NEMES ŐSZ György

#3372
szobrász, (Temesvár, 1885. március 22. - Budapest, 1958. december 3.)

,

1901-06: Iparművészeti Iskola, Mátray Lajos növendéke. 1906-ban állami ösztöndíjat kapott a párizsi Julian-akadémiára (itt Verlet Rauld volt a tanára); innen ment 1907-ben németországi, törökországi és bulgáriai tanulmányutakra. Hazajőve Zala műtermében dolgozott, elsősorban a millenniumi emlékmű szobrászi munkáiban vett részt. 1907-08-ban a pécsi Zsolnay-gyár fiatal művészei sorában K. Nagy Mihály, Apáti Abt Sándor és Nikelszky Géza műtermében tevékenykedve az üzem dísztárgyaihoz, valamint a herendi porcelán-manufaktúra számára készített terveket (Vágy, Szemérmes és Csintalan puttó). Az első világháborúban katonaként szolgált, olasz, majd francia hadifogolytáborokba került. Itt több szoborpályázaton, elsősorban monumentális emlékművekre kiírt projekteken vett részt. Így Montaubau plébániatemploma számára Jean d'Arc szobrát, Asinara szigetén egy emlékművet készített. 1919-ben hazajött, s ettől fogva haláláig a budapesti Százados úti művésztelep volt szobrászi tevékenységének helyszíne. Későbbi mű-vei közt nagy számban találunk portrét (pl. Jókai, bronz, 1941; Eötvös Loránd, kő; Gárdonyi Géza; Szabolcska Mihály; Ruffy Pál, bronz; Steiner Ferenc, gipsz, 1927; Apponyi Albert portrészobra, 1929), zsáner-jelenetet (Első lépés, gipsz, 1927; Fürdőzők, 1927; Isten áldása, 1933; Pajkos faun-gyermek, gipsz, 1940 k.; Hosszú út, 1944), egészalakos allegorikus szobrot (Esztétika, 1927; Patrona Hungariae, 1930), síremléket (Ady-síremlékpályázat, 1928), ill. köztéri szobrokat (Tisza István-szobor pályaterve, 1929; Madách-szobor I. pályázata, 1938), emlékműveket (Hősi emlék, Mindszent; Gorodoki lovasroham [terv: Manno Miltiadesz, görög festő-szobrász], Budapest, Ferenc József laktanya, 1929; Przemyśl védelménél elesett magyar katonák emlékművére kiírt pályázat, 1932; I. Honvéd- és népfölkelő gyalogezred emlékműve, 1935). 1927-ben szerepelt egy hősi emlék tervezésére kiírt pályázaton, ahol II. díjat nyert. Készített továbbá épületplasztikát (idealizált jelenetek Mátyás király életéből: Mátyás király a gazda, Mátyás király a tudós, Mátyás király a hadvezér, továbbá Egy alkimista vegyműhely két ördöggel, 1923). Megrendelői közt szerepel a főváros, továbbá a katolikus egyház (12 apostol szobra, Belvárosi templom, 1926; Két térdeplő angyal, Szt. István Bazilika, balközép oltár, 1930 k.; Páduai Szt. Antal, Budapest, Kerepesi úti Lisieux-i Szt. Teréz plébániatemplom, 1931). Munkásságában külön csoportot képez az a néhány iparművészeti tárgy, ill. bronz plakett, melyeket általában megrendelésre készített. A II. világháború után néhány évig kevesebb megbízást kapott, az 50-es évektől azonban ismét szerepelt - többségében újabb munkákkal (Hunyadi János szoborvázlata, 1950; Puskin, gipsz, 1951; Eötvös Loránd, gipsz, 1951) - tárlatokon.

Mesterei . 

  • Mátray Lajos, Verlet Rauld.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1940 • A gyermek a művészetben, Műcsarnok, Budapest

  • 1940 • Magyar művészetért, Műcsarnok, Budapest

  • 1941 • Arcképtanulmány, Műcsarnok, Budapest

  • 1941 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest

  • 1942 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

  • 1944 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

  • 1952 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

  • 1952 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1965 • Százados úti művésztelep kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Köztéri művei . 

  • Alkimista műhely (dombormű, 1925, Budapest, I. ker.)

  • Mátyás király (domborművek, 1925, Budapest, I. ker.)

  • Vágtató huszárok (bronz dombormű, 1929, Budapest, volt Ferenc József laktanya)

  • br. Eötvös Loránd (kő, mellszobor, 1952, Budapest, Városliget).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom . 

  • LIBER E.: Budapest szobrai és emléktáblái, Budapest, é. n.

  • HUSZÁR L.-PROCOPIUS B.: Medaillen und Plakettenkunst in Ungarn, Budapest, 1932

  • CSÓKÁSSY: A mű és alkotója, Budapest, 1933

  • MEDVEY L.-CSÁNYI K.: Vezető Budapest szobrainak megtekintéséhez, Budapest, 1939

  • PIPICS Z.: Tárlatvezető, Budapest, 1940

  • NIKELSZKY G.: A Zsolnay-gyár művészete, Pécs, 1959.

Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.

Információk a lexikonról