Adattár
MOLNÁR C. Pál
festő, grafikus, (Battonya-Tompapuszta, 1889. április 28. - Budapest, 1981. július 11.)
1915-1918: Magyar Képzőművészeti Főiskola, rajztanári szak. 1926: Egyházművészeti kiállítás ifjúsági díj; 1929-1937: Nemzetközi Iparművészeti kiállítás, aranyérem; 1934-1938: Varsó, grafikai, festészeti és különdíjak; 1933-1936: A Milánói Triennálé grafikai, ill. festészeti díja; 1934: Szinyei Társaság festészeti nagydíja; 1934: A Főváros Ferenc József koronázási jubileumi díja; 1937: Párizsi világkiállítás, nagydíj, díszoklevél (illusztrációkra, grafikákra), aranyérem (festészetre); 1946: Diplôme d'Honneur, Nancy; 1974: Munka Érdemrend arany fokozata; 1980: Accademia delle Arti e del Lavora, aranyérem. 1918-ban Svájcba utazott, ahol önképzéssel fejlesztette tudását. Itteni képei plein-air stílusúak, de megfigyelhető rajtuk Hodler hatása is. 1921-1922-ben Párizsban, a Louvre-ban festményeket másolt, és megismerte a kortárs irányzatokat. 1923-ban állított ki először hazatérése után a Belvedere-ben. 1924-től a Képzőművészek Új Társasága rendszeres kiállítója. Itthoni feltűnését követően Az Est lapok illusztrátora lett. E munkái a kor divatos kubisztikus-art decós stílusában készültek, és a nagyvárosi polgárság életét örökítették meg. Modorosság, frivolitás, rezignáltság jellemzi az ábrázolásokat, ugyanakkor a művészi megfogalmazás egyéni, a kompozíció sok esetben bravúros. Érezve a műfaj súlytalanságát, 1930-tól felhagyott az újságrajzzal, és a fametszet irányába fordult. Irodalmi műveket, többek között Kosztolányi Dezső, Megyery Sári, Bródy Lili, Keleti Artúr, Szabó Lőrinc írásait illusztrálta. 1929-ben a veronai Mondadori kiadó illusztrációs pályázatát nyerte meg. Grafikusi pályájának csúcsát Edmond Rostand Cyrano de Bergeracjához 1932-1933-ban készített munkái jelentik, melyet 1935-ben Rosner Károly magyar és angol nyelvű tanulmányával is kiadtak, és amellyel számos díjat nyert. Plakátokat is tervezett. A 30-as évektől egyre inkább festőként ismerik meg. Ennek előzményét a Szt. Ferenc prédikál a madaraknak c. műve jelentette, amelyet az 1926-os egyházművészeti pályázatra küldött be. Ennek köszönhetően hívta meg Gerevich Tibor a római Collegium Hungaricumba. A későbbiek során a Római Iskola egyik meghatározó személyisége volt. Itáliában a trecento és a quattrocento volt rá a legnagyobb hatással. Ennek nyomán dolgozta ki egyéni technikáját, amely többek között világos színeiben, a lágy tónusátmenetekben nyilvánul meg. Ezzel egyidejűleg megfigyelhető a szürrealista és a metafizikus festészet hatása. Fő törekvése a fantasztikum és a realitás ötvözése. Fontos, elsősorban egyházi megbízásokat kapott, melyek közül a legjelentősebbek közé tartozik a Városmajori templom oltárképe és a belvárosi Szt. Anna-templom mennyezetképe. Tapasztalatait a festészetről és a grafikai technikákról szóló szakkönyvben összegezte. Munkásságának íve a háborús megrázkódtatások ellenére sem tört meg. Alapítója és állandó kiállítója volt az 1945-ben alakult Budai Művészek Egyesületének. Művészi nézeteit jól jellemzi egyik korabeli nyilatkozata, mely szerint az izmusok zűrzavarán túltekintve a művészek a keresztény tradícióval találják szemben magukat. 1947-1970 között folyamatosan kapta az egyházi megbízásokat, nemegyszer párhuzamosan több munkát végzett. Az idő előrehaladtával stílusa megváltozott, ez táblaképein is megfigyelhető. A lágy, tiszta színeket tartalmazó kompozíciókat drámaibb hangvétel váltotta fel. Színei sötétebbek lettek és jobban érvényesülni engedte az ecsetkezelést. Bár az 50-es években is meghatározó jelentőségű számára az egyházi művészet, részt vett a nagy országos kiállításokon és pályázatokon (1952: 3. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok; Magyar katona a szabadságért). Az 50-es évektől több művésztelepen is megfordult, ahol természet utáni tanulmányokat készített. Munkái egy részét "tájmonográfiáknak" nevezte. Környezetként vagy fő témaként megjelenített tájképein hazai, itáliai, alpesi élményeit szintetizálta. Táblaképfestészetének alapjait irodalmi olvasmányai, filozófiai nézetei szolgáltatták. Témaköre szerteágazó volt. Képein mitológiai (Pegazus lázadása, 1960-as évek), történeti (Cézár halála, 1973-74) művészettörténeti (A hold lányai, Hommage a Giorgione, 1974 körül; Gótika, 1965), irodalmi (Don Quijoték mindig vannak, 1958) idézetek jelennek meg. Mindezt saját korának aktualitásával ütköztette. Sorsával és korával megbékélt ember volt, ugyanakkor kritikusan nézte a korabeli jelenségeket. Ezt ironikus hangvételű képekkel fejezte ki (A titkárnő, 1968; Teenager, 1968 körül). Művészi-technikai kísérletezéseinek eredményei a táblaképek faktúrájának gazdagodásában mérhetők le. Az asszociatív-sejtelmes felületek szürrealisztikus hatásúak, összevethetők a 60-as évek szürnaturalista törekvéseivel. ~ képeinek jellegzetessége, hogy ez a megoldás általában nem a kompozíció egészére, hanem egyes részletekre terjed ki. Néhány absztrakt képet is festett. Munkásságának második szakaszára kevésbé jellemző a könyvillusztráció. Kivételt képez az 1955-ben megjelent Magyarország útikönyv, melynek munkálataiban részt vett. Illusztrátori tevékenységének elismerését elsősorban az újrakiadások jelezték (Benvenuto Cellini mester élete, új illusztrációkkal, 1957, 1961). Művészi hitvallásának fontos hordozói önarcképei (Egyidejűség - A festő, a táj és a kép [Önarckép], 1968).
Egyéni kiállítások .
1919-1920 • Lausanne • Genf
1923 • Belvedere, Budapest
1934 • Ernst Múzeum, Budapest
1937 • Fränkel Szalon, Budapest
1955, 1959, 1965, 1970, 1977 • Csók Galéria, Budapest
1958 • Galerie Gurlitt, Berlin • Stuttgart • München
1969 • Vaszary Terem, Kaposvár
1971 • Szőnyi Terem, Miskolc
1974 • Ernst Múzeum, Budapest • Vaszary Terem, Kaposvár
1975 • Ernst Múzeum, Budapest • Galerie Peithner-Lichtenfeld, Bécs
1976 • Képcsarnok, Pécs • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1979 • Battonya • Dürer Terem, Gyula (kat.)
1980 • Iskola Galéria, Csepel
1982 • Hatvani Galéria, Hatvan • Bartók 32 Galéria, Budapest
1984 • Szentesi Galéria, Szentes • Emlékház Battonyán • Műterem-Múzeum (állandó, a volt műtermében, a Ménesi út 65. sz. alatt)
1986 • Tihanyi Bencés Apátság, Tihany
1988 • Zalaegerszeg • Fészek Művészklub, Budapest
1990 • Landesmuseum am Joanneum, Graz
1991 • Szombathely • Belvedere, Bécs
1993 • Gellért Szálló, Budapest
1993-1994 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1994 • Tihanyi Bencés Apátság, Tihany.
Válogatott csoportos kiállítások .
1928-1942 • XVI., XVII., XVIII., XX., XXI., XXII., XXIII. Velencei Biennálé, Velence
1945-től folyamatosan a Budai Művészek Egyesületével
1954 • Ernst Múzeum, Budapest
Köztéri művei .
Szt. Imre és Angyali Üdvözlet (oltár és freskó, 1933, Budapest, Városmajori templom)
Szentháromság (oltár, 1935, Battonya, plébániatemplom)
három éttermi pannó (1938-1939, Budapest, Hotel Panoráma)
mennyezetkép (1938-1939, Budapest, Szt. Anna-templom, Batthyány tér)
három szárnyas oltár és Szt. László faszobra (1939-1943, Budapest, Szt. László-plébániatemplom, Béke tér)
Golgota (freskó, 1941, Budapest, Farkasréti temetőkápolna, megsemmisült a háborúban)
két oltárkép (1941, Budapest, Lehel téri plébániatemplom, mindkettő lappang)
két oltárkép (1942-1943, Győr, Orsolyák kolostora, kápolna, egyik lappang)
Máltai lovagavatás (1942-1943, Budavár, Mátyás-templom)
kórusmellvéd (1947, Kőszeg, Kálvária-templom)
szárnyas oltár (1948-1951, Budapest, Belvárosi Főplébániatemplom)
üvegablak (1948, Budapest, Központi Szeminárium)
Szt. József halála (freskó, 1949, Váci bazilika altemploma)
Szt. Ferenc stigmái (oltárkép, 1949-1950, Budapest, Kapisztrán Szt. János-templom, Tövis utca)
Négy boldog halál (oltárkép, 1949, Budapest, Jáki-kápolna, Városliget)
Szt. Rita (oltár, 1952, Budapest, Kun u.-i templom)
Szent Anna (oltár, 1952, Balatonlelle, plébániatemplom)
Rózsafüzér királynője (oltárkép, 1952, Ózd-Bolyok)
oltárkép (1952, Biatorbágy, plébániatemplom)
Szt. Filoména (oltárkép, 1952, Battonya, plébániatemplom)
Remete Szt. (oltár, 1953, Budapest, Szent Lélek-templom, Máriaremetei út)
Árpádházi Szent Erzsébet, Krisztus születése, Szenvedő Krisztus (oltárképek, 1955-1956, Szombathely, Szt. Erzsébet-plébániatemplom)
Mater Dolorosa (oltár, 1962-1963, Szombathely, Szentkirályi plébániatemplom)
Szt. Anna tanítja Máriát, Szt. Gellért (oltárképek, 1966, Mezőhegyes, plébániatemplom)
A pécsi egyetem alapításának 600 éves centenáriuma (falkép, 1969, Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Jogi Kara, díszterem)
Don Bosco Szt. János (oltárkép, 1969, Szombathely, Szalézi Szt. Krivin-plébániatemplom).
Művek közgyűjteményekben .
G. d'Arte Moderna, Róma
Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs
Keresztény Múzeum, Esztergom
Laing Art Gallery, Edinburgh
M. della Biennálé, Velence
MOMA, New York
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Neue Pinakothek, München.
Írásai .
A képzőművészet iskolája c. könyvben szerzőként (1941), amelynek 1957-es kötetét szerkesztette is. A monumentális festészet (freskó, mozaik, üvegfestészet) és a fametszet c. fejezetet írta
~ vallomásai életéről, 1994.
Irodalom .
Rabinovszky M.: ~ illusztrációi, Magyar Grafika, 1928
Rosner K.: A magyar fametszet, Erdélyi Helikon, 1930
Genthon I.: ~, Napkelet, 1934
Magyar, V.: ~, Revue de Hongrie, 1934
Ungarische Kunst: Ausstellung in der Gurlitt Galerie, Berliner Tageblatt, 1935. január 8.
Ujváry L.: ~ 30 eredeti fametszete Cyrano de Bergerachoz, Diárium, 1935
Genthon I.: Az új magyar képzőművészet története, Budapest, 1935
Kampis A.: ~ művészete, Magyar Művészet, 1936
Kopp J.: ~, Budapest, 1938
Pipics Z.: 100 magyar festő, Budapest, 1948
Dutka M.: Hat festő az Ernst Múzeumban, Magyar Nemzet, 1954. április 20.
Molnár Gy.: "Legkedvesebb tájaim", Képes Újság, 1956/10.
Gyöngyösi N.: Három érdekes kiállítás, Élet és Irodalom, 1959. május 8.
Czeizing L.-D. Fehér Zs.: Művészek, Budapest, 1963
Ritly V.: ~ új képei a Csók Galériában, Magyar Nemzet, 1965. április 27.
Fóthy J.: Utóhang ~ kiállításához, Művészet, 1965/10.
Németh L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1966
Jobbágy K.: Pegazus lázadása, Művészet, 1967/5.
Fóthy J.: Egy festő és három kritika, Művészet, 1971/3.
Koczogh Á.: ~, Művészet, 1974/6.
Rózsa Gy.: A rómaiak 1945 után, Művészet, 1977/12.
P. Szücs J.: Az idézőjel csapdája, Művészet, 1977/12.
Szíj R.: ~ (kat., bev. tan., Battonya-Gyula, 1979)
Tóth S.: Piros téglás gótika, Új Ember, 1979. július 22.
Dr. Fábián J. : ~ emlékezete, Katolikus Szó, 1981. augusztus 23.
P. Szücs J.: ~ újságrajzai, 1922-1929 (kat., bev. tan., Vigadó Galéria, 1983)
Szíj R.: ~ egyházművészetéről, Vigilia, 1984/11.
P. Szücs J.: A Római Iskola, Budapest, 1987
Pogány Ö. G.: ~, Budapest, 1988
A boldog művész képeskönyve. ~, 1894-1981 (szerk.: Csillag né, É.), Budapest, 1997.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról