~ több évtizedes művészi pályájának különleges súlyát az 1920-1924 közötti rövid korszak adja meg. Ebben az időszakban ~ azokhoz az alkotókhoz tartozott, akik Berlinben a "nemzetközi konstruktivizmus" irányzatát képviselték. ~ szemlélete igen közel állt az orosz avantgárd képviselőihez, így például El Liszickijhez. A magyar mester életműve később feledésbe merült - konstruktivista alkotásainak aktualitását a 70-es évek elején az a generáció fedezte fel, amely akkorra már megteremtette a "shaped canvas" (formázott vászon) elméletét és gyakorlatát. ~ művei - akárcsak jóval később az amerikaiaké - a redukcionizmus elvét érvényesítették, s ezért is tekintették a formázott vászon képviselői ~t elődjüknek. ~ igen szegény budapesti családból származott, s már 1916-tól a baloldali Galilei-kör tagjai közé tartozott. 1917-től pedig a budapesti MA folyóirat színiiskolájában, mint színész tevékenykedett. ~ sajátos térszemléletének kiindulópontja minden valószínűség szerint éppen a MA színiiskoláját vezető Mácza János elméleti író, színházi szakember teljes színpadi megújulást hirdető programja volt. Ez a gyakorlat sugallhatta később Raoul Hausmann-nal együtt kiadott Pré-színház manifesztumát is. (Der Sturm, Berlin, 1922. szeptember) 1919 előtt Nemes Lampérth József és Uitz Béla festészete volt rá nagy hatással. Fiatal kora ellenére már ekkor a MA köréhez tartozott, s mindössze húsz éves volt, mikor 1919-ben véglegesen elhagyta az országot, s rövid bécsi, majd párizsi tartózkodás után 1920 körül Berlinben telepedett le. Itt ismerkedett meg a konstruktivista művészettel, s kezdett el - korai expresszionista próbálkozásai után - egyértelműen konstruktivista felfogásban dolgozni. Ebben az időszakban születtek első - figuratív - cementszobrai is, amelyekből mindössze kettő maradt meg. ~t ezidőben elsődlegesen a geometrikus síkok és a tér kapcsolata foglalkoztatta. Nagyméretű reliefeket készített, valószínűleg kartonból vagy vékonyabb falemezből, s ezeket festette, s közvetlenül, keret nélkül a falra erősítette. A művekben nincs különösebb motívum és formavilág: a kettő egy és ugyanaz. A színvilág tört szürkére, okkerre, fáradt vörösre redukálódik. Egy-egy színfolt mindig homogén felületet alkot, a többi színfolttól világosan elkülönül. A formák jelentősége megnő, a geometrikus, nagyvonalúan megrajzolt sziluett határozza meg őket. A redukcionizmus az egészen egyszerű sziluettformák kiválasztásában is érvényesül. ~ lecsökkenti a motívumok számát, igen sok azonos elemet használ fel, vagy pedig az elemek variációit, kiegészítő ellentétpárját. Az egészen elementáris motívumok sajátos jelképrendszert alkotnak. Ezt a jelrendszert alkalmazta linómetszeteiben és fotóiban is. A linómetszetek egy részét publikálta is - például a berlini Der Sturm folyóiratban. Más metszeteket körülvágott és az okker színű alapra sajátkezűleg ragasztotta fel a szürke-fekete zárt, ill. ívesen hajló kivágott linóleum-formákat, amelyek szinte úgy hatottak, mint reliefek a falon. A tizenkét (ill. tizenhárom) lapot tartalmazó album Peri Linoleumschnitte 1922-1923 címen 1923-ban, jelent meg Kemény Alfréd bevezetőjével a berlini Der Sturm kiadójánál. ~ a lappal már korábban is kapcsolatba került: 1922 februárjában itt nyílt meg Moholy-Naggyal közös kiállítása, ami mindkettejük pályáján fordulópontot jelentett: ~ ettől az időponttól kezdve vált ismertebbé. 1923 februárjában ~ és Moholy-Nagy ismét együtt szerepeltek a Der Sturm galériájában. 1923-ban mutatta be ~ a Nagy Berlini képzőművészeti kiállításon nagyszabású, három részes fal-kompozícióját, amely művészetének szintézisét jelentette. 1924 októberében már Moholy-Nagy nélkül, német művészekkel együtt állított ki a Der Sturmban térkonstrukciókat és építészeti terveket. Az építészet - kezdetben mint idea, modell, később mint realitás - már 1920-tól vonzotta. Kis számú festményei közül az egyik (Két szoba, 1920 körül) két, egymásba nyíló teret ábrázol, redukált színekkel. 1924-ben megtervezett Lenin-emlékműterve lendületes, konstruktivista építészeti terv, amely El Liszickij "felhővasalóinak" hatását mutatja, elképzelése szerint az emlékműnek üvegből és vasbetonból kellett volna készülnie. 1924-ben ~ még szerepelt a Moszkvában rendezett Első Általános Képzőművészeti kiállításon, Lenin-emlékműterve a katalógus első oldalán volt. A terv egybeesett ~ fokozódó építészeti érdeklődésével, aminek az lett az eredménye, hogy a berlini Városi Építészeti Hivatalban mint beosztott, alárendelt rajzoló kezdett el dolgozni és képzőművészeti tevékenységét évekre feladta. 1928-ban, az építészetben csalódva, ismét a szobrászat felé fordult figyelme. A realista szobrászathoz való visszatérése azonban nem sok művészi sikert hozott, az időszak egyébként egybeesett a nemzetközi avantgárd mozgalmak fokozatos kiürülésével is. Mindezek ellenére ~ továbbra is ragaszkodott Berlinhez, s csak a legutolsó pillanatban, 1933-ban menekült Angliába. Műveinek legnagyobb része Berlinben maradt és elpusztult. A 20-as évek konstruktivista munkái közül a Linoleumschnitte album őrizte meg a legkövetkezetesebben művészeti elképzeléseit. Ennek alapján a 30-as években, sajátosan kifejlesztett cement-technikájával (a nedvesen tartott cement közvetlen formázásával) újra alkotta korábbi konstruktivista reliefjeit. Ezzel egyidejűleg figurális, realisztikus felfogásban alkotott apró figurákat, hogy a mindennapi életet bemutassa, új anyagokat (műgyanta és üveggyapot) alkalmazva. Nagyobb méretű murális kompozíciókat is készített, hasonló felfogásban. Konstruktivista reliefjeiből az első bemutatóit a Kölnischer Kunstverein rendezte, 1973-ban, majd egyre több kiállításon szerepeltek alkotásai. 1989-ben Berlinben Gerti Fietzek Studien zum konstruktivistischen Werk von Laszlo Peri c. doktori értekezése dolgozta fel igen behatóan konstruktivista munkásságát.

Egyéni kiállítások . 

Válogatott csoportos kiállítások . 

Irodalom .