Adattár
KÖVESHÁZI KALMÁR Elza
szobrász, (Bécs, 1876. január 1. - Budapest, 1956. szeptember 3.)
1924: Tolnai-díj a Műcsarnok Tavaszi Kiállításán; 1926: ezüstdiploma az Egyházművészeti kiállításon, Nemzeti Szalon; ezüstérem, Philadelphia, világkiállítás; 1927: kitüntető elismerés a Képzőművészek Új Társasága tavaszi tárlatán, Nemzeti Szalon; 1937: ezüst- és bronzérem, világkiállítás, Párizs. 1907-től a KÉVE, 1925-től a Spirituális Művészek Egyesülete, 1926-tól az Új Művészek Egyesülete tagja. 1928-ban a bécsi Künstlerbund Hagen külföldi levelező tagjává választották. Részt vett a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének elnöki tanácsa munkájában is. Művészeti tanulmányait Bécsben kezdte el, Hugo Loefflernél tanult alakot rajzolni. A festészettel is megpróbálkozott. 1896-ban Münchenbe ment, ahol életnagyságú aktokat rajzolt. A következő évben Ludwig Schmid-Reutte korrektúrázta. Festményei nem maradtak fenn, ismert rajzai tájképek. Grafikai műveiben is formaproblémák foglalkoztatták. Későbbi plasztikai tanulmányaihoz a müncheni év teremtette meg az alapot. 1898-ban kezdett mintázni, rövid ideig Hermann Hahn korrigálta. Első plasztikái mellett iparművészeti alkotásokat és színes litográfiákat készített. 1900-tól állította ki műveit, melyekkel itthon és a külföldön rendezett reprezentatív magyar tárlatokon szerepelt (1923: Oslo; 1924: Bécs; 1927: Fiume; Firenze; 1929: Genf; 1930: Washington). Ebben az évben Párizsba utazott, majd hat hónapot Firenzében töltött, ahol később hosszabb ideig élt (1902-1903 és 1905-1909). 1909 és 1912 között Bécsben, 1914-ig Párizsban tartózkodott. Az I. világháborúban több mint két évig Albániában és Montenegróban dolgozott ápolónőként. A háború után rövid ideig Salzburgban, 1920-tól haláláig Budapesten élt. Szerteágazó munkássága során grafikákat, iparművészeti tárgyakat, fa-, bronz-, réz kisplasztikákat, síremlékeket, kút- és mauzóleumterveket, majolika- és kőszobrokat, festett viaszminiatűröket egyaránt alkotott. Kőszobrait maga faragta. Szobrászati pályázatokon (Kossuth-mauzóleum, 1902; Madách, 1938) is részt vett alkotásaival. Dolgozott Ligeti Miklós Művészi Kerámiaműhelye számára (Angyalföldi Kerámiaműhely) és terveit a Wiener Kunstkeramische Werkstatte, valamint a herendi porcelángyár is kivitelezte. A 20-as évek második felében a Palasovszky Ödön-féle Lényegretörő Színház előadásaihoz díszleteket és jelmezeket tervezett. Továbbra is szerepelt kiállításokon, de új műve alig született. Hogy megélhetését biztosítani tudja, a 30-as évek elején kitanulta az ortopéd cipészetet. Művészete nemcsak műfajilag, hanem tematikájában és stilárisan is heterogén. Műveiben az érzelemmel teli finom naturalizmus, a szecesszió és art deco stílusa egyaránt megfigyelhető. Művészetére az itáliai kora reneszánsz kisplasztikák éppúgy hatottak, mint Isadora Duncan, vagy a Lényegretörő Színház táncművészete. Művészete egyik fő ihletője a tánc, a mozgás. Az 1900-as évek elejétől a 30-as évekig született kisplasztikái a mozgást egy-egy mozdulattá sűrítik, melyek hol lágy dekorativitással, hol expresszív kifejezőerővel jelennek meg művein.
Mesterei .
Loeffler, Hugo, Schmid-Reutte, Ludwig, Hahn, Hermann.
Egyéni kiállítások .
1901 • Királybazár, a Műbarátok Köre kiállítása [Katona Nándorral, Szinyei Merse Pállal]
1904 • Galerie Miethke [Raffaellivel], Bécs
1909 • Könyves Kálmán Szalon [Olgyay Ferenccel]
1988 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár.
Válogatott csoportos kiállítások .
1946 • Magyar Képzőművészetért Mozgalom I. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1947 • Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1954 • Magyar kisplasztikai és grafikai kiállítás 1800-1954, Ernst Múzeum, Budapest
1965 • A századforduló művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1984 • A KÉVE. Művésztársaság a századelőn, Kecskeméti Galéria, Kecskemét
1999 • A mi XX. századunk, Szent István Király Múzeum, Csók Képtár, Székesfehérvár.
Köztéri művei .
Madách (márvány, 1938, Szeged, Pantheon)
Kaffka Margit síremléke (kő, 1939, Budapest, Farkasréti temető).
Művek közgyűjteményekben .
Fővárosi Képtár, Budapest
G. Moderna, Milánó
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.
Irodalom .
Szabadi J.: A magyar szecesszió művészete, Budapest, 1979
Magyar művészet 1890-1919, Budapest, 1981
Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985
Nagy I.: (kat., bev. tan., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1988, irodalommal)
Bernáth, M.: Indomitable Movement. ~ (1876-1956), New Hungarian Quarterly, 1988/112.
L. L.: A bronzba öntött mozdulat. ~ Emlékkiállítás, Művészet, 1988/8.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról