KÓS András

#2515
szobrász, (Sztána, 1914. november 4. - )

,

1932-33: kolozsvári Szépművészeti Iskola; 1934-38: Temesvár (az iskola átköltözése után). 1953: Munka Érdemrend; 1967: Romániai Képzőművészek Szövetsége szobrászati díja; 1968: Kulturális Érdemrend. 1940-44 között gimnáziumi rajztanár, 1945-48 között hadifogoly a Szovjetunióban. 1949-ben a Magyar Művészeti Intézetben, 1950-80 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat tanára, tanszékvezető. 1939-44 között a Barabás Miklós Céh tagja, 1994-től a művészszervezet egyik újraalakítója. Emberközpontú, figuratív művészete a közösségi összetartozás érzését, valamint ember és természet alkotó kapcsolatát fejezi ki. Pályája kezdetén fával, terrakottával és kővel dolgozott, majd a fát részesítette előnyben. Korai grafikai munkái a népművészet iránti vonzódását tanúsítják, s ez az elkötelezettsége szobrászatán is végigvonul. A sztánai szülőházban töltött ifjúsága és apja, Kós Károly példája határozta meg a néprajzában, népművészetében változatos és színes Kalotaszeg iránti érdeklődését. Szobrainak stilizáltsága a népi fafaragás egyszerűsítő törekvéseire utal.

Egyéni kiállítások . 

  • 1967 • Bukarest

  • 1969 • Kolozsvár

  • 1979, 1990 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár

  • 1991 • Szentendrei Galéria

Köztéri művei . 

  • Budai Nagy Antal-parasztfelkelés emlékműve (kő dombormű, 1957, Bábolna).

Irodalom . 

  • GAZDA J.: A különbözőségek egysége, Korunk, 1989/9.

  • MURÁDIN J.: ~ emberközpontú szobrászata, Szabadság, 1990. május 6.

Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.

Információk a lexikonról