Közösségi szerkesztés újratöltve


Szubjektív
Pál Tamás @ 2017.04.25. 13:45

Egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzésben fordulok most hozzátok. Szerkesztői programnak is jelöltem, de igazából jelen írásomban a lap következő 1-2 évtizedével kapcsolatos víziómat osztom meg.
A bejegyzés PDF-ben letölthető innen: kozterkep.hu

Ez egy vitaanyag, ami egyrészt a következő év fejlesztésein rugózik, másrészt egy hangos gondolkodás a világban zajló trendekről, azok ránk gyakorolt hatásairól, valamint a munkánk és felelősségünk átalakulásáról – illetve az ettől el nem választható belső feszültségekről, azok általam lehetségesnek látott megoldásáról.
Ehhez a bejegyzéshez is várom a hozzászólásaitokat. Helyesebben mondva, kérem az aktív tagságot, akikkel közösen felépítettük ezt az egészet, lehetőség szerint adjanak hangot véleményüknek írásban itt, illetve személyesen a május 14-i Szó/Bor találkozón, amire itt jelezhetitek a részvételi szándékotokat: kozterkep.hu

Bizonyára mindannyian érzitek, hogy a rendszer bizonyos részei nem funkcionálnak tökéletesen. Az első éveinkre jellemző vadászat átalakult, a felelősségünk megnőtt – miközben szívesen eljátszanánk, ahogy rég. Laikusok maradtunk, szubjektívek – és mégis célunkká tettük a minőség emelését, a lexikális tárgyilagosságot. Saját magunk választotta mércék teszik körülményessé és nehézzé életünket és egymást okoljuk, személyeskedünk, támadunk és támadásnak veszünk sokmindent.

Nem hinném, hogy emberségünk összetevői könnyen változtathatóak lennének, így számomra örök feladat és kihívás az, hogy hogyan tehetem olyanná a rendszert, hogy az szolgáljon benneteket az évről-évre változó körülmények között: egyszerre segítse az új tagokat, és támogassa, valamint tartsa életben a régi tagok lelkesedését.

Már mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen feladat. Mindannyian elfáradunk egyszer, és nincs kedvünk tovább vívni, elhalkulunk, és már csak vissza-visszajárunk. Tökéletesen jól van így, hisz ilyen az élet! De a közösségnek és a rendszernek is kompatibilisnek kell lennie a tagjaival – erről szól ez a bejegyzés. Na meg arról, hogy nem mindig van értelme mindenen túl ragaszkodni egyes szabályokhoz. Folyamatosan ahhoz kell alakítani őket, hogy a közös cél kiszolgálása minél kevesebb fájdalommal, és minél nagyobb örömmel járjon, mert ezen a közös örömön keresztül élhet csak egy önkéntes munkára alapuló rendszer hosszabb távon.

---

1. Véleményem szerint nem jött be az, hogy a szerkesztőség elkülönülten dolgozik: szerkesztőségi szobában vitat meg mindent, és a lapokra csak végső döntéseket kommentel.

Azt gondolom, hogy ezzel egyrészt fölösleges misztikum alakult ki – egy olyan távolság, ami nehezíti a kommunikációt. Másrészt azt is gondolom, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha ezeket a belsővé tett problémákat és kérdéseket közösebbé és nyilvánosabbá tennénk, mert tudnotok kell, mennyire rohadt nehéz tud lenni egy-egy műlappal kapcsolatosan döntést meghozni. Ezzel párhuzamosan a szerkesztőknek is érezniük kell az átláthatóságot, ami szerintem segíthet középutat találni bizonyos dolgok túltolása helyett.

- A szabadon publikáló tagok továbbra is szabadon publikálják a lapjaikat, de az belejavítás, az utóellenőrzés közösebbé válik – erről később írok.
- A nem szabadon publikáló tagok nem a szerkesztőségi szobába küldik a lapjaikat, hanem egy ún. „fogadótérbe”, amit minden belépett tag lát.
- A fogadótérben minden tag véleményezhet, és szavazhat is. Mindenki jelezhet problémákat, hozzáadások formájában javíthat – vagyis a diskurzus közös, de mindenki épp annyira szól bele, amennyire ért hozzá, és/vagy amennyi ideje van.
- A kialakult vita és szavazás lezárásaként, nyilvánosan látható módon a szerkesztők megszavazzák a lap publikálását, vagyis a végső szó az övék. Vétóval is élhetnek, tehát a közösség általános véleményével (szavazataival) ellentétes döntés is születhet, ha az adott lap valamilyen alapvető elvet sért. Amennyiben ennek megítélése nem egységes, akkor az elv felülvizsgálata kezdeményezhető, de azt csak szavazással változtathatjuk meg.
- A tagok szavazata nem egyenlő, hanem az elmúlt 1 év aktivitása alapján kerül súlyozásra. Az aktivitásban kisebb súllyal szerepelnek a fotók, mint a szövegek és az adatok.

Úgy gondolom, hogy a fenti megoldás látszólag több vitát eredményezhet, de a gyakorlatban a transzparencia miatt helyrebillenhet annak megítélése, hogy „mit is csinál a szerkesztőség?”, és már említett középút megtalálása is könnyebbé válhat a szerkesztőség számára.

---

2. Jelenleg minden dolog, ami egy műlapra érkezik, „Hozzáadás”. Kimondhatjuk, hogy ennek intézménye ebben a formában nem jött be igazán. A legfontosabb problémák szerintem:

- A hozzáadások helyett kommentek születnek. A régebbi motorosok szerkesztői kommentet, az újabbak sima kommentet írnak. Ez egyrészt sokszor teljesen indokolt, mert a HA nem mindenre jó, vagy épp kérdéses a hozzáadás, de sokszor nem ez lenne a legjobb út.
- A hozzáadások (ezen belül pedig a képek is) nem mindig indokoltan kerülnek elutasításra. Ennek hátterében az is állhat, hogy technikailag nehéz egy javításról beszélgetni, és egyszerűbb elutasítani valamit.
- A hozzáadás sokak számára nem a műlap hibájának javítását jelenti, hanem saját személyes hibájának felrovását, ezért a publikum előtt ez nem vállalható, dühítő, sértő. Ez az, amit szerintem nem lehet megoldani sehogy se, hisz emberek vagyunk, és akármennyire is szeretnénk különválasztani a munkánkat és a személyünket – előbbit ért kritika utóbbinak hiányosságaiként kerül értelmezésre legbelül. Naiv voltam, na :)

Úgy érzem, egy bizonyos szint után butaság rendet-fegyelmet követelve ragaszkodni a „törvényhez”, ha az nem működtethető, mindegy milyen okból. Egyszerűbb, ha olyan rendszert építünk, amit elfogadhatónak tartotok – ha azzal is ki tudjuk szolgálni a közösség célját. Hogyan képzelem ezt el?

- A különálló hozzáadás típusok helyett bárki bármilyen lapot megnyithat szerkesztésre és bármilyen adatot átírhat – változtatását kommentelheti, erről beszélgetés alakulhat ki.
- A változtatásokat ugyanúgy csak a gazda, vagy inaktivitás esetén a közösség fogadhatja el.
- A lapok teljes átalakíthatósága a képekre is és mindenre kiterjedne, így a lapok átadhatóságát megszüntethetnénk, és elfelejthetnénk végre azt a több éves vívást, ami az átvételek körül megy (kegyeleti és jogi problémák; egymás gyanúsítgatása, ki kért el többet stb.).
- A várakozó változtatásokat, amelyek inaktív tagok lapjaira érkeztek mindenki látja a fogadótérben, és ezek elfogadására mindenki saját súlyával szavazhat – ezek viszont megfelelő szavazatszám után elfogadásra kerülhetnek szerkesztők nélkül is. Természetesen itt is érvényes a szerkesztőségi vétó lehetősége.
- A már publikus lapokon is lehetősége van a tagságnak problémák jelzésére. Ilyen lehet a duplikátum, az elvekbe ütközés, a rossz minőségű / kevés fotó jelzése. A jelzések nem hoznak automatikus visszaküldést, de felhívják a figyelmet egyes jelenségekre, és ha szükséges, intézkedhet a szerkesztőség.

Úgy vélem, hogy ezzel az átalakítással több legyet is ütnénk egy csapásra:
- csökkenne a szerkesztők leterheltsége;
- hatékonyabb eszköz állna rendelkezésre egy lap „rendbetételére”;
- az új tagok könnyen belekukkanthatnának mások lapjaiba, így hamarabb megértenék, hogyan készül egy műlap;
- talán elvehetnénk az élét a HA-knak, javíthatnánk a közös munka megítélését és így hatékonyságát.

---

3. Fentebb már írtam a HA-k és kommentek összekeveredéséről, a nem megfelelőnek bélyegzett használatról. Azt gondolom, itt sem érdemes mindenen túl ragaszkodni a nem betartható elvárásainkhoz. Egy másik, picit szomorúbb megállapítás, hogy szinte egyáltalán nincsenek olyan publikus kommentjeink, amik lazán véleményeznek, impressziókat közölnek egyes műlapokról. Ezzel párhuzamosan viszont beindult a szerkesztői kommentek használata, ami nagyon jó. Itt talán egy picit meredekebb ötletem van.

- Szüntessük meg a publikusan látható kommenteket és tartsuk meg csak a szerkesztőieket, amiket továbbra is csak belépve lehet látni.
- A műlapon publikusan is jelenjen meg az információ, hogy hány szerkesztői komment van rajta, ezáltal egyértelmű lesz a nem belépett látogatónak is, hogy „izgalmas” a lap, pörgősebb rajta a kutatásunk.

Ettől a változtatástól azt várom, hogy aki eddig a publikusság miatt nem kommentelt, nagyobb bátorságot érezhet elmondani a véleményét, másrészt nem is kerülnek a nem belépett látogatóink elé azok a kommentek, amelyek nem oda valók. Párhuzamosan, mivel nem publikusak a kommentek, ezért közös érdekünk lesz a kommentekben érkező adalékok publikus lapba építése.

---

4. A szerkesztőség túlmisztifikálásának alapja a korábbiakban tárgyaltakon túl a szerkesztőségi döntések meghozatalának módjából származhat. Itt sem látok más megoldást, mint a közösség aktívabb bevonását. Vagyis a most csak a szobában megjelenő nagyobb szerkesztőségi kérdések első körben nyilvánosan vitatódnak meg, és csak utána áll elő a szerkesztőség a saját javaslatával, amit aztán megszavazhat a közösség – így módosítva a működési elveinket.

Probléma --> Konzultáció --> Javaslat --> Szavazás --> Érvénybe lépés

Azt gondolom, hogy ez a folyamat egy olyan közösségi demokráciát tud eredményezni, ahol sokkal inkább magunkénak érezzük az egészet. Fontos kiemelni: semmi sem kötelező, mindig mindenki a rendelkezésre álló szabadideje és kedve alapján vesz részt a közös munkában. Nincsenek elvárt minimumszámok, a rendszer valamilyen szintig érzéketlen a fluktuációra, vagyis nem kell egymásra várnunk és nem kell magunkat szarul érezni, ha egy kérdésben nem löktük meg mi is a szekeret. Majd meglöki más. A munka túlzott magunkra vételével, az önmagunk helyettesíthetetlenségének illúziójával és saját magunktól elvárt maximalizmussal megeshet, hogy másokat kergetünk őrületbe.

---

5. Fotók, fotók és fotók. Ez egy nagyon nagy és nehezen megbeszélhető témakör, de nem látom lehetőségét a további halogatásnak.
Őszintén szólva én úgy látom, hogy saját csapdánkban ülünk a képek tekintetében. A Köztérképpel célunk a kultúra szabad terjesztése, vagyis a köztéri szobrok mindenkivel megismertetése, de mégis borul az egész rendszer azon, hogy a képeink felhasználása nem szabad. Miért probléma ez? Mert bármikor bárki gondolhat egyet és kitörli a saját képeit, vagy engem kér meg azok törlésére és nekem meg kell tennem. Hiába mondjuk azt, hogy most minden oké, és épp mindenki itt akar lenni, ha holnap valaki valamiért máshogy gondolja, fekete lyukat vág egy szempillantás alatt a rendszerbe. Ez ellen a jelenlegi jogi szabályozásaink értelmében nem tudunk védekezni. Amennyiben egy tagunk elhalálozik, képeinek joga (amennyiben azok nem volt szabaddá téve) az örököseire száll, vagyis fogalmunk sincs, mi lesz onnantól – még tovább kockáztatjuk azt, hogy lesz-e holnap is képünk egy-egy műről.

A művek folyamatosan cserélődnek a köztereken.
A műveket egyébként is ledöntik, áthelyezik, ellopják.
Sok már nem felkereshető mű esetén a mi néhány fotónk az összes kép, ami fellelhető az interneten.
A tagjaink sokszor elutasítják a hozzáadott képeket, mert ugyanazt ábrázolja, ugyanúgy.
Kérlek, add össze a fentieket.

Ugye kezded érezni, miért támogatom minden lehetséges fórumon:
- a képeink szabaddá tételét,
- a hozzátöltött képek korlátozásainak teljes feloldását,
- a képek minőségének (fájlméretének és felbontásának) növelését.

A jövőben célomnak tartom a rendszer olyanná alakítását, hogy mindenkit ösztönözzünk a művek folyamatos fotózására. Nem a műlap eredeti tulaját, hanem MINDENKIT. Nincs kötelezettség, a műlapok bővítésének lehetősége közös. Vagyis ez KÖZÖS feladat, nem egyéni felelősség.

A kevés és/vagy rossz minőségű fotós műlapoknál ez még nagyobb hangsúlyt fog kapni. A műlapgazdák néha azt érzik, hogy mások belerondítanak a műlapjaikba, ezt teljesen megértem. De ne feledjük – mindannyian úgy jöttünk ide, hogy egy meglévő közösség fogadott be minket és alakította a szabályait ahhoz is, hogy mi itt legyünk és jobban érezzük magunkat (főleg az első évekre volt ez igaz). Engedjük hát meg az új tagoknak is a vadászat örömét és lássuk be, sok ezer műlapnál ez az egy lehetőségünk van arra, hogy a műről 10 év múlva is legyen olyan kép, amit szabadon használhatunk, és nem törölteti a kép jogtulajdonosa.

Nem pesszimizmus beszél belőlem, ez egy egyszerű racionalitás. A világban egyre gyakoribbak az értelmetlen jogi meghurcoltatások – ilyen kockázatnak kitenni az adatbázisunkat értelmetlenné teszi az évtizedes munkánkat. Szeretném, ha az unokáink is használhatnák ezt a lapot és ezt a temérdek információt, amit itt összegyűjtöttünk. Ennek érdekében az információk és a képek ismétlődését is be kell tudnunk fogadni, kell tudnunk kezelni.

Hogy ez ne zavarjon minket és a duplikátumok ne zilálják szét a gondosan felépített műlapok arculatát, bevezetnénk a képek rangsorolásának lehetőségét. A hozzátöltött képek a műlap kezdőlapján nem, hanem eleve csak kattintás után, a fotószobában látszódnának és a sorrendjük is könnyebben változtatható lenne. Így nem esnének szét a műlapok, nem alakulnának ki vízfejek – de mégis megadnánk a lehetőséget, hogy mindenki átérezhesse a megtalálás örömét, ami anno ne feledjük, sokunkat idehozott és itt tartott!

---

6. 2012-ben úgy készítettem el a Köztérképet, hogy minden oldal és funkció eleve angolul és magyarul is elérhető. Fél órás munkával bármikor be tudtam volna indítani a mapublic.com webcímen az angol verziónkat, de nem tettem. Tucatnyi indokot gyűjtöttem rá az évek alatt, de soha nem tudtam megfogalmazni, pontosan miért halott ez az ötlet. Ma már tudom, és most mellé is állok.

Ki kell mondanunk, a Köztérkép ebben a formájában nem adhat otthont többnyelvű feltöltő-csapatnak. Se szerkeszteni, se moderálni, se ellenőrizni, se együttműködni nem lehet a nyelvi akadályok és a szakmai különbségek miatt. A lap szétesését kockáztatnánk egy ilyen jellegű összenyitással. De mégis fontos volna valami… Az alábbiakban vázolom a Köztérkép jövőbeni oldalcsaládjának tagjait és azok szerepét. Többségük most is elérhető, nagyrészt pont ebben a formában – de mégis fontos kijelenteni, hogy melyik mire van, meddig terjedhet a fejlődése és a feladata.

Köztérképkozterkep.hu – a szerkesztők és a normál gépen böngészők otthona
Itt erősebben megkülönböztetek belépéssel és anélkül elérhető felületet. Napi 50 tag és ~1200 nem belépett érdeklődő látogatónk van. Úgy érdemes mindenkire lőni, hogy az egyik csapatot szolgáló fejlesztés ne legyen a másik csapat kárára, és ne is zavarja össze őket.
- Nem belépve: főbb hangsúly a térképes és lista-nézetű kereséseken van. Nincs komment, de látszik, hogy mekkora közösségi munka van egy-egy lapon.
- Belépve: fentebb vázoltam a részleteket, de összességében elmondható, hogy a lap a szerkesztést, ügyesebb keresést, a közösségi munkát támogatja. Könnyedén belenézhetünk bármilyen műlapba, egyszerűen átírhatjuk, véleményezhetjük a változtatásokat.

A köbvetkező funkciók nem igazán jöttek be, így visszafejlesztésükön, ill. más funkcióba beolvasztásukon gondolkodom: Könyvtár, Túrák, Bejegyzések.

Szoborkereső – a mobilos KT „light”
A Szoborkereső kicsit bővül, de soha nem lesz benne minden, vagyis egy örök Köztérkép „light”-tá válik, amin keresztül korlátozott funkciók elérhetőek lesznek, de összességében egyszerű marad, hogy mobilon is kényelmesen használható legyen.

Megjelenési formái:
- Szoborkereso.hu – webes app, magyar nyelven
- Statuemap.com* – webes app, angol nyelven
- Szoborkereső Android app – Android operációs rendszerű eszközökön futó telepíthető applikáció, váltható nyelvvel*
- Szoborkereső iOS app – iOS operációs rendszeren futó telepíthető applikáció, váltható nyelvvel*

Mind a 4 felület közös alapra épül, és azonos a funkcionalitásuk:
- műlapok térképes keresése saját lokáció meghatározással
- műlapok listanézete, keresővel
- műlap adatai és képei
- érintés, mű állapotának jelzési lehetőségével (ikonok formájában, nem szövegesen)
- fotó hozzátöltés*

* - a csillagozott dolgok még nem elérhetőek.

Szoborvita – szoborvita.hu – a vélemények helye
A Köztérképen nincs helye a politikának, és az ezzel kapcsolatos vitáknak, állítjuk mindig. Ambivalens a helyzet, mert a szobrok mégis nap, mint nap a politika játékszereivé válnak. Nem célunk ezt a feszültséget a lapra hozni, és a jövőben sem szeretném, hogy ez szétzilálja a hangulatot és a feltöltési munkát. Mégis szeretnék egy felületet készíteni a véleményeknek, és legfőképp a valamilyen szempontból „problémás” alkotások körüli események összegyűjtésének. Sokszor a közélet hangulat-változásának gyújtópontjai ezek a szobrok. Feladatomnak érzem nem hagyni szó nélkül ezek eltüntetését vagy felállítását, és ha lehetséges, megpróbálnám létrehozni az események kulturált formájú megvitatásának felületét.

A Szoborvita néhány tervezett funkciója és működési kerete:
- KT-műlapok kapcsolhatóak, de nem feltétlenül szükséges élő műlap, bármilyen szobortémáról vita indulhat.
- KT-tagoknak nem kell regisztrálni, de Szoborvita regisztrált nem lesz automatikusan KT tag – ergo nincs egyértelmű átjárás.
- KT-n nem jelennek meg a Szoborvita kommentjei, de Szoborvitán megjelenik a KT-műlap néhány adata, információs céllal.
- Szerkesztett és moderált lap, erősebb és részben független szerkesztői gárdával.

---

Mindezek alapján azt gondolom, képet kaphattatok gondolataimról és ötleteimről, amiken dolgozni szeretnék. Természetesen – ahogy fentebb is írtam – ez egy vitaanyag, de biztos vagyok benne, hogy ezek a problémák nem sikkadnak el a jövőben, meg kell oldanunk őket. Szerepünk és felelősségünk nagy, mi mégis szeretnénk jól érezni magunkat. Ez paradox, de talán kezelhető – szeretném ennek szentelni a következő éveimet és kérem ebben a ti segítségeteket is.

Hiszem, hogy a jelenbeli maximalizmusunkból nem mindenre van szükség, hiszen egy alkotás stílusa, vallási kapcsolódása, története holnap is kutatható lesz, hála az egyre óriásibb digitalizálási hullámnak. Egy mű fotói, anyaga, mérete és elhelyezkedése viszont épp most áll rendelkezésre, most kell támogatnunk ennek gyors és hatékony feldolgozását és megosztását. Ezek talán hangsúlyváltásra mutatnak rá, talán nem. Az biztos, hogy mérlegelendő, hogy nem csak mi vagyunk, akik ezt csinálni fogják a jövőben, hanem mindig jönnek újak. Amit mi most tehetünk, és szerintem kiemelt feladatunk, az viszont a jelen pontos dokumentálása: a múlandó jelené.

A szabályok fontosak, de az is fontos, amit már említettem: a közös célt kell, hogy támogassák. Nem baj, ha néha kivételeket kell deklarálnunk, és nem baj, ha néha nyilvános vita mentén alakítjuk át ezt vagy azt a rendelkezést. Szerintem nincs tökéletes koncepció – és nincs miért szégyellni magunkat, ha megváltozik az álláspontunk, ha az azért történt, hogy ne álljunk útjába a közös munkának.

Eszembe jut egy jó példa, amit még anno a működő Lektorátusban hallottam egy másik lelkesedés alapú csapat alakuló-gyűlésén. Egy lány mesélte, hogy amikor ő Németországban élt, abban a városban úgy építették a közparkokat, hogy utakat nem terveztek bele. Elültették a fákat, elszórták a fűmagokat és figyeltek. Ahol az új közteret birtokba vevő lakosság többet járt, kitaposta a talajt, a fű nem nőtt ki. Pár hónap múlva egyértelműen látszott, hol kell járdát betonozni.

Ennek megvalósításához nálunk már késő, ennyire nem voltunk – nem lehettünk bölcsek szerintem. Április 18-án volt 11 éve, hogy megszületett a Szoborlap gondolata: több mint egy évtizedes megfigyelésünk van tehát, ami alapján feltörhetjük és újraparkosíthatjuk a nem használt útvonalakat – valamint lebetonozhatjuk az időközben kijárt ösvényeket.

Köszönöm, hogy elolvastad – várom véleményedet!

Bejegyzés kezdőlapra | Megtekintés: 86, ma: 0, heti átlag: 12.88

Értem, köszi a tisztázást. Szerintem ha a művek kapnak szalagot, akkor azt a gép is "tudhatja", hiszen elég könnyű kitalálni a paraméterek alapján, hogy mi az, ami a megfelelő területen belül van. így viszont nem látom a szerkesztők munkájának szerepét a szalagozásban - főleg ha a tag maga javasolja.

Nem állítom, hogy a szalagozás most azt a szerepet tölti be, amire kitaláltuk, mert arra akkor nem gondoltunk, hogy mellékesen minden lappal még egy nagy adag munkát végez szalagozáskor a szerkesztőség. De ez így pozitívabban sült el, mint ahogy terveztük.

Ha viszont a tagok jelölnék, akkor szerintem abból még nagyobb aránytalanság születhetne, hiszen ha egy mindennek megfelelő, jelölt lap nem kapná meg a szalagot, akkor a szubjektum már vajmi kevéssé lehetne védhető, ergo hogyan indokolná a szerkesztőség, hogy nem szalagozott? Szerintem ez sértőbb lenne. Arról nem is beszélve, hogy ha valamit valamiért nem jelölnének, pedig tökre kellene, akkor az még rosszabb. Így legalább minden át van nézve. Lassan már épp harmadszor.

Szerintem ha a mostani szubjektív/objektív egyensúlyból elmozdulunk, mindenképp felborul egy működő rendszer.

Ha objektív szempontokat nézünk, algoritmikusan elő tudom készíteni a szalagozható lapokat. Ha nem gépesítek, és azt nézzük, hogy ne a munka, hanem a szobor kapjon szalagot, akkor pedig szalagot fognak kapni rossz fotók, hiányos kitöltések. Most is kaphatnak, de lényegesen kevesebb.
Mindkettő irány problémásabb, mint a mostani.

---

Írom a víziómat, idevág...

Hosszabb távon én azon gondolkodnék, hogyan lehet úgy ösztönözni a munkát, hogy ne a szalag legyen a cél, hanem a kitöltöttség, a megkutatottság, a forrásoltság, a képek mérete, száma és minősége. Így a szalag valahol értelmét tudja veszteni, és a kitöltöttség (a korábbi félreértelmezett SR) tudna helyzetbe jönni, ami viszont egy teljesen objektív értékmérő tud lenni, ha okosan van kitalálva.

A művet magát osztályozni nagyképűség szerintem, hisz hogyan jövünk mi ehhez?... ha őszintén belegondolok, eléggé problémásnak is tekinthetjük, hogy az ország vezető köztéri műadatbázisában mi valamire azt mondjuk, hogy jobb, mint valami más. A probléma ebben ott van, hogy egyrészt nincs rá megfelelő szakmai alapunk, másrészt ez egy pillanatnyi állapot...


Sokat agyalok azon is, hogy a szalag - követés - szépműlap -
SR négyest hogyan lehetne úgy átalakítani, hogy mindenki jóllakjon, és mindennek értelme is legyen, de negatív versengést se szüljön.

A szépműlapot és "szép munka!", "értékes kutatás!" vagy ilyesmire nevezném át, a követést pedig "tetszik az alkotás!"-ra. Így néhány sok éve feszülő dilemmát megoldhatnánk. Ha súlyoznánk a "szép munka!" jelöléseket, abból pedig egy nagyon tökéletes visszajelzés jönne ki, hogy mennyire szép a szép. Persze a klikkesedés ezt is torzítja, de hát emberek vagyunk, ugye :)

A szalag pedig valahogy összeolvadhatna az SR-rel, és lényegesen objektívebb szempontokra, algoritmusra épülhetne.

A szerkesztők munkája, az átnézés pedig elválhatna ettől.

Nem, nem ...
Nem javaslom a keresztek szalagozását.
Én csak azt szeretném, ha a rossz szájízt eredményező ellentmondások megszűnnének. Ezek egyike a szalagozás.Az olyan fajta szalagozásé, amely nem csak jelöl, hanem értékel is. És nem csak pozitíven értékel, hanem negatívan is. Nem csak az alkotást, hanem azt is, aki az alkotásról műlapot készített. Ez utóbbi jelenti a gondot.
Ha azt mondjuk ki, hogy szalagot csak szobrok kaphatnak, rendben van. Ezt akkor nagy betűkkel ki kell hirdetni, azt pedig, ami nem szobor, nem kell szavazásra bocsátani.
Most a zsűri minden alkotásról (és minden feltöltőről) szavaz.
Ez és X megérdemli a szalagot, az és y nem érdemli meg.
Egyszerűbb lenne, ha a lapgazda maga jelezhetné, hogy jelöli-e a lapját szalagra.

Ha meghatároztuk a köztérkép határait, akik ezeken a határokon belül dolgoznak, a munkájukat tekintve legyenek egyenlőek. Ha beengedtük a kereszteket, emlékműveket, üvegablakokat, akkor ezek is egyenrangú részei a köztérképnek. Akik velük foglalkoznak, azok pedig pláne egyenlőek.


Orbán Róbert
2017.04.30. 14:55

"A műlapok közül a mindenkori Szerkesztőség kialakított szempontrendszere alapján, szavazással kiemeli a példaértékű új és időközben bővített feltöltéseket, ezek "Szoborlap"-szalagot kapnak, ezzel is tisztelegve elődünk, a Szoborlap.hu előtt."

A szalag a szerkesztőség objektív és szubjektív szempontrendszere alapján odaítélt cím. Olyan lapok kaphatják, amelyek azokba a kategóriákba esnek, amiket régen vártunk, és amelyek megfelelően feldolgozottak.

A keresztek nem esnek ezekbe a kategóriába.

Lehet, hogy rosszul értelmezem, de amire célzol indirekt az az, hogy a kereszteket is emeljük abba a kánonba, ami a KT fő fókusza? Mert a szalagozás ezt jelentené jelképesen. De pontosan azért van így most a szalagozás, mert többször kimondtuk, hogy nem akarunk kereszt-lap lenni; márpedig a mennyiség miatt simán azok lennénk, ha nem különböztetnénk meg ezeket a műveket.

Fontosnak tartom az egyházi emlékek bemutatását, illetve mondhatom azt, hogy elkerülhetetlenek és nem kizárhatóak már egy ideje, de figyelnünk kell arra, hogy ne térjünk el a fő sodortól.

Aki keresztet tölt fel, az is végezhet minőségi munkát. Sőt, végezhet sokkal mélyebb kutatásokat, mint a sokszor sokkal inkább dokumentált, könnyebben megismerhető szobrok esetében - ez természetes. Szerintem ez kiforgatása egy picit a logikának; soha nem állítottunk ilyet. Azt viszont igen, hogy a szalagozásba nem kerül bele minden - okkal.

A szalagozás azért felvet néhány elvi kérdést is.

A szalag - a megfogalmazások szerint- nem csak az alkotásnak, hanem a műlapgazda munkájának minőségét is jelezni kívánja.
Ahogy az eddigi gyakorlatot látom:
- a szobrok (ha megvan az alkotó és az állítás ideje) mindig szalagot kapnak,
- a keresztek csak elvétve,
- az egyszerű emlékművek soha.
Ha ez a szalagozás alapja, akkor mindenki el tudja dönteni, be tudja sorolni, hogy az általa összeállított műlap hová tartozik.

Ha a szalagozás a feltöltők minőségi munkájának jelzésére is szolgál, akkor kényesebb a dolog.
Vagyunk páran, akik mezei kereszteket, szakrális kisemlékeket is publikálunk, illetve publikálásra előterjesztünk. Azért tesszük ezt (feltételezem, hogy a többiek is így gondolják), mert fontosnak tartjuk azt, hogy ezek is megjelenjenek a köztérképen. Itt maga a dokumentálás is fontos .... Többek között azért, mert elősegítheti az adott emlék megőrzését.
A dolgok természetéből adódóan ezeket a műlapokat nem lehet olyan szépen kistafírozni, mint egy belvárosi szobrot. Nem lehet melléjük rendelni neves alkotót (sokszor semmilyent se), nem tudjuk az állítás évszámát, nem nemes anyagból, hanem homokkőből vagy műkőből készültek .....

Ha szalag, illetve annak hiánya a műlapgazda munkájának minőségét is jelzi, akkor abból az következik, ha valaki ilyent "töltöget fel", az nem végez minőségi munkát.
Ezt én a magam részéről vállalom. Mindjárt el is kezdek összeállítani egy olyan műlapot, amelyiknek (magát, az alkotást nézve) én nem adnék szalagot. A várható szerkesztőségi döntés, itt már csak egy plusz dolgot tud jelezni, a minőségi munka hiányát.


Orbán Róbert
2017.04.30. 11:22

Kedves Andrea!
Neked is nagyon köszönöm, hogy elolvastad. Az egyértelmű, hogy sok helyen félreérthető a leírásom, de már nem akartam még részletesebb lenni, mert végképp elveszünk :)
Sok gondolatod visszaköszönhet, igen, ahogy mások is érezhetik így. Hiszen ahogy legtöbbször, sokatokkal beszélgetve alakítom ki a saját véleményemet, és mindenkinek nagyon köszönöm itt is, ha őszintén és higgadtan elmondja a gondolatait – neked is, Andrea!


A hozzáadások, kommentek és lapok átírásának újszerűségét nagyon nehéz azt hiszem megbeszélni, mert közel annyi időt tudnánk rajta írásban egyeztetni, mint amennyi idő lenne lefejleszteni (néhány hónap), és közben biztosan nem menne át, hogy pontosan hogyan is értem. Így jobb lenne ezt teszt jellegű működés közben látnotok, és ott finomítgatni, nem előre elvetni valamit, amit ki sem próbáltunk. De próbálom röviden összefoglalni, a kiemelt dolgokra válaszolva.

A szerkesztőségnek beküldött lapok közös megszavazásánál nem arról van szó, hogy x darab embernek, és mindig ugyanannak az x-nek végig kell szavaznia a lapokat, így azt gondolom, hogy a több szem többet lát elv érvényesülne csak. Amennyiben káoszt eredményezne ez a dolog, úgy a szavazatokat nem, de a kommentelhetőséget, és a transzparenciát mindenképpen megtartanám. Szerintem ezt is teszteléssel tudnánk finomítani és véglegesíteni.

Nekem nem a hozzáadással, hanem a móddal van gondom. Azt látom, hogy ebben a formában nem működik jól, és nehéz megoldani sok dolgot a segítségével. Erre a hiányosságra jelenthetne megoldást az, ha bárki szerkeszthetné a lapot. Ez is ugyanúgy hozzáadást eredményezne végső soron, max. nem így hívnánk. Ezt a fogadó fél ugyanúgy elutasítja vagy elfogadja – vagy épp vitatja és kommentek születnek róla. Lényegében ugyanaz történik, mint most, csak megszűnne a mostani „jajj, hova kattintsak, hogy ezt az adatot megváltoztathassam” dilemma – illetve most több adat, kapcsolás, vagy épp a képek sorrendje nem változtatható. Természetesen mindig minden változtatás elfogadás után menne élesbe, válna láthatóvá, ez nagyon fontos. Az igazi változtatás itt technikai jellegű, nem elvi.

A publikus kommentek megszüntetése meredek... ezt lehet, hogy hanyagolom egyelőre, de fontos, hogy könnyen át lehessen pakolni szerkesztőibe, ha oda illik.

A szavazatok súlyozásában azért van gyengébben értékelve a fotó, mert ha valaki 10.000 fotót töltött fel, és 10 műlapot csinált, és 0 HA-t készített, az szerintem kevésbé tapasztalt a műlapkészítésben, és a szerkesztésben, mint aki 1.000 HA-t írt, 100 műlapot készített és 300 fotója van. A súlyozás arra fókuszál, hogy megpróbálja magasabb szavazati erővel felruházni a tapasztaltabb és a közösségibb tagokat, és kisebb súllyal a nagyon lelkes, de még valószínűleg „tanuló-időszakukat” töltő tagjainkat.

A fotók jogi dolgai bonyolultabbak sajnos. Nagyon szívesen elmozdulnék ebbe az irányba, így működik a világ összes közösségi oldala szinte, de ezt én így le se merném írni. Mivel a fotók már nem így kerültek fel, így nem is lehet ilyen szabályt hozni, csak minden tag beleegyezésével, és ez most biztosan nem lenne meg. Ez erősen a vízió része az én írásomnak is, de eljön az idő, amikor több energiát fogok fordítani erre. Mondjuk, ha már jogi dolgok, akkor azt azért érdemes megjegyezni, hogy 2006. és kb. 2010 között így kerültek fel a fotók, vagyis szabadon. Csak a jogtalan felhasználások és más okok miatt volt egy bizonyos balhé, amikor védetté tettem őket jogilag, mert nem bírtam ellenállni sajnos abban a vitában bizonyos fenyegetéseknek. Ezt nem tehettem volna meg. Amit egyszer szabadon osztunk meg, azt jogi okokból nem lehet később bevédeni. Ebből indult ki a Wikipédiával több vitánk, amire nem vagyok túl büszke. Mindegy, ez egy nagy témakör és nem akarok további feszültséget gerjeszteni most emiatt…

Összességében véve úgy érzem, jó az irány, sok helyütt visszaköszöntek a saját gondolataim, érzéseim, jelzéseim. Jó, ha területekre bontva vitatjuk meg a témát, így talán valóban közösségi döntés alapján haladunk tovább.

Az első blokkhoz: a szabályok folyamatos változtatása kapcsán egyrészt egyetértek vele, másrészt nem szabad elfelejteni, hogy amikor alakítottuk a szabályokat, mekkora módosító munkát kellett elvégeznie a tagoknak a saját lapjaikon ahhoz, hogy egy-egy új szabálynak megfeleljenek ( a szerkesztők pedig az inaktív tagok lapjait javították, nem kis munkát beletéve). A paraméterezés volt az egyik ilyen – mondjuk úgy mára már kialakult – terület, ezen a szerkesztőségben is sokat dolgoztunk, hogy minél érthetőbb, kezelhetőbb legyen.

A nyitott kérdések közösség elé tárása fontos lenne. A szerkesztőségben felvetődött nemrégen a címek írásának módja, ez például lehetne egy olyan vitaanyag, amit a tagság megvitathatna, és a szabályt már közösen lehetne módosítani. Ezen egyébként le is lehetne szűrni, hogy habitusának, idejének megfelelően ki mennyire tartja fontosnak a közös döntés alapján meghozott változtatások, újítások rendezését.

Korábbi bejegyzésemben már írtam, hogy a szerkesztőség létrejötte segítette az egységesebb kép kialakulását, osztódtak a feladatok, de egy picit el is veszett valami: a kommunikáció. A nem önálló feltöltők lapjainak publikálásánál érdekesnek találom amit írtál, hogy „minden tag véleményezhet, és szavazhat is”, mivel a szerkesztői munka során sokszor azért húzódott egy-egy lap kiengedése, mert vártuk, hogy minden hozzászóló (szerkesztő és lapgazda) a végére érjen a jelzett javítások, módosítások elvégzésének. Kicsit úgy érzem, a sok bába között elveszne a gyermek. Ez nem azt jelenti, hogy elzárkózom egy ilyen változat elől, de mindenképpen jól kell leszabályozni, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok.

A tagok aktivitása kapcsán az jutott eszembe, hogy mindig a fotókat helyezed előtérbe, itt pedig nem. Nem vagyunk egyformák, van aki inkább a fotókra helyezi a hangsúlyt, van, aki fordítva. A fotókat tudjuk számolni, a szöveg és az adat milyen súlypontozással kerülne beszámításra?

Hozzáadás helyett komment: jelenleg mindent hozzáadással teszünk (fotót is), melyhez megjelenik a szerkesztői komment (ha tesz ilyet a hozzáadó).
Fotót szerintem nem lehet kommenttel hozzáadni. Erre maradna a hozzáadás logika?
Leírást kommentben tenni azért érdekes, mert honnan fog az kiderülni, hogy ezt leírásnak szánja a feltöltő? Paraméterek, részletek: a hozzáadással ezt viszonylag egyszerűen lehetett módosítani, most odakommenteljük, hogy ezt a paramétert még állítsa be, azt törölje, stb? Hely, cím esetén ugyanígy odaírjuk, és majd a lapgazda javítja? Gyűjteménybe hívásnál odaírjuk, és majd lapgazda kapcsolja?
Az eddigi sima komment nagyon jól szolgálta azt a feladatot, ha valahol valamivel történt valami, azt itt lehetett jelezni (később írsz a publikus/nem publikus kommentről, ez oda is kapcsolódik, még egyszer nem írnám le). A szerkesztői komment pedig jól tudott működni a jelzések kapcsán. Ehhez azonban nem kellene „régi és új motorosok” szerint szelektálni… Szóval nekem ez egyelőre kicsit még bonyolultnak tűnik.

Elutasítás: példaként írom, hogy volt olyan hozzáadás felém, amit más feltöltő más lapjára szánt a feltöltő, és nem elutasítottam, hanem jeleztem felé, hogy nem ide kapcsolódik a téma. Ő törölte, a helyére tette és kész, így nem bántódott meg senki. Rengeteg hozzáadást készítettem és kaptam is (köszönet érte), nekem nem volt komolyabb problémám ezzel, de ahogy ezt már egyszer megfogalmaztam egy másik bejegyzésemben, én is mindig izgulok, ha kapok valamit, hogy mi lesz, ha nem tetszik, ha nem olyan, stb… De felnőtt emberek vagyunk, ugyanazért a célért vagyunk itt, tehát ezen is túl kell lépni, és tudni kell kezelni.

„- A hozzáadás sokak számára nem a műlap hibájának javítását jelenti, hanem saját személyes hibájának felrovását, ezért a publikum előtt ez nem vállalható, dühítő, sértő.”
Jól írod ennek kapcsán, hogy „nem lehet megoldani sehogy se, hisz emberek vagyunk”. A hozzáadás viszont – én legalábbis így látom – pont egy picit segített is ebben, hiszen a fotókon és leíráson kívül nem látszik egyértelműen, hogy mit tett hozzá a másik feltöltő, ez csak a lapgazda és a feltöltő tudja. A legtöbb ilyen típusú javítás, pontosítás egyébként pont a szerkesztőktől érkezett, talán ezért érezték bántóbbnak a tagok a kelleténél. Mi szerkesztők pedig dilemmában voltunk, hogy most mit tegyünk, menjen, ne menjen? A javítások, pontosítások célja egyértelműen az volt, hogy a lapok megfeleljenek a szabályoknak (ami egyébként először kicsit bővebben határoztunk meg, és sok minden kevésbé szabályozott azóta), és esetleg a szoborlap szalagot is megkaphassák.

„- A különálló hozzáadás típusok helyett bárki bármilyen lapot megnyithat szerkesztésre és bármilyen adatot átírhat – változtatását kommentelheti, erről beszélgetés alakulhat ki.”
Ez így elsőre ez nekem elég meredek, mivel egyelőre nem látom, hogy a változás hogyan jelenik meg, és azt kifejezetten nem tartanám jónak, hogy valaki az én írásomba egy más stílusban, fogalmazásmódban beleírjon.
Addig mit lát a külső szemlélő? Az eredeti, vagy a vitatott anyagot? Vagy jól beállított paraméter esetén, ha a másik egy rossz, téves adatot tartalmazó lap alapján változtatna (pl. egy helyen tévesen írják a szobor nevét, ami valójában egy Szűz Mária, de a rossz adat szerint Nepomuki Szent János – és most direkt kisarkítottam a dolgot), akkor ez csak felesleges vitákat szülne. Ezt szerkesztőként sok lapot átnézve tapasztaltam.

Az, hogy bárki bárkinek a lapját szerkeszthesse, szerintem durvább beavatkozás, mint a hozzáadás. De majd a többség eldönti, hogy mi a jó a közösségnek.

Fotók: itt is egy példát hoznék fel. Elkértem egy fotót – mely megjelent a neten –, hogy felhasználhassam. Úgy kaptam meg a felhasználási engedélyt, hogy a közzétevő számára az eredeti tulajdonos úgy adta át, hogy közkincsé kívánta tenni, és tette is. Talán ez – természetesen utána kell nézni jogilag is – megoldást jelenthetne a problémánkra. Olyasmire gondolok, hogy aki tag és feltöltő lesz, elfogadja, hogy a fotói közkincsé váltak azzal, hogy feltöltötte azokat. Viszont fontos lenne az is, hogy a feltöltő biztos legyen abban, hogy itt a lapon közkincsé tett fotói a feltöltés állapota szerinti formában maradjanak meg (vízjellel együtt).

Köszönöm, hogy időt szántál az elolvasásra!

A muszka-keresztnél írtam Andrásnak, hogy küldje a szobába újra - így szerintem nem veszik el. A további nyitott kérdéseket szoktuk adminisztrálni külön szerkfórumokban, persze ezt is lehet talán jobban, vagy legalábbis transzparensebben - mert külön feljegyezzük már most a nyitott kérdéseket.

A paramétereknél bizonyos egyszerűsítéseknek én is örülnék, erről beszéljünk majd az alakuló gyűlésen. Nekem a városképiség sokszor megfoghatatlan, a vallási kapcsolódás zavaros és az alkotói szerepnél lehetne fejlesztéssel egyszerűsíteni. Viszont szerintem fontos, hogy publikáláskor azért a lehető legtöbb ránézésre kitölthető adat meglegyen, mert ezek nélkül nem megy a kereső (sok szűrés alapjai a paraméterek) és sokáig állnak majd üresen, vagy épp a szerkesztőség venné a nyakába, ami csak plusz teher.

A szalag tagokra bízásával viszont nem tudok azonosulni, hisz a szalagozás mentén a legtöbb esetben átnézés és feljavítás is van a régi lapoknál, másrészt fura lenne, ha én mondanám meg a munkám témájáról és minőségéről, hogy az kiemelkedő-e. Ez szerintem értelmetlenné tenné a szalagot. Elég hamar követelné a tagság, hogy gép ellenőrizze a minimumokat, amiből kb gépesített szalagozás lenne.

Szerintem a szalag mindig egy feltöltőtől független csoport véleményére kell, hogy alapuljon.

A szavazatok súlyozása nem adminisztratív feladat, a program számol mindent az aktivitások alapján.

A reformtörekvéseket darabokban gondoltsm körkérdésekben, bejegyzésekben megszavaztatni és kitárgyalni, de a bevezetésük nagyrészt csak az ősztől esedékes újraírásban valósulhatnak meg (pl a fogadótér, a súlyozott szavazás). Addig ezzel a szerk logikával megyünk, de a szobába küldött lapokat láthatóvá tenném, és a közös műlapot is megcsinálom, mert annak is az alapja az, hogy elérjük egymás nem publikus lapjait, meghívásos alapon, korlátozva persze.

Szinte mindennel egyetértek, amit írsz.
A sok javaslat szerintem áttekinthető, de nehezen kezelhető. Talán könnyebb lenne, ha valamilyen "ütemterv" alapján vennénk sorra a dolgokat. A köztérképet és a szerkesztőségi munkát is kicsit nyitottabbá kellene tenni. Úgy érzem, hogy ha most néha felvetődik egy észrevétel, kérés, esetleg javaslat, az nem egyszer "elveszik."
Példának okáért, ha András azt kéri, hogy vegyük újra naprendre a "Muszka-kereszt" ügyét, akkor legyen áttekinthető és egyértelmű, hogy milyen lépések jönnek utána. Ebbe természetesen az is belefér, hogy szerkesztőség a végén esetleg azt mondja, hogy ez a műlap nem publikálható. Ez akkor is kerek dologgá válik, volt eleje és a szabályaink szerint lett vége is.
Én például alig várom, hogy ismételten és "hivatalosan" felvethessem a szabad publikálás jelentős kiterjesztésének dolgát.
Egyszerűbbé és szabadabbá tenném a publikálást. Nem kötelezném például a műlapgazdákat az adott műlap szempontjából nehezen értelmezhető (éppen ezért bizonytalan) paraméterek kitöltésére.
Lehet, hogy renegát dolog, de én még a szoborlap szalagot is rábíznám a feltöltőre. Ha megvannak a szabályok, akkor ő is el tudja dönteni, hogy jár vagy nem jár. A szerkesztőség közbeléphet indokolt esetben.
......
A "súlyozott szavazással" is egyetértenék, de fogalmam sincs, hogy ez technikailag miként valósítható meg. Nem jár ez túl nagy adminisztrációval?


Orbán Róbert
2017.04.28. 22:17