Adattár
KOVÁCS Margit
keramikus, (Győr, 1902. november 30. - Budapest, 1977. június 4.)
Mesterei: Jaschik Álmos, grafika; Herta Bücher, kerámia; Karl Killer, szobrászat; Adalbert Niemeyer, kerámia; 1924-1926: Jaschik Álmos magániskolája; Iparművészeti Iskola 1926-1928: Herta Bücher kerámiaműhelye, Bécs: 1928-1929: Staatsschule für Angewandte Kunst, München; 1932: tanulmányút Koppenhágában; 1933: tanulmányút Sevres-ben; 1933: IV. Triennálé ezüstérme, Milánó; 1936: V. Triennálé aranyérme, Milánó; 1937: A Magyar Iparművészet Országos Egyesületének ezüstérme; 1938: I. Országos Iparművészeti kiállítás aranyérme; Nemzetközi Iparművészeti kiállítás aranyérme, Berlin; 1939: VI. Triennálé ezüstérme, Milánó; 1940: VII. Nemzetközi kiállítás ezüstérme; 1948: Kossuth-díj; 1953: érdemes művész; 1958: Világkiállítás nagydíja, Brüsszel; 1959: kiváló művész; 1962: Munka Érdemrend; Nemzetközi Kerámiakiállítás ezüstérme, Prága; 1971: Győr Díszpolgára; 1972: Munka Érdemrend arany fokozata; 1974: Szentendre Díszpolgára; 1996: Magyar Örökség-díj. ~ kerámikusi alkotói világában kezdettől nyitottak egymás felé a képző- és iparművészeti tradicionális műfajhatárok, messze megelőzve a kortárs iparművészet hasonló törekvéseit. A műfaji egymásra hatást kiaknázva alkotta meg ~ plasztikai igényű tárgyi világát, valamint iparművészeti gyökerű korongolt plasztikáit és reliefjeit. Hazai és külföldi tanulmányok után művészi pályáját az 1930-as évek elején, mintázott terrakotta kisplasztikák és reliefek, valamint korongolt dísztárgyak és funkcionális tárgyak alkotásával kezdte. Fehér vagy színes fedőmázat alkalmazott, de a máz nélküli terrakotta szépségét is gyakran érvényesítette. Saját hangját keresve szecessziós és expresszionista hatásokat asszimilált nyúlánk arányú zsánerfiguráinál, reliefjeinek többségénél. Plasztikái egy részénél viszont a román kori szobrászat zömök arányú formaeszményéhez kapcsolódó, expresszíven mintázott alakokat formált (Zsömlelány, 1933). A 30-as évek második felében a stilizáltabb dekorativitás irányába fordult vallásos témájú falképeinél, melyeket a középkori bizánci művészet dekoratív formavilága inspirált (Angyali üdvözlet II., 1938). Sajátosan egyéni hangú, ornamentális feliratokkal dekorált dísztárgyakat alkotott biblikus, moralizáló és népköltészeti tematikával, folklorisztikus hatások asszimilálásával (Vanitatum vanitas, 1936). A figuratív plasztikák technikai kivitelezésébe egyre jobban bevonta a korongozást, és a mintázás szerepét a geometrikus forgásformákat kiegészítő részletformák létrehozására szűkítette. Ennek a technikai megoldásnak hatására a geometrizáló tendencia egyre tisztábban kezdett érvényesülni figuráinál. A kisplasztikáknál a kúpformára való egyszerűsítés lett egyre következetesebb, a nagyméretű alakok pedig egyre oszlopszerűbbé válva, gótizáló formaeszményhez közeledtek (Oszlopangyal, 1942). A színes, fényes fedőmázak mellett matt hatású, színezett agyagmázakat is - engobe - alkalmazott, pasztellszínű árnyalatokkal. Míg a korai mintázott figuráknál még az emberi testrészek közötti anatómiai arányokat követte vagy a megváltoztatott arányú formákat tömbösítette, addig a korongolt alakoknál már geometrikus modellezést valósított meg, sajátos arányok kikísérletezésével. Ezzel párhuzamosan a geometrizálást a dekorativitással összeegyeztetni szándékozó kísérletei során olyan egyéni formafelfogáshoz jutott el, mely geometrikus és ornamentális motívumok szerves alkalmazását is lehetővé tette (Kuglófmadonna, 1938; Hárfázó angyal, 1940). A folklorisztikus inspiráció az 50-es években fokozódott munkásságában. Az akkori művészetpolitikai elvárások egy részéhez alkalmazkodva a népi-paraszti világra koncentrált; nosztalgikus felhanggal idézte meg változatos zsánertémákkal a paraszti élet epizódjait. Élőkép jellegű, epikusan mesélő falképek (Almaszedés, 1952) és reliefek (Lakodalom, 1955) mellett realisztikus hangvételű kisplasztikákat és nagyméretű figurákat is korongozott (Kenyérszegő, 1952; Fonó, 1953). Tematikailag ebben az időszakban a kispolgári világ felé is visszatekintett és apró-cseprő történésekben kiteljesedő, "humoros-ironikus mázzal" bevont kedves kis figurákat is készített (Családi fényképalbum). Mindkét témakörben időnként teatralitásba csapott át. Változatos, kisebb-nagyobb állatplasztikáinak s állatformájú edényeinek többségét ekkor alkotta, s dísztárgyainak egy részét stilizált állatokkal s folklorisztikus motívumokkal dekorálta. Iparművészeti tárgyait, melyek között szinte valamennyi hagyományos forma megtalálható, a rendkívüli ötletesség és bravúros formakincs jellemzi. A 60-as és 70-es években terrakotta helyett főleg samottos, durvább agyaggal kezdett dolgozni. Az expresszívebb formáláshoz visszatérve rusztikusabb felületkezeléssel is kísérletezett. Ezzel párhuzamosan figurái egy részénél a geometrikusan zárt, tömbös formálást részesítette előnyben (Dávid, 1967). Néhány színárnyalatra szűkítő engobe festést alkalmazott, vagy máz nélkül érvényesítette az anyag formaképző szépségét. Kísérletei egy részénél - főleg a fájdalmat, s a gyászt kifejező alkotásoknál - teátrálisan patetikussá vált. Az értékválságból fakadó belső megújulási igény hatására részben visszatért a biblikus témákhoz, részben új témákat dolgozott fel: a görög mitológia, az archaikus mesék s a népi mondák világát (Cantata profana, 1969). Életművének jelentős részét hazai és külföldi épületkerámiái képezik. ~ különböző stílusú és műfajú, virtuóz technikai tudást tükröző alkotásainak sokféleségéből bensőséges emberközpontúság sugárzik. Antropocentrikus gyökerű kerámia-univerzuma az anyag szinte hihetetlen szeretetén és a "szeretettel-formáltságon" alapszik. A geometrizálást a dekorativitással összeegyeztetni szándékozó stíluskísérletei során ~ olyan sajátos formafelfogáshoz jutott el, mely úttörő jelentőségű kortárs kerámiaművészetünkben. Gádor István és Gorka Géza mellett a modern kerámia egyik megalapítójaként ő képviselte évtizedeken át Magyarországot az európai kerámiaművészetben.
Mesterei .
Jaschik Álmos, Bücher Herta, Killer, Karl, Niemeyer, Adalbert, Jaschik Álmos, Bücher, Herta.
Egyéni kiállítások .
1928 • Tamás Galéria, Budapest [Simon Gy. Jánossal]
1930 • Nemzeti Szalon, Budapest
1935 • Tamás Galéria, Budapest
1938 • Tamás Galéria, Budapest [Pekáry Istvánnal, Erdős Lajossal]
1939 • Világkiállítás, New York
1942 • Tamás Galéria, Budapest (kat.)
1945 • Műteremkiállítás 1948, Fényes Adolf Terem, Budapest
1953 • Nemzeti Szalon, Budapest
1959 • Magyar Intézet, Róma
1962 • Ernst Múzeum, Budapest
1970 • Műcsarnok, Budapest (kat.)
1973 • ~ Gyűjteményes Kiállítás, Szentendre (állandó)
1974 • ~ Gyűjteményes Kiállítás, Győr (állandó).
Válogatott csoportos kiállítások .
1930 • IV. Nemzetközi Iparművészeti kiállítás, Monza
1932 • A Magyar Iparművészeti Társulat kiállítása
1933 • IV. Triennálé, Milánó
1935 • Iparművészek Jubiláris kiállítása, Budapest • Világkiállítás, Brüsszel
1936 • V. Triennálé, Milánó
1937 • Világkiállítás, Párizs • Magyar Iparművészek Országos Egyesületének kiállítása, Budapest
1938 • Nemzetközi Iparművészeti kiállítás, Berlin • I. Országos Iparművészeti kiállítás, Budapest
1939 • VI. Triennálé, Milánó
1940 • VII. Nemzetközi kiállítás, Milánó
1952 • I. Iparművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Világkiállítás, Brüsszel • XXIX. Velencei Biennálé, Velence
1959 • Nemzetközi Kerámia kiállítás, Ostende
1961 • Magyar Iparművészeti kiállítás, Torinó
1962 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Prága • Ungerskt Konsthantverk, Stockholm, Budapest
1963 • Modern Magyar Kerámiakiállítás, Royal Festival Hall, London
1965 • 5. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1968 • I. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
1970 • II. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
1972 • III. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
1975 • Magyar Kerámia és Textil, Moszkva • Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok.
Köztéri művei .
Ősfoglalkozások (mázas kerámia relief, 1931, Bécs, Budapest Bécsi Idegenforgalmi Hivatala)
Templom szószékének dísze (1935-1938, Komárom)
Padlólapok és keresztelőmedence (1935-1938, Budapest, Városmajori Templom)
Budapest a Duna királynője (barna terrakotta lapok, színes mázzal, 1937, Budapest, V. ker., Roosevelt tér 5., Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal, a főváros párizsi világkiállítási terme számára készült alkotás nagyobb töredéke)
Assisi Szent Ferenc (kerámia dombormű, 1937, Budapest, II. ker., Csalogány u., elpusztult)
Gizella királyné (kerámia dombormű, 1937, Budapest, II. ker., Pasaréti út)
Festett klinker (1939, Győr, Szent Imre Templom portálja)
Fölszállott a páva, Ádám és Éva a Paradicsomban (kerámia dombormű, 1939, Budapest, V. ker., Vármegye u.)
Fiastyúk és állatöv (mázas terrakotta pillér és padtámla borítás, 1941, Budapest, Koronaőr u. 14.)
Kerámia (1941, Budapest, Szent István krt., Népművészeti Bolt)
Lakóház bejáratát díszítő kerámiák (1948, Székesfehérvár, Csitáry G. u.)
Tetőhelyreállítás-emléktábla (kerámia dombormű, 1948, Budapest, V. ker., Városház u.)
Hegyeshalmi térkép (mázas terrakotta falkép, 1950, Hegyeshalom, Vasútállomás)
A dolgozó népé a Balaton (festett és vésett terrakotta, 1950-1953, Budapest, Déli pályaudvar régi épülete
1963-ban lebontották, 1983-ban elhelyezve Szentendre, Rákóczi u.-i iskola aulájában)
Budai Nagy Antal (mázas terrakotta falkép, 1952, Székesfehérvár, Megyei Tanács)
Szüret (mázas terrakotta, 1953 körül, Debrecen, Megyei Tanács)
János vitéz (kerámia falikép, 1953, Dunaújváros, iskola)
Badacsonyi szüret (mázas metlachi falkép, 1955, Budapest, VIII. ker., Ötpacsirta u. 2., Magyar Építőművészek Szövetsége Székháza)
Középkori szüret (mázas terrakotta falkép, 1956, Balatonfüred, Állami Borpince)
Falusi mulatság (mázas terrakotta falkép, 1958, Inotai Hőerőmű)
Alvó anyaföld és a négy évszak (terrakotta relief engobe festéssel, 1959, Nemzetközi Meteorológiai Intézet, Genf)
Óvodai faliképek (mázas kerámia, 1959, Fót, Gyermekváros)
Ember és munka (samottos agyag relief, 1961, Torinó, Centre International du Travaille)
Székesfehérvári relief (samottos agyag relief, 1972, Székesfehérvár, Csók. I. u. 20.)
A 700 éves Győr története (terrakotta relief engobe festéssel, 1973, Győr, Ady Endre lakótelep, Móra Ferenc Általános Iskola)
Színház (terrakotta, 1962, Szigetszentmiklós, Csepel Autógyár Művelődési Háza, 1997-ben lebontották, a BÁV elárverezte)
Mázas kerámia (1963, Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága)
Eltűnt idők nyomában (mázas falikép, 1964, Budapest, XI. ker., Daróczy u., Országos Vértranszfúziós Szolgálat)
Furulyázó pásztor (mázas kerámia dombormű, 1965, Szombathely, Nyomorék Gyermekek Állami Kórháza)
Szüret (mázas samott, 1968, Kiskunhalas, Állami Gazdaság)
Szűz Mária a gyermek Jézussal (mázas kerámia, 1976, Budapest, I. ker., Tárnok u.)
Budavár ostroma (színes plasztikus kerámia, 1976, Budapest, I. ker., Bécsi kapu tér)
Falikép (kerámia, 1975, Szombathely, Hangversenyterem)
Kerámia kompozíció (kerámia, 1976, Vác, Madách Imre Művelődési Központ).
Művek közgyűjteményekben .
Déri Múzeum, Debrecen
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kovács Gyűjteményes Kiállítás, Győr
Kovács Gyűjteményes Kiállítás, Szentendre.
Irodalom .
A. F.: Keramiken von ~, Forum, 1933
R. A.: ~ keramikus, Magyar Iparművészet, 1935
Oelmacher A.: (kat. bev., ~ gyűjteményes kiállítása, Tamás Galéria, 1942)
Domanovszky Gy.: A Kossuth-díjas ~, Művészetszemlélet, 1949/4-5.
Oelmacher A.: (kat. bev., Nemzeti Szalon, 1953)
Koczogh Á.: A modern művészet útjai, Budapest, 1953
Csányi K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei, Budapest, 1954
Kardos E.-Vajer L.: Mostra di ~ ceramista, Roma, 1959
Bobrovszky I.: ~, Budapest, 1961
Oelmacher A.: ~, Művészet, 1962/8.
P. Brestyánszky I.: La modern ceramica ungherese, Faenza, 1964
Perneczky G.: Tanulmányút a Pávakertbe, Budapest, 1969
Major M.: (kat. bev., Műcsarnok, 1970)
Katona I.: Modern iparművészetünk néhány kérdése, Művészet, 1970/4.
Koczogh Á.: The Art of ~, New Hungarian Quarterly, Budapest, 1970
Hamar I.: ~ gyűjteményes kiállítása Győrött, Művészet, 1971/12.
Hamar I.: A 70 éves ~ köszöntése, Művészet, 1972/12.
Pogány F.: Iparművészetünk a két világháború között, Művészet, 1973/2.
P. Brestyánszky I.: Poézis, tradíció, modernség, Művészet, 1973/7.
Gábor L.: (kat. bev., Szentendre, 1974)
Koczogh Á.: Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg, Budapest, 1975
~ kiskönyve, Pest Megyei Minikönyvek, Szentendre, 1979
P. Brestyánszky I.: (kat. bev., ~ Gyűjtemény kat., Szentendre, 1981)
Magyar művészet 1919-1945, I., II., Budapest, 1985
Schenkl L.: (kat., bev. tan., Szentendre, 1996).
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról