Stefániay Edit szobrászművész, bár nem szegedi születésű, művészetének mégis sokat köszönhet a város.
Vegyésznek készült. Az iskola elvégzése után három évig egy textilgyárban dolgozott. Innen, mint keramikus jelölt került az Iparművészeti Főiskolára. A plasztika, az anyag lett a szenvedélye. Mesterei Borsos Miklós és Illés László voltak.
Díszítőszobrász diplomával a kezében 1963-tól Szegeden a Csongrád megyei Tervező Vállalatnál dolgozott. Az akkor épült új lakóházak, iskolák, mozik díszítőelemeit tervezte, kivitelezte.
A Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban készült MHSZ jelképei színes mozaikképet (kb. 140x290 cm) 1965-ben helyezték el Szegeden az egykori MHSZ Székház utcai bejárata fölé. Az MHSZ elköltözésével a falkép sajnos eltűnt.
Stefániay Edit munkájából, amit a szegediek még napjainkban is láthatnak, az Újszegeden felállított Halas díszkút, és a Madách utcai lakóházak falképe.
Stefániay Edit neve rajzai, temperái, linómetszetei, de leginkább tűzzománcai révén, a Szegedi Nyári Tárlatokon való rendszeres részvételével vált ismertté.
A helyi szerkesztésű Tiszatáj irodalmi, művészeti, társadalmi és tudományos folyóiratban is rendszeresen megjelentek munkái.
Az 1960-as évek második felében Budapestre költözött, és ott folytatta tovább művészeti tevékenységét.
