaságának és a Paál László Társaságnak, 1958-tól a párizsi Bernheim-Jeune Galerie-nak. 1948-ban a rákospalotai Munkás Képzőművészeti Szabadiskola tanára, 1958-tól, majd két évtizeden keresztül az angyalföldi József Attila Művelődési Ház szobrász szakkörének vezetője. A 20-as évek közepén egy szolnoki gipszöntő műhelyben dolgozott, 1927-1933 között újságíróként, íróként tevékenykedett. Írásai Móricz Zsigmond támogatásával a Nyugatban, Munkában, Népszavában stb., fővárosi lapokban jelentek meg. 1931-ben Szolnokon megalapította a Reklám Kurírt, majd az Irodalmi Kurírt, amely 1931-1932 között jelent meg. A folyóirat betiltása után, 1933-ban a fővárosba költözött. Kassák Lajos hatására kezdett el szobrászattal foglalkozni. 1933-tól állított ki. Az op-art és a kinetikus művészet egyik hazai úttörője volt. Szobrászatát a figuratív és nonfiguratív törekvések egymást kiegészítő egysége, örökös forma- és anyagkísérletezés jellemzi. Mesterének vallotta Despiaut és Donatellót, de művészi szemléletének meghatározója Kassák Lajos volt. Pályája első nagy korszakában főként kisplasztikát és portrét készített. A 30-as években alkotott paraszti témájú kisplasztikáit sajátos groteszkség (Groteszk tánc, 1938), expresszív formavilág jellemzi, melyek gyerekkori emlékeiből táplálkoznak. A 40-es évektől műveiben erős torzítások, s ezzel párhuzamosan kubista próbálkozások jelentkeznek. Figuratív kisplasztikáiban egész pályáján megőrizte groteszk-expresszionizmusát (Emberpár, 1974). Realista alkotásainak középpontjában jól karakterizált portréi állnak (Kassák, 1946). Monumentális plasztikai érdeklődésének első megnyilvánulása a főváros 1938- as Madách-szobor pályázatán való részvétel volt. Az 50-es évek elején néhány realista szemléletű köztéri művet alkotott. Szobrászatát az évtized második felétől az anyagkísérletek jellemzik, melyek köztéri munkáin is jelentkeznek. E kísérletek eredménye - az épületplasztika számára, általa felfedezett samott alkalmazása a pécsi bányászlakóház domborművén. Párhuzamosan anyagkísérleteivel kisplasztikáinak formavilágában is új, konstruktív szemlélet (Lantos nő, 1957) tükröződik. 1958-ban művészi fordulat következett be pályáján. Párizsi kiállítása révén megismerkedett V. Vasarelyvel, N. Schöfferrel, É. Hajdúval és az absztrakt művészet legújabb tendenciáival. Új plasztikai szemléletével összhangban, művészi mondanivalóját nonfiguratív művekben, az op-art szellemében, új anyagokkal, technikákkal fogalmazza meg. Különböző fémlemezekből és huzalokból ún. Peinture-objetkat konstruált. 1958- ban kezdett lemezdomborításokkal foglalkozni. Gyűrött, ritmusos formákat, puha hatású, hullámzó felületeket vörösrézlemezből, majd 1963-tól keményebb ritmusú, szabályosabb Elvont forma-sorozatokat komponált alumíniumból. A fém természetes és a hidegzománc fekete-fehér, későbbiekben lila színeire, formákra, fényjátékra épülő, geometrizáló absztrakt domborművei mellett, a képkonstruálás kérdései izgatták. Grafikáiban elvont növényi formák, élettelen kristályszerkezetekre emlékeztető formák jelennek meg, különösen az 1968-tól alkalmazott ún. wassco-viasz művein. E formák s az íves, sarlós motívum későbbi mobiljain és fém munkáin is feltűnnek. A 60-as évek közepétől kezdett el mobil jellegű térplasztikákat készíteni. Az évtized végén, fából, alumíniumból, krómacélból, betonból, üvegből, vörösrézből konstruált köztéri plasztikai tervsorozata, a Térformák úttörő elképzelései voltak a későbbi, itthon megvalósult plasztikáknak. Munkáit a modern építészeti környezettel harmonizáló, játékos fény- és formahatásokat, vizuális élményt nyújtó díszítőplasztikáknak szánta.
Mesterei .
autodidakta, Kassák Lajos.
Egyéni kiállítások .
1936 • Tamás Galéria, Budapest
1937 • Tamás Galéria, Budapest [Sugár Andorral]
1941 • Műbarát, Budapest [Harmos Károllyal]
1942 • Alkotás Művészház, Budapest • Műbarát, Budapest [Harmos Károllyal]
1943 • Tamás Galéria, Budapest [Sugár Andorral]
1943 • Alkotás Művészház [Pap Gyulával]
1944 • Műbarát, Budapest [Szobotka Imrével]
1948 • Művész Galéria, Budapest [Bényi Lászlóval]
1949 • Fővárosi Népművelési Központ Rákóczi út 30. [Szobotka Imrével]
1958 • Musée Municipale de l'Art Moderne [B. Káldor Rózsával], Párizs
1959 • Bernheim - Jeune-Dauberville Galerie, Párizs
1967 • Kossuth Múzeum (gyűjt.), Cegléd
1968 • Damjanich János Múzeum, Szolnok • Miskolci Galéria, Miskolc
1971 • Bernheim-Jeune-Dauberville Galerie, Párizs
1974 • Ernst Múzeum, Budapest [Illés Árpáddal]
1980 • Építők Műszaki Klubja (emlékkiállítás) • Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szolnok
1983 • Művelődési Központ, Karcag • Helyőrségi Művelődési Központ, Szolnok (emlékkiállítás).
Válogatott csoportos kiállítások .
1945 • Magyar modern képzőművészet, Párizs, London • Szociáldemokrata párt képzőművészeinek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest • Nemzeti Parasztpárt Dózsa-kiállítása, Budapest
1946 • Képzőművészek Szabad Szervezetének I. kiállítása, Pécs • Magyar Képzőművészetért 1., Ernst Múzeum, Budapest
1947 • A Magyar Képzőművészek Szabadszervezetének II. Szabad Nemzeti kiállítása, Fővárosi Képtár, Budapest • Alkotás Művészház XXXV. kiállítása; Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1948 • XXXV. Kiállítás, Fővárosi Képtár, Budapest • Száz magyar művész alkotásai, Fővárosi Képtár, Budapest • Magyar Képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon, Budapest • Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest • Magyar kiállítás, London
1949 • Rippl-Rónai Társaság, Nemzeti Szalon, Budapest
1950 • Paál László Társaság kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1950, 1953, 1955, 1962, 1965, 1968 • 1., 4., 6., 10., 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1954 • Nyári Tárlat, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest • Stockholmi Állami Tárlat
1957-1958 • Magyar forradalmi művészet, Műcsarnok-Moszkva
1958 • Francia művészek kiállítása, Salon Populiste, Párizs • Francia csoportkiállítás, Galerie 65, Cannes
1959 • Munkásélet, LTM
1960 • Független művészek társasága (Société des Artistes Independantes), Grand Palais, Párizs
1962 • Modern magyar grafikai és kisplasztikai kiállítás, Pápa
1963 • Francia csoportkiállítás, Michael Dauberville Galerie, Párizs
1964 • Magyar festők, Kis Színpad (Mala Scena), Pozsony
1965 • Nouvelle Tendance 3, Zágráb
1967, 1969 • I., II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1970 • Miniatüren '70, Internacional Galerie, Krupp (Német Szövetségi Köztársaság)
1972 • 6. Balatoni Nyári Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely • XIII. Nyári Tárlat, Szeged
1974 • Angyalföldi képző- és iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1981 • Szocialista szobrászat 1919-1945, Savaria Múzeum, Szombathely
Köztéri művei .
Petőfi (bronz mellszobor, 1948, Dunavecse, Fő tér)
Jókai Mór (haraszti mészkő, 1953-1954, Komárom, Fő tér)
Anya gyerekkel (alumínium kútszobor, 1954-1957, Budapest, XIV. ker., Nagy Lajos király útja 82/b)
Női akt tállal (bronz, 1955, Budapest, Kábel- és Műanyaggyár)
Pollack Mihály (bronz mellszobor, 1957, Budapest, Városliget)
domborművek (kő, 1957-1958, Budapest, XVI. ker., Kerepesi úti lakótelep)
Nő galambbal (ezüstözött fém, 1960, Győr, Győr-sziget)
Női akt (haraszti mészkő kútszobor, 1961, Budapest, XII. ker., Sportkórház)
Táncoló fiatalok (bronz, 1962, Balatonfüred)
Női akt (fém kútszobor, 1962, Budapest, Királyfürdő park)
Szalvay Mihály (bronz mellszobor, 1963, Kecskemét, Széchenyi sétány)
Diákok (bronz, 1967, Miskolc, Egyetemváros)
díszítő-falplasztika (lemezdomborítás, vörösréz, alumínium, 1967, Budapest, Mikroszkóp Színpad, lebontva)
napóra (vörösréz, 1970, Velem, egykori KISZ-tábor)
Csokonai Vitéz Mihály (bronz mellszobor, 1974, Szeged, Pantheon)
Labdázó gyerekek (bronz szoborcsoport, 1975, Budapest, XVII. ker., Ferihegyi út 95., SZTK előtt)
Táncoló pár (kútszobor, 1975, Budapest, XVII. ker., Ferihegyi út 87.)
csobogókút (réz, 1975, Kalocsa, Kossuth L. u.)
Mezei Mária síremléke (bronz, 1984, Budakeszi temető, 1935-ös mű).
Művek közgyűjteményekben .
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Irodalmi munkásság .
~: Otthagytam a falut, Nyugat, 1932. augusztus 1-16.
~: Beszélgetés az anyaggal, Új Írás, 1975/1.
~: Röpködő fenyőforgács, Új Írás, 1977/1.
Irodalom .
Artner T.: ~ kisplasztikáiról, Műterem, 1958/6.
Frank J.: ~nál, Élet és Irodalom, 1966. május 14.
Frank J.: ~, Élet és Irodalom, 1967. július 1.
Egri M.: ~ (kat. bev., Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1968)
Ikvai N.: ~ ceglédi kiállítása, Művészet, 1968/7.
Soós I.: Újabb Van Gogh ábrázolások, Művészet, 1968/9.
Mezei O.: ~ plasztikáiról, Magyar Építőművészet, 1969/1.
Pogány Ö. G.: (kat. bev., Ernst Múzeum, Budapest, 1974)
Sík Cs.: ~ kiállítása, Tükör, 1974. február 26.
Horváth B.: Két művész az Ernst Múzeumban, Művészet, 1974/3.
Juhász F.: ~, Új Írás, 1975/1.
Egri M.: A Szolnoki Művésztelep, Budapest, 1977
Dr. Soós I.: In memoriam ~, Művészet, 1978 évkönyv, Budapest, 1979
Körmendi L.: Portrék és írók, Jászkunság, 1980/3.
Menyhért L.: Keze nyomán saját életre kelnek a tárgyak, Jászkunság, 1980/3.
Hérész D.-M. Pásztor J.: Amiről a levelek beszélnek, Jászkunság, 1980/3.
Menyhért L.-Körmendi L.: ~, a szobrász, Szolnok, 1980
L. Menyhért L.: ~, Budapest, 1983
Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1990.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról