Adattár
PÉTER Vladimir
ötvös szobrász, (Budapest, 1947. június 28. - )
1968-1973: Magyar Iparművészeti Főiskola, ötvös szak, mestere: Engelsz József. 1973: Ezüst Világkiállítás, II. díj, Mexikóváros; 1978: Nemzetközi Képző- és Iparművészeti Quadriennálé, Erfurt, I. díj; Nemzetközi Ékszerbiennálé, Jablonec, I. díj; 1985: Ötvös- és Fémműves Quadriennálé, Miskolc, I. díj; 1986: Handwerksmesse, Ékszerkiállítás, München, a zsűri díja; 1987: Nemzetközi kályhapályázat, különdíj, London; 1989: Munkácsy-díj; 1996: érdemes művész; 1997: DLA (Doctor of Liberal Art). 1993 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja; 1983 óta tanít a Magyar Iparművészet Főiskolán, 1997-től egyetemi tanár. 2001-től megbízott tanszékvezető. ~ a 70-es években egyik megteremtője annak a régi kézműves munkát fölelevenítő, a hagyományokat gyakran erős iróniával, humorral fűszerezve felhasználó hazai iparművészeti irányzatnak, amelynek képviselői 1975-ben a Manuál csoportot megalakítják. ~ a csoport alapító tagja, szobrászi kvalitásokkal rendelkező, vérbeli ötvösmester. Tárgyaiban úgy emlékezik különböző korok, népek, kultúrák hagyatékára, mint Gulácsy a quattrocentóra: a régiek mesterségbeli tudásának szintjén szuverén, XX. századi műveket teremt. A 70-es években készíti első nagyobb díszítőszobrászi munkáját: a Hungária Kávéház bárjába 18 festett műanyag szobrot: egy századfordulós vurstli álombeli, vaskosan jóízű és szelíden szomorkás figuráit. Különös, kultikus ékszereivel megújítja a magyar ékszerművészetet. Merészen túllép a hagyományos, "nemes" ékszeranyagokon: az ezüst, a drágakövek, féldrágakövek mellett fölhasznál cserepet, üveget, csontot, bőrt, textilt, szarut, kovácsoltvasat, bármit, amit a belefektetett aprólékos munkával tesz nemessé. Készít ékszert régi korok szerszámformáinak ihletésére, kiindul ősi fegyver- és hangszerformákból, remekbe formál csiszolt kövekkel, állatfejekkel, emberarcokkal ékes gyűrűplasztikákat, bőrszíjon, bonyolult textilfonadékon, gyöngysorokon függő nyaklánccsüngőket. Közöttük kő-, üveg-, csontjeleket, korallgyöngysoron függő, ezüstszegecsekkel kivert elefántcsont lovacskát, vízmosta kő simaságú ezüstmadarakat. Ékszereinek többsége végletekig kimunkált, abszolút forma, ahonnan már nincs több lépés, a tapintásnak, a szemnek, a léleknek egyaránt jóleső tárgy: "gondolat és munkaesszencia". Az anyagokból a maximumot hozza ki: az ezüst nagyon ezüst, a kő, az üveg, a csont erősen, karakterisztikusan önmaga lesz, felfokozódik keze alatt. Ékszereivel párhuzamosan készít bizarr, groteszk ízekben bővelkedő egyéb ötvösműveket: diplomamunkának réz verkliembert, gomboscipős, kopasz angyalt az Anna Margit-Ámos Imre Múzeum udvarára, csavart üvegoszlopot egyensúlyozó, aranycsillogású elefántokat galériacégérnek, s megmintázza - remek fintorral - artista-puttóként kézen álló bronz-önmagát egy joviális, vízköpő tengeri csuda hátán szökőkútnak. 1994 óta az általa alapított Wladis ékszermanufaktúra számára kisszériás ékszereket tervez.
Mesterei .
Engelsz József.
Egyéni kiállítások .
1970 • Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös Klub, Budapest
1975 • Újpesti Galéria, Budapest
1977 • Műhely-sorozat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1992 • Galerie Sofie Lachaert, Gent
1997 • Dorottya u. Galéria, Budapest
2001 • Erdész Galéria, Szentendre.
Válogatott csoportos kiállítások .
Ezüst Világkiállítás, Mexikóváros
1976, 1979, 1986, 1988 • Handwerksmesse, Ékszerkiállítás, München
1975-1985 • Manuál-kiállítások: Bruges, Párizs, Bécs, Budapest, Helsinki
1979 • Manuál, Műcsarnok, Budapest
1980 • A kéz intelligenciája, Műcsarnok, Budapest
1982 • Magyar Iparművészeti kiállítás, Helsinki
1984, 1987 • Electrum Gallery, London
1989 • Magyar Kulturális Hetek, Barbican Centre, London
1990 • Divat és látvány, Ernst Múzeum, Budapest
1995 • Art-Glass Galerie, Utrecht
1996 • Műhelysarok, Iparművészeti Múzeum, Budapest
1994-1997 • Wladis-kiállítások • Bécs, Budapest, Gent
1997 • Galerie Kunst im Licht, Hamburg
2001 • Ipar-Művészet. Millenniumi iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.
Köztéri művei .
festett szobor (üvegszálas poliészter, 1973-1977, Budapest, Hungária Kávéház)
Madarak (festett üvegszálas poliészter, 80-as évek, Budapest, Malév 2. Terminál)
szobrok (bronz, zománc, 1989, Budapest, Atrium Hyatt)
Múzsa (bronz, öntöttvas, 1990, Szentendre, Anna Margit-Ámos Imre Múzeum)
szökőkút (bronz, gránit, mészkő, 1993, Budapest, Café Remiz)
cégér (aranyozott bronz, üveg, zománcozott acéllemez, 1995, Budapest, Nagyházi Galéria)
Tórapajzs (ezüst, üveg, 1997, Budapest, Sim Shalom Közösség)
Állatalakos lámpák, falikutak (Centrál Kávéház, 1999)
Fortuna (bronz, 2000, Fortuna-ház, Budai Várnegyed).
Művek közgyűjteményekben .
Iparművészeti Múzeum, Budapest.
Írásai .
~: Fémek, kövek, mesterek, Műhelytitkok, Budapest, 1972
~: (kat., Műhely, Magyar Nemzeti Galéria, 1977)
~: (kat., Csók Galéria, 1977)
~: (kat., Dorottya Galéria, Budapest, 1997).
Irodalom .
S. Nagy K.: Műhelytitkok, Valóság, 1973/12.
Frank J.: ~, Élet és Irodalom, 1975. június 7.
Bán A.: ~ ékszerei, Új Tükör, 1977. június 12.
Körner É.: Megnyitó beszéd, Csók Galéria, 1977
S. Nagy K.: ~, Műterem, 1979
~ral beszélget Orsós László Jakab, Nappali Ház, 1998/3.
Film .
Kernács G.-Kútvölgyi K.: Manuál, MTV, 1984.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról