Adattár
PATAY László
festő, (Komárom [Komárno, CSZ],, 1932. május 2. - Ráckeve, 2002. január 10.)
1950-1956: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Barcsay Jenő, Fónyi Géza, Szőnyi István. 1957-1960: Derkovits-ösztöndíj; 1967: Munkácsy-díj; 1971: Cagnes-sur-Mer: Diplôme de Prix National; 1974: Országos Tájkép Biennálé, Hatvan, ezüstdiploma; 1976: II. Realista Festészeti Triennálé díja, Szófia; III. Festészeti Biennálé, Kassa, Ex Aequo díj; Tornyai-plakett; 1977: Arcok és sorsok portrébiennálé, Hatvan, aranydiploma; 1980: Magyar Tájak, Hatvan, bronzdiploma; 1981: a szegedi Nyári Tárlat díja; 1982: Magyar Tájak, Hatvan, aranydiploma; 1983: érdemes művész; 1985: Arcok és sorsok, Hatvan, aranydiploma; 1988: nívódíj; 1993: Pro Ecclesia et Pontifice (II. János Páltól). Az Európai Akadémia tagja; 1996: a Magyar Művészeti Akadémia tagja; 1997: Ráckeve díszpolgára; Lukanénye (SZL) díszpolgára; 1999: Pázmány Péter-díj; Pest Megyéért Emlékérem. 1970-1992: a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanszékvezető, a művészeti anatómia és térábrázolás tanára. Ráckevén él. ~ a realista alkotómódszer és irányzat képviselőjeként 1953 óta jelen van a kortárs művészetben. Festészetében a látvány, a látomás és a képzelet egyenrangú szerepet játszik. Műveinek fő szervező ereje a vonal. Kompozícióit gondosan érlelve építi fel. Jelenetei drámákat és lírai hangulatokat elevenítenek meg. Élményforrása a tér és történelmi idő végtelenségéből fakad, táj és ember egyaránt fontos eleme a képnek. Alapos megfigyeléseiből szűri ki a formai és színmegoldásokat. A táblaképek tanulságait szintetizálja terjedelmes világi és szakrális jellegű murális munkáiban. Kiemelkedő szakmai felkészültségét a festészet valamennyi tradicionális műfajában és technikájában hatásosan tudja érvényesíteni. Tájat, portrét, figurát, bonyolult monumentális táblaképet, freskót, szekkót azonos intenzitással old meg olajjal, temperával, akvarellel. Pályája jelentős pillanatait - életrajzi adataival összefüggésben - a szakma által jegyzett (vagy vitatott!) művek jelzik. Ezek nemcsak egyéni fejlődésének stációi, hanem jelző szerepük van a korszak realista magyar festészetében is. 1953-tól rendszeres kiállítója az országos tárlatoknak, a hatvani biennáléknak, a vásárhelyi tárlatoknak. Szerepeltek képei Moszkvában, Havannában, Koppenhágában, Cagnes-sur-Merben, Szófiában, a velencei biennálén stb.
Mesterei .
Barcsay Jenő, Fónyi Géza, Szőnyi István.
Egyéni kiállítások .
1953 • Világifjúsági Találkozó, Bukarest
1965 • Ernst Múzeum, Budapest • Műcsarnok, Győr • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1969 • Moszkva
1970 • Savoyai-kastély, Ráckeve
1971 • Cagnes-sur-Mer (FR)
1972 • Koppenhága
1973 • Képcsarnok, Győr
1974 • Képcsarnok, Szeged
1975 • Havanna • Hatvani Galéria, Hatvan • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1976 • Hatvani Galéria, Hatvan • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Műcsarnok, Budapest • Dunaújváros • Hajdúböszörmény
1977 • Nagy Balogh Terem
1978 • József Attila Színház • Könyvtár, Nyergesújfalu • Kossuth Művelődési Ház, Kölesd
1980 • Iskolai Galéria, Csepel
1981 • Dorog • Kiskunhalas • Eindhoven
1982 • Művészetek Háza, Szekszárd • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely • Ráckeve
1984 • Vármúzeum, Simontornya • Képcsarnok, Székesfehérvár • Hercegszántó
1985 • Hatvani Galéria, Hatvan • Derkovits Galéria, Leninváros
1990 • Savoyai-kastély, Ráckeve
1993 • Megyei Könyvtár, Békéscsaba
1994, 1997 • Keve Galéria, Ráckeve
1999 • Szeged
2000 • Ópusztaszer.
Válogatott csoportos kiállítások .
1976 • XXXVII. Velencei Biennálé, Velence • Nemzetközi Festészeti Biennálé, Kassa • I. Realista Festészeti Triennálé, Szófia
1979 • II. Nemzetközi Realista Festészeti Triennálé, Szófia
1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest.
Köztéri művei .
freskó (1964, Eger Házasságkötő t.)
szekkó (1971, Ózd, Járási Hivatal)
oltárkép (olaj, 1950, Vének)
freskó (1954, Tiszalöki művésztelep, alkotótársakkal, elpusztult)
Tavasz, Ősz (1955, Budapest, Epreskert, elpusztult)
diplomamunka (freskó, 1955, Budapest, Epreskert, elpusztult)
freskó (1960, Zsennye, elpusztult)
freskó (1964, Csákvár, Szanatórium)
oltár (freskó-intarzia, 1964, Páhi, evangélikus templom)
szekkó (1966, Salgótarján, SZMT-székház)
Lotz és Székely Bertalan szekkó-rekonstrukciók (1967-1969, Budapest, Mátyás-templom)
szekkó (1971, Ráckeve, önkormányzat)
freskó (1972, Budapest, Gyógypedagógiai Főiskola)
szekkó (1977, Budapest, Országház, Nándorfehérvár t.)
szekkó (1980, Szeged, Dóm)
pannó (tempera, Szekszárd, Vasútállomás)
1983 Szent Péter és Szent Pál (szekkó, 1983, Szeged, Dóm)
szekkó (1987, Gyula, Belvárosi templom)
szekkó (1982, Nyíregyháza, ÉLIM)
szekkó (1984, Budapest, Országház, Vadászterem)
szekkó (1985, Gyula, Németvárosi templom)
szekkó (1986, Gyula, római katolikus templom)
szekkó (1988, Soltvadkert, Plébániatemplom)
Szent Ágoston-oltárkép (tempera, 1991, Németkucsova [UA])
szekkó (1993, Békéscsaba, Erzsébethelyi templom)
szekkó (1994, Ráckeve, római katolikus templom)
szekkó (1994, Topolya [YU])
szekkó (1997, Lukanénye [SZL], templom)
szekkó (1997, Sukoró)
szekkó (1998, Debrecen, Altemplom)
szekkó (1998, Dombegyház, Kápolna)
szekkó (1999, Gesztely, Plébániatemplom)
szekkó (1999-2000, Szeged, Dóm).
Művek közgyűjteményekben .
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Ráckevei Képtár
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely.
Irodalom .
Horváth T.: ~ műtermében, Művészet, 1964/8.
Pogány G.: Gondolatok ~ művészetéről, Napjaink, 1976/7.
Szvetlov, I.: ~ lírai világa, Művészettörténeti Értesítő, 1978/1.
Végvári L.: ~, Budapest 1979
Losonci M.: A Duna három festője, Ráckeve, 1980
Moldvay Gy.: Szigorú fegyelem, Hevesi Szemle, 1981/2.
Pogány G.: ~ retrospektív kiállítása, Művészet, 1982/5.
Nagy I.: Egy ~ festmény elemzése, Móra Ferenc Múzeum Évkönyv, 1988
Fecske A.: A monumentalitás kérdései ~ festészetében, Tatabánya, 2000.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról