Adattár
LISZTES István
szobrász, (Kecskemét, 1942. április 8. - )
1962-1969: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szabó Iván. 1971-1973: filozófiai, esztétikai tanulmányok, Budapest 1969-1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1977 óta Norvégiában és Magyarországon él. 1996 óta az Oslói Képzőművészeti Főiskola professzora. A 70-es években hagyományosabb felfogású, érzékeny mintázású bronzműveket készít. Sajátos szobrászi formavilága a 80-as évekre teljesedik ki, ettől kezdve összefogott, fegyelmezett, hangsúlyozottan egyszerű figurákat alkot. Feszes, hierarchikus tartásuk, klasszikus arányaik, sima, lekerekített formáik az egyiptomi szobrászat alkotásait idézik; merevségük az emlékművek időtlenségére emlékeztet. Az alakok időn kívüli nyugalma azonban csak e szobrok jelentésének egyik vetülete, a mozdulatlansághoz a mozgás lehetőségének érzékeltetése, a változás elengedhetetlen igénye járul, ez teremti meg a szobrokban működő különös feszültséget. Így pl. a közös posztamensre állított, az egymás után sorakozó figurák csak kézmozdulataikban térnek el: mintha ugyanannak a mozdulatsornak különböző időpillanatokban rögzített fázisát látnánk. A bronzszobrokban fontos szerepet játszanak a kézmozdulatok, gesztusok. Ezen plasztikákban nem az egyediség, a személyes karakter a döntő, hanem a figurák közös formai képe és azok egymásra hatása egy adott térben. A 90-es évek közepétől Lisztes a változtathatatlan "örök" anyag, a bronz után a sérülékeny, törékenyebb, változékonyabb anyagok felé fordul, mint a gipsz, viasz, hungarocell, kasírvászon stb., mely lehetőséget kínál neki egy egzisztenciálisabb tartalom kifejezésére. Új alkotó szakaszt jelent szobrászatában a figurák darabformálása [gipsztechnika], amely lehetővé teszi a szobrok ismétlését, sokszorosítását, melyekből ~ adott térbe installációkat készít.
Mesterei .
Szabó Iván.
Egyéni kiállítások .
1969 • Szigetszentmiklós
1971 • Madách Színház
1972 • Savoyai-kastély, Ráckeve
1973 • Stúdió Galéria, Budapest
1979 • G. Tanum, Oslo
1980 • G. Fokus, Lilleström
1982 • Molde
1984 • G. BKRF, Stavanger
1988, 1993 • Kunsnerforbundet, Oslo
1994 • Fővárosi Képtár, Budapest (kat.)
1995 • Kunstnernes Hus.
Válogatott csoportos kiállítások .
1976 óta • Norvég Állami Őszi Tárlat
1983 • Sesjon, Kunstnernes Hus, Oslo
1985 • Norvég szobrászok és grafikusok, Willebadessen
1987 • Norvég szobrászat, Göteborg
1988 • SPOR, Kristianssand
1989 • SPOR, Frondhjen.
Köztéri művei .
József Attila (bronz, 1972, Szigetszentmiklós)
kovácsoltvas díszkút (1973, Mágocs)
Petőfi (bronzportré, 1974, Sopron, Petőfi tér)
Csontváry (bronz dombormű, 1975, Budapest, XI. ker., Bartók Béla út)
Kis pegazus (bronz, 1983, Budapest, III. ker., San Marco u.)
Radnóti (bronz dombormű, 1980, Mohács)
Nordahl Grieg-dombormű (1981, Oslo, Kongens Garde)
Férfi-figura (1986, Rykkin, KI-centrum)
Kis férfi-figura (1987, Majorstua-öregek otthona)
Női figura (1988, Tromsö, Kultúrház)
Nő (fafigura, 1989, Vest-Sadger női klinika)
Nő nyitott kézzel (Ringsaker, 1990)
Férfi kézmozdulattal (három bronzfigura, 1993, Lillehammer)
Három grácia (három bronzfigura, 1998, Országos Kórház).
Művek közgyűjteményekben .
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Riksg.
Samtidsmuseum, Oslo.
Irodalom .
~ szobrok 1986-1992 (kat., Berlin, 1993)
Kovács Gy.: ~, Művészet, 1984/11.
Szüts M.: ~, Új Művészet, 1995/4.
Thorkilsen, A.: Stale Vold (kat., Kunstnernes Hus, Osló, 1995).
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról