Délutánonként sétálok a gyulai katolikus temetőkben, felfigyeltem a szép márvány síremlékekre, keresgettem az alkotókat.

A 19. század közepe és a 20. század elején készült sírkövek és síremlékek igen igényesek voltak, persze a család anyagi helyzetéhez mérten. Gyulán sok temető van. A Németvároson, a Szentháromság temető, az Ó-református, Új-református, Román új-temető Kisromán városi ó-temető, zsidó temető. A családom a Németvároson élt, én ott születem, sokat jártam nagyanyámmal, ünnepekkor, virágot vittünk szeretteink sírjára. Gyermekként nem figyeltem fel ezekre a szépséges alkotásokra.

Figyelem a kifinomult egyszerű, és szép formákat. Egy csokorral megosztanék közülük.


Mogyoróssy Sándor: Gyula(1881-1960)
Helytörténeti vonatkozás: Gyulai származású. Középiskolai tanulmányait Gyulán és Székelyudvarhelyen, szobrászművészeti tanulmányait Budapesten, Mátray Lajosnál végezte. Később Bécsben, Münchenben és Párizsban tanult. Tanulmányai után hazatért. Művészi munkássága mellett 14 évig a gyulai ipariskola, majd 4 éven át a főgimnázium rajztanára volt. Számos fővárosi és vidéki kiállításon vett részt. A Békés megyei Képző- és Iparművészeti Társulat több kiállításán szerepelt. Gyulán kőfaragó-kőszobrász üzemet tartott fenn. Fia, Mogyoróssy István folytatta munkáját. Aki szintén sok szép emlékkövet, síremléket, emléktáblát alkotott.