Közösségi szerkesztés újratöltve
Egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzésben fordulok most hozzátok. Szerkesztői programnak is jelöltem, de igazából jelen írásomban a lap következő 1-2 évtizedével kapcsolatos víziómat osztom meg.
A bejegyzés PDF-ben letölthető innen: https://www.kozterkep.hu/user/1/file-aa06d437dac127f5220bc6303a5bf2c3.pdf
Ez egy vitaanyag, ami egyrészt a következő év fejlesztésein rugózik, másrészt egy hangos gondolkodás a világban zajló trendekről, azok ránk gyakorolt hatásairól, valamint a munkánk és felelősségünk átalakulásáról – illetve az ettől el nem választható belső feszültségekről, azok általam lehetségesnek látott megoldásáról.
Ehhez a bejegyzéshez is várom a hozzászólásaitokat. Helyesebben mondva, kérem az aktív tagságot, akikkel közösen felépítettük ezt az egészet, lehetőség szerint adjanak hangot véleményüknek írásban itt, illetve személyesen a május 14-i Szó/Bor találkozón, amire itt jelezhetitek a részvételi szándékotokat: https://www.kozterkep.hu/events/view/1725359
Bizonyára mindannyian érzitek, hogy a rendszer bizonyos részei nem funkcionálnak tökéletesen. Az első éveinkre jellemző vadászat átalakult, a felelősségünk megnőtt – miközben szívesen eljátszanánk, ahogy rég. Laikusok maradtunk, szubjektívek – és mégis célunkká tettük a minőség emelését, a lexikális tárgyilagosságot. Saját magunk választotta mércék teszik körülményessé és nehézzé életünket és egymást okoljuk, személyeskedünk, támadunk és támadásnak veszünk sokmindent.
Nem hinném, hogy emberségünk összetevői könnyen változtathatóak lennének, így számomra örök feladat és kihívás az, hogy hogyan tehetem olyanná a rendszert, hogy az szolgáljon benneteket az évről-évre változó körülmények között: egyszerre segítse az új tagokat, és támogassa, valamint tartsa életben a régi tagok lelkesedését.
Már mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen feladat. Mindannyian elfáradunk egyszer, és nincs kedvünk tovább vívni, elhalkulunk, és már csak vissza-visszajárunk. Tökéletesen jól van így, hisz ilyen az élet! De a közösségnek és a rendszernek is kompatibilisnek kell lennie a tagjaival – erről szól ez a bejegyzés. Na meg arról, hogy nem mindig van értelme mindenen túl ragaszkodni egyes szabályokhoz. Folyamatosan ahhoz kell alakítani őket, hogy a közös cél kiszolgálása minél kevesebb fájdalommal, és minél nagyobb örömmel járjon, mert ezen a közös örömön keresztül élhet csak egy önkéntes munkára alapuló rendszer hosszabb távon.
---
1. Véleményem szerint nem jött be az, hogy a szerkesztőség elkülönülten dolgozik: szerkesztőségi szobában vitat meg mindent, és a lapokra csak végső döntéseket kommentel.
Azt gondolom, hogy ezzel egyrészt fölösleges misztikum alakult ki – egy olyan távolság, ami nehezíti a kommunikációt. Másrészt azt is gondolom, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha ezeket a belsővé tett problémákat és kérdéseket közösebbé és nyilvánosabbá tennénk, mert tudnotok kell, mennyire rohadt nehéz tud lenni egy-egy műlappal kapcsolatosan döntést meghozni. Ezzel párhuzamosan a szerkesztőknek is érezniük kell az átláthatóságot, ami szerintem segíthet középutat találni bizonyos dolgok túltolása helyett.
- A szabadon publikáló tagok továbbra is szabadon publikálják a lapjaikat, de az belejavítás, az utóellenőrzés közösebbé válik – erről később írok.
- A nem szabadon publikáló tagok nem a szerkesztőségi szobába küldik a lapjaikat, hanem egy ún. „fogadótérbe”, amit minden belépett tag lát.
- A fogadótérben minden tag véleményezhet, és szavazhat is. Mindenki jelezhet problémákat, hozzáadások formájában javíthat – vagyis a diskurzus közös, de mindenki épp annyira szól bele, amennyire ért hozzá, és/vagy amennyi ideje van.
- A kialakult vita és szavazás lezárásaként, nyilvánosan látható módon a szerkesztők megszavazzák a lap publikálását, vagyis a végső szó az övék. Vétóval is élhetnek, tehát a közösség általános véleményével (szavazataival) ellentétes döntés is születhet, ha az adott lap valamilyen alapvető elvet sért. Amennyiben ennek megítélése nem egységes, akkor az elv felülvizsgálata kezdeményezhető, de azt csak szavazással változtathatjuk meg.
- A tagok szavazata nem egyenlő, hanem az elmúlt 1 év aktivitása alapján kerül súlyozásra. Az aktivitásban kisebb súllyal szerepelnek a fotók, mint a szövegek és az adatok.
Úgy gondolom, hogy a fenti megoldás látszólag több vitát eredményezhet, de a gyakorlatban a transzparencia miatt helyrebillenhet annak megítélése, hogy „mit is csinál a szerkesztőség?”, és már említett középút megtalálása is könnyebbé válhat a szerkesztőség számára.
---
2. Jelenleg minden dolog, ami egy műlapra érkezik, „Hozzáadás”. Kimondhatjuk, hogy ennek intézménye ebben a formában nem jött be igazán. A legfontosabb problémák szerintem:
- A hozzáadások helyett kommentek születnek. A régebbi motorosok szerkesztői kommentet, az újabbak sima kommentet írnak. Ez egyrészt sokszor teljesen indokolt, mert a HA nem mindenre jó, vagy épp kérdéses a hozzáadás, de sokszor nem ez lenne a legjobb út.
- A hozzáadások (ezen belül pedig a képek is) nem mindig indokoltan kerülnek elutasításra. Ennek hátterében az is állhat, hogy technikailag nehéz egy javításról beszélgetni, és egyszerűbb elutasítani valamit.
- A hozzáadás sokak számára nem a műlap hibájának javítását jelenti, hanem saját személyes hibájának felrovását, ezért a publikum előtt ez nem vállalható, dühítő, sértő. Ez az, amit szerintem nem lehet megoldani sehogy se, hisz emberek vagyunk, és akármennyire is szeretnénk különválasztani a munkánkat és a személyünket – előbbit ért kritika utóbbinak hiányosságaiként kerül értelmezésre legbelül. Naiv voltam, na :)
Úgy érzem, egy bizonyos szint után butaság rendet-fegyelmet követelve ragaszkodni a „törvényhez”, ha az nem működtethető, mindegy milyen okból. Egyszerűbb, ha olyan rendszert építünk, amit elfogadhatónak tartotok – ha azzal is ki tudjuk szolgálni a közösség célját. Hogyan képzelem ezt el?
- A különálló hozzáadás típusok helyett bárki bármilyen lapot megnyithat szerkesztésre és bármilyen adatot átírhat – változtatását kommentelheti, erről beszélgetés alakulhat ki.
- A változtatásokat ugyanúgy csak a gazda, vagy inaktivitás esetén a közösség fogadhatja el.
- A lapok teljes átalakíthatósága a képekre is és mindenre kiterjedne, így a lapok átadhatóságát megszüntethetnénk, és elfelejthetnénk végre azt a több éves vívást, ami az átvételek körül megy (kegyeleti és jogi problémák; egymás gyanúsítgatása, ki kért el többet stb.).
- A várakozó változtatásokat, amelyek inaktív tagok lapjaira érkeztek mindenki látja a fogadótérben, és ezek elfogadására mindenki saját súlyával szavazhat – ezek viszont megfelelő szavazatszám után elfogadásra kerülhetnek szerkesztők nélkül is. Természetesen itt is érvényes a szerkesztőségi vétó lehetősége.
- A már publikus lapokon is lehetősége van a tagságnak problémák jelzésére. Ilyen lehet a duplikátum, az elvekbe ütközés, a rossz minőségű / kevés fotó jelzése. A jelzések nem hoznak automatikus visszaküldést, de felhívják a figyelmet egyes jelenségekre, és ha szükséges, intézkedhet a szerkesztőség.
Úgy vélem, hogy ezzel az átalakítással több legyet is ütnénk egy csapásra:
- csökkenne a szerkesztők leterheltsége;
- hatékonyabb eszköz állna rendelkezésre egy lap „rendbetételére”;
- az új tagok könnyen belekukkanthatnának mások lapjaiba, így hamarabb megértenék, hogyan készül egy műlap;
- talán elvehetnénk az élét a HA-knak, javíthatnánk a közös munka megítélését és így hatékonyságát.
---
3. Fentebb már írtam a HA-k és kommentek összekeveredéséről, a nem megfelelőnek bélyegzett használatról. Azt gondolom, itt sem érdemes mindenen túl ragaszkodni a nem betartható elvárásainkhoz. Egy másik, picit szomorúbb megállapítás, hogy szinte egyáltalán nincsenek olyan publikus kommentjeink, amik lazán véleményeznek, impressziókat közölnek egyes műlapokról. Ezzel párhuzamosan viszont beindult a szerkesztői kommentek használata, ami nagyon jó. Itt talán egy picit meredekebb ötletem van.
- Szüntessük meg a publikusan látható kommenteket és tartsuk meg csak a szerkesztőieket, amiket továbbra is csak belépve lehet látni.
- A műlapon publikusan is jelenjen meg az információ, hogy hány szerkesztői komment van rajta, ezáltal egyértelmű lesz a nem belépett látogatónak is, hogy „izgalmas” a lap, pörgősebb rajta a kutatásunk.
Ettől a változtatástól azt várom, hogy aki eddig a publikusság miatt nem kommentelt, nagyobb bátorságot érezhet elmondani a véleményét, másrészt nem is kerülnek a nem belépett látogatóink elé azok a kommentek, amelyek nem oda valók. Párhuzamosan, mivel nem publikusak a kommentek, ezért közös érdekünk lesz a kommentekben érkező adalékok publikus lapba építése.
---
4. A szerkesztőség túlmisztifikálásának alapja a korábbiakban tárgyaltakon túl a szerkesztőségi döntések meghozatalának módjából származhat. Itt sem látok más megoldást, mint a közösség aktívabb bevonását. Vagyis a most csak a szobában megjelenő nagyobb szerkesztőségi kérdések első körben nyilvánosan vitatódnak meg, és csak utána áll elő a szerkesztőség a saját javaslatával, amit aztán megszavazhat a közösség – így módosítva a működési elveinket.
Probléma --> Konzultáció --> Javaslat --> Szavazás --> Érvénybe lépés
Azt gondolom, hogy ez a folyamat egy olyan közösségi demokráciát tud eredményezni, ahol sokkal inkább magunkénak érezzük az egészet. Fontos kiemelni: semmi sem kötelező, mindig mindenki a rendelkezésre álló szabadideje és kedve alapján vesz részt a közös munkában. Nincsenek elvárt minimumszámok, a rendszer valamilyen szintig érzéketlen a fluktuációra, vagyis nem kell egymásra várnunk és nem kell magunkat szarul érezni, ha egy kérdésben nem löktük meg mi is a szekeret. Majd meglöki más. A munka túlzott magunkra vételével, az önmagunk helyettesíthetetlenségének illúziójával és saját magunktól elvárt maximalizmussal megeshet, hogy másokat kergetünk őrületbe.
---
5. Fotók, fotók és fotók. Ez egy nagyon nagy és nehezen megbeszélhető témakör, de nem látom lehetőségét a további halogatásnak.
Őszintén szólva én úgy látom, hogy saját csapdánkban ülünk a képek tekintetében. A Köztérképpel célunk a kultúra szabad terjesztése, vagyis a köztéri szobrok mindenkivel megismertetése, de mégis borul az egész rendszer azon, hogy a képeink felhasználása nem szabad. Miért probléma ez? Mert bármikor bárki gondolhat egyet és kitörli a saját képeit, vagy engem kér meg azok törlésére és nekem meg kell tennem. Hiába mondjuk azt, hogy most minden oké, és épp mindenki itt akar lenni, ha holnap valaki valamiért máshogy gondolja, fekete lyukat vág egy szempillantás alatt a rendszerbe. Ez ellen a jelenlegi jogi szabályozásaink értelmében nem tudunk védekezni. Amennyiben egy tagunk elhalálozik, képeinek joga (amennyiben azok nem volt szabaddá téve) az örököseire száll, vagyis fogalmunk sincs, mi lesz onnantól – még tovább kockáztatjuk azt, hogy lesz-e holnap is képünk egy-egy műről.
A művek folyamatosan cserélődnek a köztereken.
A műveket egyébként is ledöntik, áthelyezik, ellopják.
Sok már nem felkereshető mű esetén a mi néhány fotónk az összes kép, ami fellelhető az interneten.
A tagjaink sokszor elutasítják a hozzáadott képeket, mert ugyanazt ábrázolja, ugyanúgy.
Kérlek, add össze a fentieket.
Ugye kezded érezni, miért támogatom minden lehetséges fórumon:
- a képeink szabaddá tételét,
- a hozzátöltött képek korlátozásainak teljes feloldását,
- a képek minőségének (fájlméretének és felbontásának) növelését.
A jövőben célomnak tartom a rendszer olyanná alakítását, hogy mindenkit ösztönözzünk a művek folyamatos fotózására. Nem a műlap eredeti tulaját, hanem MINDENKIT. Nincs kötelezettség, a műlapok bővítésének lehetősége közös. Vagyis ez KÖZÖS feladat, nem egyéni felelősség.
A kevés és/vagy rossz minőségű fotós műlapoknál ez még nagyobb hangsúlyt fog kapni. A műlapgazdák néha azt érzik, hogy mások belerondítanak a műlapjaikba, ezt teljesen megértem. De ne feledjük – mindannyian úgy jöttünk ide, hogy egy meglévő közösség fogadott be minket és alakította a szabályait ahhoz is, hogy mi itt legyünk és jobban érezzük magunkat (főleg az első évekre volt ez igaz). Engedjük hát meg az új tagoknak is a vadászat örömét és lássuk be, sok ezer műlapnál ez az egy lehetőségünk van arra, hogy a műről 10 év múlva is legyen olyan kép, amit szabadon használhatunk, és nem törölteti a kép jogtulajdonosa.
Nem pesszimizmus beszél belőlem, ez egy egyszerű racionalitás. A világban egyre gyakoribbak az értelmetlen jogi meghurcoltatások – ilyen kockázatnak kitenni az adatbázisunkat értelmetlenné teszi az évtizedes munkánkat. Szeretném, ha az unokáink is használhatnák ezt a lapot és ezt a temérdek információt, amit itt összegyűjtöttünk. Ennek érdekében az információk és a képek ismétlődését is be kell tudnunk fogadni, kell tudnunk kezelni.
Hogy ez ne zavarjon minket és a duplikátumok ne zilálják szét a gondosan felépített műlapok arculatát, bevezetnénk a képek rangsorolásának lehetőségét. A hozzátöltött képek a műlap kezdőlapján nem, hanem eleve csak kattintás után, a fotószobában látszódnának és a sorrendjük is könnyebben változtatható lenne. Így nem esnének szét a műlapok, nem alakulnának ki vízfejek – de mégis megadnánk a lehetőséget, hogy mindenki átérezhesse a megtalálás örömét, ami anno ne feledjük, sokunkat idehozott és itt tartott!
---
6. 2012-ben úgy készítettem el a Köztérképet, hogy minden oldal és funkció eleve angolul és magyarul is elérhető. Fél órás munkával bármikor be tudtam volna indítani a mapublic.com webcímen az angol verziónkat, de nem tettem. Tucatnyi indokot gyűjtöttem rá az évek alatt, de soha nem tudtam megfogalmazni, pontosan miért halott ez az ötlet. Ma már tudom, és most mellé is állok.
Ki kell mondanunk, a Köztérkép ebben a formájában nem adhat otthont többnyelvű feltöltő-csapatnak. Se szerkeszteni, se moderálni, se ellenőrizni, se együttműködni nem lehet a nyelvi akadályok és a szakmai különbségek miatt. A lap szétesését kockáztatnánk egy ilyen jellegű összenyitással. De mégis fontos volna valami… Az alábbiakban vázolom a Köztérkép jövőbeni oldalcsaládjának tagjait és azok szerepét. Többségük most is elérhető, nagyrészt pont ebben a formában – de mégis fontos kijelenteni, hogy melyik mire van, meddig terjedhet a fejlődése és a feladata.
Köztérkép – www.kozterkep.hu – a szerkesztők és a normál gépen böngészők otthona
Itt erősebben megkülönböztetek belépéssel és anélkül elérhető felületet. Napi 50 tag és ~1200 nem belépett érdeklődő látogatónk van. Úgy érdemes mindenkire lőni, hogy az egyik csapatot szolgáló fejlesztés ne legyen a másik csapat kárára, és ne is zavarja össze őket.
- Nem belépve: főbb hangsúly a térképes és lista-nézetű kereséseken van. Nincs komment, de látszik, hogy mekkora közösségi munka van egy-egy lapon.
- Belépve: fentebb vázoltam a részleteket, de összességében elmondható, hogy a lap a szerkesztést, ügyesebb keresést, a közösségi munkát támogatja. Könnyedén belenézhetünk bármilyen műlapba, egyszerűen átírhatjuk, véleményezhetjük a változtatásokat.
A köbvetkező funkciók nem igazán jöttek be, így visszafejlesztésükön, ill. más funkcióba beolvasztásukon gondolkodom: Könyvtár, Túrák, Bejegyzések.
Szoborkereső – a mobilos KT „light”
A Szoborkereső kicsit bővül, de soha nem lesz benne minden, vagyis egy örök Köztérkép „light”-tá válik, amin keresztül korlátozott funkciók elérhetőek lesznek, de összességében egyszerű marad, hogy mobilon is kényelmesen használható legyen.
Megjelenési formái:
- Szoborkereso.hu – webes app, magyar nyelven
- Statuemap.com* – webes app, angol nyelven
- Szoborkereső Android app – Android operációs rendszerű eszközökön futó telepíthető applikáció, váltható nyelvvel*
- Szoborkereső iOS app – iOS operációs rendszeren futó telepíthető applikáció, váltható nyelvvel*
Mind a 4 felület közös alapra épül, és azonos a funkcionalitásuk:
- műlapok térképes keresése saját lokáció meghatározással
- műlapok listanézete, keresővel
- műlap adatai és képei
- érintés, mű állapotának jelzési lehetőségével (ikonok formájában, nem szövegesen)
- fotó hozzátöltés*
* - a csillagozott dolgok még nem elérhetőek.
Szoborvita – szoborvita.hu – a vélemények helye
A Köztérképen nincs helye a politikának, és az ezzel kapcsolatos vitáknak, állítjuk mindig. Ambivalens a helyzet, mert a szobrok mégis nap, mint nap a politika játékszereivé válnak. Nem célunk ezt a feszültséget a lapra hozni, és a jövőben sem szeretném, hogy ez szétzilálja a hangulatot és a feltöltési munkát. Mégis szeretnék egy felületet készíteni a véleményeknek, és legfőképp a valamilyen szempontból „problémás” alkotások körüli események összegyűjtésének. Sokszor a közélet hangulat-változásának gyújtópontjai ezek a szobrok. Feladatomnak érzem nem hagyni szó nélkül ezek eltüntetését vagy felállítását, és ha lehetséges, megpróbálnám létrehozni az események kulturált formájú megvitatásának felületét.
A Szoborvita néhány tervezett funkciója és működési kerete:
- KT-műlapok kapcsolhatóak, de nem feltétlenül szükséges élő műlap, bármilyen szobortémáról vita indulhat.
- KT-tagoknak nem kell regisztrálni, de Szoborvita regisztrált nem lesz automatikusan KT tag – ergo nincs egyértelmű átjárás.
- KT-n nem jelennek meg a Szoborvita kommentjei, de Szoborvitán megjelenik a KT-műlap néhány adata, információs céllal.
- Szerkesztett és moderált lap, erősebb és részben független szerkesztői gárdával.
---
Mindezek alapján azt gondolom, képet kaphattatok gondolataimról és ötleteimről, amiken dolgozni szeretnék. Természetesen – ahogy fentebb is írtam – ez egy vitaanyag, de biztos vagyok benne, hogy ezek a problémák nem sikkadnak el a jövőben, meg kell oldanunk őket. Szerepünk és felelősségünk nagy, mi mégis szeretnénk jól érezni magunkat. Ez paradox, de talán kezelhető – szeretném ennek szentelni a következő éveimet és kérem ebben a ti segítségeteket is.
Hiszem, hogy a jelenbeli maximalizmusunkból nem mindenre van szükség, hiszen egy alkotás stílusa, vallási kapcsolódása, története holnap is kutatható lesz, hála az egyre óriásibb digitalizálási hullámnak. Egy mű fotói, anyaga, mérete és elhelyezkedése viszont épp most áll rendelkezésre, most kell támogatnunk ennek gyors és hatékony feldolgozását és megosztását. Ezek talán hangsúlyváltásra mutatnak rá, talán nem. Az biztos, hogy mérlegelendő, hogy nem csak mi vagyunk, akik ezt csinálni fogják a jövőben, hanem mindig jönnek újak. Amit mi most tehetünk, és szerintem kiemelt feladatunk, az viszont a jelen pontos dokumentálása: a múlandó jelené.
A szabályok fontosak, de az is fontos, amit már említettem: a közös célt kell, hogy támogassák. Nem baj, ha néha kivételeket kell deklarálnunk, és nem baj, ha néha nyilvános vita mentén alakítjuk át ezt vagy azt a rendelkezést. Szerintem nincs tökéletes koncepció – és nincs miért szégyellni magunkat, ha megváltozik az álláspontunk, ha az azért történt, hogy ne álljunk útjába a közös munkának.
Eszembe jut egy jó példa, amit még anno a működő Lektorátusban hallottam egy másik lelkesedés alapú csapat alakuló-gyűlésén. Egy lány mesélte, hogy amikor ő Németországban élt, abban a városban úgy építették a közparkokat, hogy utakat nem terveztek bele. Elültették a fákat, elszórták a fűmagokat és figyeltek. Ahol az új közteret birtokba vevő lakosság többet járt, kitaposta a talajt, a fű nem nőtt ki. Pár hónap múlva egyértelműen látszott, hol kell járdát betonozni.
Ennek megvalósításához nálunk már késő, ennyire nem voltunk – nem lehettünk bölcsek szerintem. Április 18-án volt 11 éve, hogy megszületett a Szoborlap gondolata: több mint egy évtizedes megfigyelésünk van tehát, ami alapján feltörhetjük és újraparkosíthatjuk a nem használt útvonalakat – valamint lebetonozhatjuk az időközben kijárt ösvényeket.
Köszönöm, hogy elolvastad – várom véleményedet!
Ez egy vitaanyag, ami egyrészt a következő év fejlesztésein rugózik, másrészt egy hangos gondolkodás a világban zajló trendekről, azok ránk gyakorolt hatásairól, valamint a munkánk és felelősségünk átalakulásáról – illetve az ettől el nem választható belső feszültségekről, azok általam lehetségesnek látott megoldásáról.
Ehhez a bejegyzéshez is várom a hozzászólásaitokat. Helyesebben mondva, kérem az aktív tagságot, akikkel közösen felépítettük ezt az egészet, lehetőség szerint adjanak hangot véleményüknek írásban itt, illetve személyesen a május 14-i Szó/Bor találkozón, amire itt jelezhetitek a részvételi szándékotokat: https://www.kozterkep.hu/events/view/1725359
Bizonyára mindannyian érzitek, hogy a rendszer bizonyos részei nem funkcionálnak tökéletesen. Az első éveinkre jellemző vadászat átalakult, a felelősségünk megnőtt – miközben szívesen eljátszanánk, ahogy rég. Laikusok maradtunk, szubjektívek – és mégis célunkká tettük a minőség emelését, a lexikális tárgyilagosságot. Saját magunk választotta mércék teszik körülményessé és nehézzé életünket és egymást okoljuk, személyeskedünk, támadunk és támadásnak veszünk sokmindent.
Nem hinném, hogy emberségünk összetevői könnyen változtathatóak lennének, így számomra örök feladat és kihívás az, hogy hogyan tehetem olyanná a rendszert, hogy az szolgáljon benneteket az évről-évre változó körülmények között: egyszerre segítse az új tagokat, és támogassa, valamint tartsa életben a régi tagok lelkesedését.
Már mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen feladat. Mindannyian elfáradunk egyszer, és nincs kedvünk tovább vívni, elhalkulunk, és már csak vissza-visszajárunk. Tökéletesen jól van így, hisz ilyen az élet! De a közösségnek és a rendszernek is kompatibilisnek kell lennie a tagjaival – erről szól ez a bejegyzés. Na meg arról, hogy nem mindig van értelme mindenen túl ragaszkodni egyes szabályokhoz. Folyamatosan ahhoz kell alakítani őket, hogy a közös cél kiszolgálása minél kevesebb fájdalommal, és minél nagyobb örömmel járjon, mert ezen a közös örömön keresztül élhet csak egy önkéntes munkára alapuló rendszer hosszabb távon.
---
1. Véleményem szerint nem jött be az, hogy a szerkesztőség elkülönülten dolgozik: szerkesztőségi szobában vitat meg mindent, és a lapokra csak végső döntéseket kommentel.
Azt gondolom, hogy ezzel egyrészt fölösleges misztikum alakult ki – egy olyan távolság, ami nehezíti a kommunikációt. Másrészt azt is gondolom, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha ezeket a belsővé tett problémákat és kérdéseket közösebbé és nyilvánosabbá tennénk, mert tudnotok kell, mennyire rohadt nehéz tud lenni egy-egy műlappal kapcsolatosan döntést meghozni. Ezzel párhuzamosan a szerkesztőknek is érezniük kell az átláthatóságot, ami szerintem segíthet középutat találni bizonyos dolgok túltolása helyett.
- A szabadon publikáló tagok továbbra is szabadon publikálják a lapjaikat, de az belejavítás, az utóellenőrzés közösebbé válik – erről később írok.
- A nem szabadon publikáló tagok nem a szerkesztőségi szobába küldik a lapjaikat, hanem egy ún. „fogadótérbe”, amit minden belépett tag lát.
- A fogadótérben minden tag véleményezhet, és szavazhat is. Mindenki jelezhet problémákat, hozzáadások formájában javíthat – vagyis a diskurzus közös, de mindenki épp annyira szól bele, amennyire ért hozzá, és/vagy amennyi ideje van.
- A kialakult vita és szavazás lezárásaként, nyilvánosan látható módon a szerkesztők megszavazzák a lap publikálását, vagyis a végső szó az övék. Vétóval is élhetnek, tehát a közösség általános véleményével (szavazataival) ellentétes döntés is születhet, ha az adott lap valamilyen alapvető elvet sért. Amennyiben ennek megítélése nem egységes, akkor az elv felülvizsgálata kezdeményezhető, de azt csak szavazással változtathatjuk meg.
- A tagok szavazata nem egyenlő, hanem az elmúlt 1 év aktivitása alapján kerül súlyozásra. Az aktivitásban kisebb súllyal szerepelnek a fotók, mint a szövegek és az adatok.
Úgy gondolom, hogy a fenti megoldás látszólag több vitát eredményezhet, de a gyakorlatban a transzparencia miatt helyrebillenhet annak megítélése, hogy „mit is csinál a szerkesztőség?”, és már említett középút megtalálása is könnyebbé válhat a szerkesztőség számára.
---
2. Jelenleg minden dolog, ami egy műlapra érkezik, „Hozzáadás”. Kimondhatjuk, hogy ennek intézménye ebben a formában nem jött be igazán. A legfontosabb problémák szerintem:
- A hozzáadások helyett kommentek születnek. A régebbi motorosok szerkesztői kommentet, az újabbak sima kommentet írnak. Ez egyrészt sokszor teljesen indokolt, mert a HA nem mindenre jó, vagy épp kérdéses a hozzáadás, de sokszor nem ez lenne a legjobb út.
- A hozzáadások (ezen belül pedig a képek is) nem mindig indokoltan kerülnek elutasításra. Ennek hátterében az is állhat, hogy technikailag nehéz egy javításról beszélgetni, és egyszerűbb elutasítani valamit.
- A hozzáadás sokak számára nem a műlap hibájának javítását jelenti, hanem saját személyes hibájának felrovását, ezért a publikum előtt ez nem vállalható, dühítő, sértő. Ez az, amit szerintem nem lehet megoldani sehogy se, hisz emberek vagyunk, és akármennyire is szeretnénk különválasztani a munkánkat és a személyünket – előbbit ért kritika utóbbinak hiányosságaiként kerül értelmezésre legbelül. Naiv voltam, na :)
Úgy érzem, egy bizonyos szint után butaság rendet-fegyelmet követelve ragaszkodni a „törvényhez”, ha az nem működtethető, mindegy milyen okból. Egyszerűbb, ha olyan rendszert építünk, amit elfogadhatónak tartotok – ha azzal is ki tudjuk szolgálni a közösség célját. Hogyan képzelem ezt el?
- A különálló hozzáadás típusok helyett bárki bármilyen lapot megnyithat szerkesztésre és bármilyen adatot átírhat – változtatását kommentelheti, erről beszélgetés alakulhat ki.
- A változtatásokat ugyanúgy csak a gazda, vagy inaktivitás esetén a közösség fogadhatja el.
- A lapok teljes átalakíthatósága a képekre is és mindenre kiterjedne, így a lapok átadhatóságát megszüntethetnénk, és elfelejthetnénk végre azt a több éves vívást, ami az átvételek körül megy (kegyeleti és jogi problémák; egymás gyanúsítgatása, ki kért el többet stb.).
- A várakozó változtatásokat, amelyek inaktív tagok lapjaira érkeztek mindenki látja a fogadótérben, és ezek elfogadására mindenki saját súlyával szavazhat – ezek viszont megfelelő szavazatszám után elfogadásra kerülhetnek szerkesztők nélkül is. Természetesen itt is érvényes a szerkesztőségi vétó lehetősége.
- A már publikus lapokon is lehetősége van a tagságnak problémák jelzésére. Ilyen lehet a duplikátum, az elvekbe ütközés, a rossz minőségű / kevés fotó jelzése. A jelzések nem hoznak automatikus visszaküldést, de felhívják a figyelmet egyes jelenségekre, és ha szükséges, intézkedhet a szerkesztőség.
Úgy vélem, hogy ezzel az átalakítással több legyet is ütnénk egy csapásra:
- csökkenne a szerkesztők leterheltsége;
- hatékonyabb eszköz állna rendelkezésre egy lap „rendbetételére”;
- az új tagok könnyen belekukkanthatnának mások lapjaiba, így hamarabb megértenék, hogyan készül egy műlap;
- talán elvehetnénk az élét a HA-knak, javíthatnánk a közös munka megítélését és így hatékonyságát.
---
3. Fentebb már írtam a HA-k és kommentek összekeveredéséről, a nem megfelelőnek bélyegzett használatról. Azt gondolom, itt sem érdemes mindenen túl ragaszkodni a nem betartható elvárásainkhoz. Egy másik, picit szomorúbb megállapítás, hogy szinte egyáltalán nincsenek olyan publikus kommentjeink, amik lazán véleményeznek, impressziókat közölnek egyes műlapokról. Ezzel párhuzamosan viszont beindult a szerkesztői kommentek használata, ami nagyon jó. Itt talán egy picit meredekebb ötletem van.
- Szüntessük meg a publikusan látható kommenteket és tartsuk meg csak a szerkesztőieket, amiket továbbra is csak belépve lehet látni.
- A műlapon publikusan is jelenjen meg az információ, hogy hány szerkesztői komment van rajta, ezáltal egyértelmű lesz a nem belépett látogatónak is, hogy „izgalmas” a lap, pörgősebb rajta a kutatásunk.
Ettől a változtatástól azt várom, hogy aki eddig a publikusság miatt nem kommentelt, nagyobb bátorságot érezhet elmondani a véleményét, másrészt nem is kerülnek a nem belépett látogatóink elé azok a kommentek, amelyek nem oda valók. Párhuzamosan, mivel nem publikusak a kommentek, ezért közös érdekünk lesz a kommentekben érkező adalékok publikus lapba építése.
---
4. A szerkesztőség túlmisztifikálásának alapja a korábbiakban tárgyaltakon túl a szerkesztőségi döntések meghozatalának módjából származhat. Itt sem látok más megoldást, mint a közösség aktívabb bevonását. Vagyis a most csak a szobában megjelenő nagyobb szerkesztőségi kérdések első körben nyilvánosan vitatódnak meg, és csak utána áll elő a szerkesztőség a saját javaslatával, amit aztán megszavazhat a közösség – így módosítva a működési elveinket.
Probléma --> Konzultáció --> Javaslat --> Szavazás --> Érvénybe lépés
Azt gondolom, hogy ez a folyamat egy olyan közösségi demokráciát tud eredményezni, ahol sokkal inkább magunkénak érezzük az egészet. Fontos kiemelni: semmi sem kötelező, mindig mindenki a rendelkezésre álló szabadideje és kedve alapján vesz részt a közös munkában. Nincsenek elvárt minimumszámok, a rendszer valamilyen szintig érzéketlen a fluktuációra, vagyis nem kell egymásra várnunk és nem kell magunkat szarul érezni, ha egy kérdésben nem löktük meg mi is a szekeret. Majd meglöki más. A munka túlzott magunkra vételével, az önmagunk helyettesíthetetlenségének illúziójával és saját magunktól elvárt maximalizmussal megeshet, hogy másokat kergetünk őrületbe.
---
5. Fotók, fotók és fotók. Ez egy nagyon nagy és nehezen megbeszélhető témakör, de nem látom lehetőségét a további halogatásnak.
Őszintén szólva én úgy látom, hogy saját csapdánkban ülünk a képek tekintetében. A Köztérképpel célunk a kultúra szabad terjesztése, vagyis a köztéri szobrok mindenkivel megismertetése, de mégis borul az egész rendszer azon, hogy a képeink felhasználása nem szabad. Miért probléma ez? Mert bármikor bárki gondolhat egyet és kitörli a saját képeit, vagy engem kér meg azok törlésére és nekem meg kell tennem. Hiába mondjuk azt, hogy most minden oké, és épp mindenki itt akar lenni, ha holnap valaki valamiért máshogy gondolja, fekete lyukat vág egy szempillantás alatt a rendszerbe. Ez ellen a jelenlegi jogi szabályozásaink értelmében nem tudunk védekezni. Amennyiben egy tagunk elhalálozik, képeinek joga (amennyiben azok nem volt szabaddá téve) az örököseire száll, vagyis fogalmunk sincs, mi lesz onnantól – még tovább kockáztatjuk azt, hogy lesz-e holnap is képünk egy-egy műről.
A művek folyamatosan cserélődnek a köztereken.
A műveket egyébként is ledöntik, áthelyezik, ellopják.
Sok már nem felkereshető mű esetén a mi néhány fotónk az összes kép, ami fellelhető az interneten.
A tagjaink sokszor elutasítják a hozzáadott képeket, mert ugyanazt ábrázolja, ugyanúgy.
Kérlek, add össze a fentieket.
Ugye kezded érezni, miért támogatom minden lehetséges fórumon:
- a képeink szabaddá tételét,
- a hozzátöltött képek korlátozásainak teljes feloldását,
- a képek minőségének (fájlméretének és felbontásának) növelését.
A jövőben célomnak tartom a rendszer olyanná alakítását, hogy mindenkit ösztönözzünk a művek folyamatos fotózására. Nem a műlap eredeti tulaját, hanem MINDENKIT. Nincs kötelezettség, a műlapok bővítésének lehetősége közös. Vagyis ez KÖZÖS feladat, nem egyéni felelősség.
A kevés és/vagy rossz minőségű fotós műlapoknál ez még nagyobb hangsúlyt fog kapni. A műlapgazdák néha azt érzik, hogy mások belerondítanak a műlapjaikba, ezt teljesen megértem. De ne feledjük – mindannyian úgy jöttünk ide, hogy egy meglévő közösség fogadott be minket és alakította a szabályait ahhoz is, hogy mi itt legyünk és jobban érezzük magunkat (főleg az első évekre volt ez igaz). Engedjük hát meg az új tagoknak is a vadászat örömét és lássuk be, sok ezer műlapnál ez az egy lehetőségünk van arra, hogy a műről 10 év múlva is legyen olyan kép, amit szabadon használhatunk, és nem törölteti a kép jogtulajdonosa.
Nem pesszimizmus beszél belőlem, ez egy egyszerű racionalitás. A világban egyre gyakoribbak az értelmetlen jogi meghurcoltatások – ilyen kockázatnak kitenni az adatbázisunkat értelmetlenné teszi az évtizedes munkánkat. Szeretném, ha az unokáink is használhatnák ezt a lapot és ezt a temérdek információt, amit itt összegyűjtöttünk. Ennek érdekében az információk és a képek ismétlődését is be kell tudnunk fogadni, kell tudnunk kezelni.
Hogy ez ne zavarjon minket és a duplikátumok ne zilálják szét a gondosan felépített műlapok arculatát, bevezetnénk a képek rangsorolásának lehetőségét. A hozzátöltött képek a műlap kezdőlapján nem, hanem eleve csak kattintás után, a fotószobában látszódnának és a sorrendjük is könnyebben változtatható lenne. Így nem esnének szét a műlapok, nem alakulnának ki vízfejek – de mégis megadnánk a lehetőséget, hogy mindenki átérezhesse a megtalálás örömét, ami anno ne feledjük, sokunkat idehozott és itt tartott!
---
6. 2012-ben úgy készítettem el a Köztérképet, hogy minden oldal és funkció eleve angolul és magyarul is elérhető. Fél órás munkával bármikor be tudtam volna indítani a mapublic.com webcímen az angol verziónkat, de nem tettem. Tucatnyi indokot gyűjtöttem rá az évek alatt, de soha nem tudtam megfogalmazni, pontosan miért halott ez az ötlet. Ma már tudom, és most mellé is állok.
Ki kell mondanunk, a Köztérkép ebben a formájában nem adhat otthont többnyelvű feltöltő-csapatnak. Se szerkeszteni, se moderálni, se ellenőrizni, se együttműködni nem lehet a nyelvi akadályok és a szakmai különbségek miatt. A lap szétesését kockáztatnánk egy ilyen jellegű összenyitással. De mégis fontos volna valami… Az alábbiakban vázolom a Köztérkép jövőbeni oldalcsaládjának tagjait és azok szerepét. Többségük most is elérhető, nagyrészt pont ebben a formában – de mégis fontos kijelenteni, hogy melyik mire van, meddig terjedhet a fejlődése és a feladata.
Köztérkép – www.kozterkep.hu – a szerkesztők és a normál gépen böngészők otthona
Itt erősebben megkülönböztetek belépéssel és anélkül elérhető felületet. Napi 50 tag és ~1200 nem belépett érdeklődő látogatónk van. Úgy érdemes mindenkire lőni, hogy az egyik csapatot szolgáló fejlesztés ne legyen a másik csapat kárára, és ne is zavarja össze őket.
- Nem belépve: főbb hangsúly a térképes és lista-nézetű kereséseken van. Nincs komment, de látszik, hogy mekkora közösségi munka van egy-egy lapon.
- Belépve: fentebb vázoltam a részleteket, de összességében elmondható, hogy a lap a szerkesztést, ügyesebb keresést, a közösségi munkát támogatja. Könnyedén belenézhetünk bármilyen műlapba, egyszerűen átírhatjuk, véleményezhetjük a változtatásokat.
A köbvetkező funkciók nem igazán jöttek be, így visszafejlesztésükön, ill. más funkcióba beolvasztásukon gondolkodom: Könyvtár, Túrák, Bejegyzések.
Szoborkereső – a mobilos KT „light”
A Szoborkereső kicsit bővül, de soha nem lesz benne minden, vagyis egy örök Köztérkép „light”-tá válik, amin keresztül korlátozott funkciók elérhetőek lesznek, de összességében egyszerű marad, hogy mobilon is kényelmesen használható legyen.
Megjelenési formái:
- Szoborkereso.hu – webes app, magyar nyelven
- Statuemap.com* – webes app, angol nyelven
- Szoborkereső Android app – Android operációs rendszerű eszközökön futó telepíthető applikáció, váltható nyelvvel*
- Szoborkereső iOS app – iOS operációs rendszeren futó telepíthető applikáció, váltható nyelvvel*
Mind a 4 felület közös alapra épül, és azonos a funkcionalitásuk:
- műlapok térképes keresése saját lokáció meghatározással
- műlapok listanézete, keresővel
- műlap adatai és képei
- érintés, mű állapotának jelzési lehetőségével (ikonok formájában, nem szövegesen)
- fotó hozzátöltés*
* - a csillagozott dolgok még nem elérhetőek.
Szoborvita – szoborvita.hu – a vélemények helye
A Köztérképen nincs helye a politikának, és az ezzel kapcsolatos vitáknak, állítjuk mindig. Ambivalens a helyzet, mert a szobrok mégis nap, mint nap a politika játékszereivé válnak. Nem célunk ezt a feszültséget a lapra hozni, és a jövőben sem szeretném, hogy ez szétzilálja a hangulatot és a feltöltési munkát. Mégis szeretnék egy felületet készíteni a véleményeknek, és legfőképp a valamilyen szempontból „problémás” alkotások körüli események összegyűjtésének. Sokszor a közélet hangulat-változásának gyújtópontjai ezek a szobrok. Feladatomnak érzem nem hagyni szó nélkül ezek eltüntetését vagy felállítását, és ha lehetséges, megpróbálnám létrehozni az események kulturált formájú megvitatásának felületét.
A Szoborvita néhány tervezett funkciója és működési kerete:
- KT-műlapok kapcsolhatóak, de nem feltétlenül szükséges élő műlap, bármilyen szobortémáról vita indulhat.
- KT-tagoknak nem kell regisztrálni, de Szoborvita regisztrált nem lesz automatikusan KT tag – ergo nincs egyértelmű átjárás.
- KT-n nem jelennek meg a Szoborvita kommentjei, de Szoborvitán megjelenik a KT-műlap néhány adata, információs céllal.
- Szerkesztett és moderált lap, erősebb és részben független szerkesztői gárdával.
---
Mindezek alapján azt gondolom, képet kaphattatok gondolataimról és ötleteimről, amiken dolgozni szeretnék. Természetesen – ahogy fentebb is írtam – ez egy vitaanyag, de biztos vagyok benne, hogy ezek a problémák nem sikkadnak el a jövőben, meg kell oldanunk őket. Szerepünk és felelősségünk nagy, mi mégis szeretnénk jól érezni magunkat. Ez paradox, de talán kezelhető – szeretném ennek szentelni a következő éveimet és kérem ebben a ti segítségeteket is.
Hiszem, hogy a jelenbeli maximalizmusunkból nem mindenre van szükség, hiszen egy alkotás stílusa, vallási kapcsolódása, története holnap is kutatható lesz, hála az egyre óriásibb digitalizálási hullámnak. Egy mű fotói, anyaga, mérete és elhelyezkedése viszont épp most áll rendelkezésre, most kell támogatnunk ennek gyors és hatékony feldolgozását és megosztását. Ezek talán hangsúlyváltásra mutatnak rá, talán nem. Az biztos, hogy mérlegelendő, hogy nem csak mi vagyunk, akik ezt csinálni fogják a jövőben, hanem mindig jönnek újak. Amit mi most tehetünk, és szerintem kiemelt feladatunk, az viszont a jelen pontos dokumentálása: a múlandó jelené.
A szabályok fontosak, de az is fontos, amit már említettem: a közös célt kell, hogy támogassák. Nem baj, ha néha kivételeket kell deklarálnunk, és nem baj, ha néha nyilvános vita mentén alakítjuk át ezt vagy azt a rendelkezést. Szerintem nincs tökéletes koncepció – és nincs miért szégyellni magunkat, ha megváltozik az álláspontunk, ha az azért történt, hogy ne álljunk útjába a közös munkának.
Eszembe jut egy jó példa, amit még anno a működő Lektorátusban hallottam egy másik lelkesedés alapú csapat alakuló-gyűlésén. Egy lány mesélte, hogy amikor ő Németországban élt, abban a városban úgy építették a közparkokat, hogy utakat nem terveztek bele. Elültették a fákat, elszórták a fűmagokat és figyeltek. Ahol az új közteret birtokba vevő lakosság többet járt, kitaposta a talajt, a fű nem nőtt ki. Pár hónap múlva egyértelműen látszott, hol kell járdát betonozni.
Ennek megvalósításához nálunk már késő, ennyire nem voltunk – nem lehettünk bölcsek szerintem. Április 18-án volt 11 éve, hogy megszületett a Szoborlap gondolata: több mint egy évtizedes megfigyelésünk van tehát, ami alapján feltörhetjük és újraparkosíthatjuk a nem használt útvonalakat – valamint lebetonozhatjuk az időközben kijárt ösvényeket.
Köszönöm, hogy elolvastad – várom véleményedet!
Bejegyzés megtekintés: