Az Anker-palota története


Műalkotás
Sila @ 2009.11.14. 16:57

'Minden épület olyan, mint az ember: egyszeri és megismételhetetlen.' (Ayn Rand)

Előzmények:
A 'Der Anker' biztosító társaság 1858-ban alakult Bécsben. Eleinte kizárólag élet- és járadékbiztosításokra szakosodott, de később kárbiztosításokkal is foglalkozni kezdett. Első magyarországi fiókja 1864-ben nyílt meg Pesten a Deák tér 6-ban, az úgynevezett Gyertyánffy-házban. Az épületet később már Anker-udvarként ismerte a nagyközönség.

Az Anker-palota születése:
Az Anker Biztosító Társaság 1907-ben az Anker-udvar helyére egy új székház építését határozta el. Egy meghívásos pályázat keretében három neves építészt kértek fel a székház terveinek elkészítésére: Lechner Ödön és Alpár Ignác budapesti, valamint Walter Sobotka bécsi építészt. A biztosító társaság 1907 novemberi ülése egyöntetűen Alpár Ignác tervét tartotta a legjobbnak. A társaság építésze egyenesen el volt ragadtatva Alpár pályatervétől. Főleg az nyerte el a tetszését, hogy Alpár az üvegtetős passzázs helyett, egy átjárható, nyitott udvart tervezett. Másrészt a biztosító társaság egy feltűnő, mondhatni hivalkodó reklámhomlokzatot akart. Alpár terve ennek a szempontnak is eleget tett.

A győztes pályaterv szerint Alpár három irányban szabadon álló épületet tervezett, melyet a Király utca, a Deák tér és a Váczi körút, azaz a mai Bajcsy-Zsilinszky út határolt volna. Később módosítva a pályatervet, Alpár a nyitott udvart egy zseniális megoldással utcává alakította. Így született meg az Anker köz. Ez volt az első ilyen megoldás Budapesten és ez még azok tetszését is elnyerte, akik egyébként nem voltak túlzottan elragadtatva az Anker-palotától. Később az Anker köz mintájára készült a Haris köz és a Phőnix köz is.

Az Anker-palota építése 1908 októberében kezdődött meg Várnai Lajos építőmester vezetésével. A munkálatokat a Grünwald testvérek és Schiffer cég végezte. Az alapozásnál elsők között alkalmazták az ekkor még újdonságnak számító vasbeton szerkezetet. A munkák 1910 áprilisáig tartottak. Az építkezés ideje alatt a Biztosító Társaság a Bálvány (Október 6.) utca 13-ban, az úgynevezett Révay-házban működött.
A közismert anekdota szerint, amikor Alpár Ignác felesége, Orth Antónia meglátta a kész épületet, így kiáltott fel: Na, de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált maga itt?

Az épület bemutatása:
Annak ellenére, hogy építészetileg a két épület ész egyetlen egységet alkot, jelenleg az Anker köz 1-3. és a 2-4. jogilag két, önálló társasházként működik.
Az Anker köz 1-3. zárt beépítésű épület, mely egyetlen háztömböt alkot. További házszámai Bajcsy-Zsilinszky út 1. ; Deák Ferenc tér 6. és Király utca 2. szám. Az épület mindegyik szárnya kéttraktusos, középfőfalas rendszerű. A Deák téri homlokzatot három torony díszíti. A középső torony járdaszíntől mért magassága 53 méter. A tornyok eredetileg nem kerültek hasznosításra, amolyan denevérvárként szolgáltak. Csak az 1980-as évek elején kapott lehetőséget három művész arra, hogy műtermet alakítsanak ki a tornyokban. Ma már csak a Király utcai saroktorony működik műteremként. Gazdája Kiss László szobrászművész.

A timpanon közepén található mélyedésben eredetileg egy anker, azaz horgony volt elhelyezve. A timpanon alatti 'Élet és járadék AZ ANKER Biztosító Társaság' felirat, halványan még ma is látható.
Az épületnek háromszög alakú zárt, függőfolyosós udvara van. Az udvari homlokzat klinkertéglával díszített. A ház pincéje az Anker köz alá is kiterjed. További szintjei: földszint, félemelet, négy emelet és padlásszint a tornyokkal. Két fő és egy mellék lépcsőháza van. Az épületben jelenleg két lift üzemel.

Az Anker köz 2-4. zárt soros beépítésű épület, amelyek alaprajza megközelítőleg derékszögű háromszög alakú. Átfogója az Anker közi homlokzat, homorúan ívelt. Bajcsy-Zsilinszky úti homlokzata mindössze 1 méter, a Király utca 4. szám felőli pedig 5 méter széles. Az épület Anker közi íves szárnya kéttraktusos, középfőfalas rendszerű, míg a másik két udvari szárny egytraktusú. Szintjei: pince, földszint, félemelet, négy emelet és padlásszint, valamint a padlásszinten kialakított két V. emeleti lakás. Két lépcsőháza van. A főlépcső orsóterében lift működik. Zárt, függőfolyosós belső udvara megközelítőleg háromszög alakú. Az udvari homlokzat itt is klinkertéglával díszített. Az épületrésznek eredetileg két bejárata volt, de a későbbiekben az Anker köz 4. szám alatti bejáratot megszüntették, és üzletté alakították. Jelenleg itt működik az Ank'Air utazási iroda.

Díszítőelemek:
Az épületet Markup Béla szobrászművész alkotásai díszítik. A középső torony tején sasok tartanak egy gömböt, minden bizonnyal a földgömböt. A torony két oldalán egy-egy nőalak látható, széttárt kezeikben az elmúlást jelképező homokórákkal.

A Deák téri homlokzatot díszítő oszlopsor alatt Kisfaludi Stróbl Zsigmond által készített domborművet láthatunk. Itt is megjelenik a biztosító társaság cégjele az anker motívum, ami a biztonság és a remény jelképe. A régi képet tanúsága szerint az oszlopsor oldalainál egy-egy obeliszk helyezkedett el, amelyeket valószínűleg az 1940-es években bontottak le.

Az épület gazdag kerámia díszítéssel rendelkezik, ami két okból is különlegesnek mondható: egyrészt, mert Alpár Ignác építészetére nem jellemző a kerámiadíszek alkalmazása. Az Anker-palota kivételnek számít e tekintetben, ami azzal magyarázható, hogy Alpár maximálisan alkalmazkodott a megrendelő igényeihez. Másrészt ezeket a Zsolnay-kerámiákat kizárólag az Anker-palotához készítették, tehát más épületen nem láthatunk ilyeneket. Megfigyelésem szerint legalább 35 különféle, sárgaszínű kerámia díszíti az épület külső homlokzatát.

Említésre érdemes még az Anker köz 1. szám fekete gránitból készült bejárati kapuja, amely Alpár egy korábbi műve, a Salgótarjáni úti temetőben található Wechselmann-síremlék mintájára készült.

Az épület további története:
1941-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa úgy határozott, hogy a környezetükből kirívó épületeket, a kedvezőbb városképi hatás érdekében át kell alakítani. Természetesen az Anker-palotát rögtön megtalálták. Az illetékeseknek főleg az épület tornyai szúrtak szemet. Még látványterv is készült arról, hogy milyen lenne az Anker-palota tornyok nélkül. Bármily furcsán hangzik is, e 'lefejezéstől' pont a háború mentette meg az épületet. Valószínű, hogy ennek az intézkedésnek lett áldozata a korábban már említett két obeliszk is. A háború után az Anker-palotát is államosították. Megszűntek a biztosító társaságok is. Ebben az időben csupán két nagy biztosító társaság működött az országban, egyik az Állami Biztosító, másik a Szovjetuniónak háborús jóvátételként átadott Kelet-Európai Biztosító, amelynek székháza az Anker-palota volt. A biztosító társaság egyben kezelője is volt az épületnek. 1953-ban a Kelet-Európai Biztosítót az Állami Biztosító Nemzeti Vállalatba olvasztották. Ezzel az intézkedéssel az épület elvesztette eredeti funkcióját.

A háborúban az épület találatot kapott, amely az Anker köz felőli épületrész III. és IV. emeletéből egy lefelé szűkülő trapéz alakú részt kiszakított. A károk helyreállítására az 50-es évek második felében került sor. Az épületben addig is laktak, de a robbanás helyét a körfolyosókon falakkal zárták el. A sérülés nyomai részben még ma is látható, ugyanis az udvari homlokzat klinkertégla díszítése ezen a részen nem került helyreállításra, illetve a körfolyosókon a sárgaszínű Zsolnay járólapok helyére az akkori dizájn szerinti szürke járólapok kerültek. A helyreállítás során a padlástérben két, kisméretű udvari lakást alakítottak ki, így ma már létezik V. emelet is. Az épület 1961-ben volt teljesen tatarozva, tehát innen számíthatjuk az Anker-palota második virágkorát. Ez a felújítás egyértelműen a metróépítéshez kapcsolható. Ekkor nyitották meg az Anker közt a gépjármű forgalom előtt, addig ugyanis magánterületnek minősült és lánccal volt lezárva. A metróépítés idejére erre terelték még a buszokat is. A köz alatti pincerész födémszerkezetét, amely valójában hídszerkezetnek minősül, természetesen megerősítették. A probléma csak az, hogy a metró átadása után is megmaradt a gépjárműforgalom, ugyanakkor a köz alatti födémszerkezet azóta sem volt karbantartva. A födém erősen megromlott állapota miatt 2007 őszén az Anker közt lezárták a járműforgalom elől.

Az épület jelenlegi állapota:
Az elmúlt 20 évben az épület állapota rohamosan romlott, mára már elérte az életveszélyes állapotot. Ez a veszély nem annyira a bent lakókra leselkedik, hanem sokkal inkább azokra a gyanútlan járókelőkre, akik nap mint nap a ház előtt haladnak el. Ezek után nem meglepő, hogy a társasház közösségének a legnagyobb gondja az épület felújítása. A teljes felújítás várható költsége elérheti a 500 millió forintot. Ez a magas összeg az épület olyan egyedi sajátosságaiból adódik, mint például az öt utcai homlokzat, három torony és két kicsi saroktorony, valamint a mérhetetlen mennyiségű Zsolnay-kerámia díszítés. Nem szükséges bizonyítani, hogy egy társasház önerőből ezt az összeget sosem lesz képes előteremteni. Az Anker-palota felújítása csakis akkor valósulhat meg, ha ehhez hathatós segítséget kap. Őszintén reméljük, hogy egyszer eredeti szépségében láthatjuk majd az Anker-palotát!

Helytörténeti érdekességek:
Az Anker köz 2-ben működött 1910 és 1919 között a Galilei Kör.
1915. szeptember 12-én a ház Deák téri homlokzata előtt állították fel a Nemzeti Áldozatkészség szobrát, Sidló Ferenc alkotását.

A házhoz kötődő hírneves személyek:
Szondi Lipót (1893-1986) a sorsanalízis kidolgozója. Ösztöndiagnosztikai tesztje Szondi-teszt néven vált ismertté. Az 1940-es évek elején lakott az Anker köz 1-ben a II. emeleten.

Kálmán Béla fotóművész. Az 1940-es évek közepétől 1956-ig élt és alkotott az Anker köz 1-ben.

Hofi Géza (1936-2002) Kossuth-díjas színművész. 1968-tól haláláig lakott az Anker köz 1-ben. Innen járt esténként a közeli Mikroszkóp Színpadon, majd 1983-tól a Madách Kamara Színházban tartott önálló estjeire.

Lovas Ilona textilművész. Évekig lakott az Anker köz 1-ben.

Kiss László szobrászművész. Műteremlakása az Anker köz 1-ben található. Legismertebb alkotása gróf Serényi Béla Putnokon felállított portrészobra.

Polónyi Gyöngyi színművésznő. Az Anker köz 2-ben élt. Leghíresebb filmszerepe az Esős vasárnap női főszerepe volt.

Békés Itala színművésznő. Hosszú ideig lakott az Anker köz 2-ben.

Pelle János közíró. Az Anker köz 2-ben nevelkedett.

„Na, de Ignác! Nem szégyelli magát?”
A közismert anekdota szerint így kiáltott fel Alpár Ignác felesége, Orth Antónia, amikor meglátta az elkészült Anker-palotát. Ezt a házat tartották „Pest legízléstelenebb és legmonstrózusabb épületének”. Az indulatok száz év elteltével sem csitultak, máig tartó sikk lett leszólni ezt az épületet, különösen azon építészek körében, akik a historizáló stílust megvető szocialista rendszerben tanulták a szakmát. Az alábbiakban megismerhetünk néhány „épületes” véleményt.

„Ha pedig netán szemben állunk is a templommal, bal szemünk sarkát az Anker palota szúrja. A századforduló körül épült, és ha jól tudom, egy biztosító társaság székháza volt.
A mai világunknak nincs sejtelme sem arról, hogy rejtett reklám célokból mire kapatták magukat a vállalatok. Mert hogy az Anker ’palota’ teteje reklámcélokból tornyosodott föl – ehhez nem fér kétség. Ez a bádogpiramis volt hivatva arra, hogy az Anker Biztosító Társaság nevét és erejét ne felejtse az, aki egyszer ezt az épületet látta.
Magamról tudom ezt. Máig nem felejtettem el az ’Anker’ nevet.
Csupán a tisztesség mondatja velünk, hogy ne nyúljunk semmihez, ami valamikor – bármikor – bármiféle művészetnek kínálta magát.
De Napóleon lehordatta volna ezt a tetőt egy megnyert ütközet után, hogy kedvébe járjon a legyőzött város lakóinak. Sőt talán öncélúan is intézkedett volna ágyúval.”
(Részlet Bernát Aurél Feljegyzések éjfél körül című könyvéből.)
Sila megjegyzése: Napóleon 1821-ben halt meg, az Anker-palota pedig 1908-1910 között épült. Egyébként szellemes!

„Egyik sarkán agyoncicomázott zagyva óriás, az Anker biztosító egykori palotája. Amikor megrendelték – s nem is akárkitől, Alpár Ignác volt a tervezője – úgy szólt a megbízás, hogy az épület legyen feltűnő, pompás díszű, minden építészeti ízlésre rímelő, hadd gyakoroljon minél kedvezőbb hatást, minél jobb benyomást a kuncsaftokra.
Olyan is. Van itt minden egyrakáson, dór oszlopok és timpanon, földgömb és eklektikus párkányzatok, tornyok és virágfüzérek, egyszóval pompásan sikerült…
Hogy kulissza ez csupán, színpadi díszlet, összetákolt álom, amely minden állandósága ellenére ideiglenes, az nem is innen középtájról, hanem egy kissé oldalról nézve válik nyilvánvalóvá.
Mintha papírból vágták volna ki a diadalmas díszletet, nincs semmi mélysége a cifra épületnek. S lassan mégis műemlékké avatja az idő: immár háromnegyed évszázada pöffeszkedik itt az Anker palotája, s a bazársornak tervezett, bérházzá s áruraktárrá szegényedett Anker-közi félkaréj.”
(Búza Péter – Sajdik Ferenc „Kószálunk a régi Pesten” című könyv 100-102. oldal)

„Igaz, ami igaz, valóban nem a legsikerültebb ház. Nemcsak Frau Alpár, de a kortárs közönség sem lelkesedett érte, túl soknak találták nagyzoló díszeit, amelyek talmi kulisszaként veszik körül az épületet. Van itt szobor, timpanon, oszlopsor, antik váza – egyszóval minden, amiről egy tehetős pénzintézet vezetői úgy gondolják, hogy mindennél többet mond ügyfélcsalogató gazdagságukról. Hiszen erről an szó tulajdonképpen, s nem Alpár ízléséről: az Anker palota – mondjuk ki, még ha lesz is, aki mást gondol! – a megrendelő kívánsága szerint lett: ronda.” (Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter Kiadó 2003, 72. oldal)

„Ott szemben viszont egy kifejezetten sokkoló épület dülleszkedik, már ha engem kérdeznek, mint ahogy egyéként nem. Szerencse, hogy egy részét innen nézve kitakarják az áramszekrények és a villanyoszlopok.
- Hát igen. Az Anker-ház. Borzalmas, Budapest egyik legrondább épülete. Bár az emberek legtöbbje szépnek látja, jaj de csodás, tornya van, oszlopai vannak, mondják. Ami jó eszembe jut róla, az a tetejéről a kilátás és mögötte az Anker köz, amely egy csipetnyi Londont varázsol ide.”
(Bárkay Tamás és Bojár Iván András párbeszéde. Népszabadság 2004. április 10. 11. oldal)

„Az épület megjelenése meglehetősen agresszív, bizarr és hivalkodó, belevág városképbe, ami Alpárra egyébként nem jellemző.” (Rosch Gábor: Alpár Ignác építészete. Enciklopédia Kiadó, 2005, 94-98. oldal)

„Egyébként az Anker az a ház, amely Granasztói és mások szerint ’építészetileg alig értékelhető’. Budapest egy építész szemével című könyvében Granasztói Pál még hozzáteszi: ’Az 1945. évi ostromnak sok szép műemlék áldozatul esett, viszont ez a hivalkodó, szinte pökhendi épület bádogkupoláival épen maradt.’”
(Sanders Iván: Cifra paloták. Élet és Irodalom 2006. május 26.)

Bejegyzés kezdőlapra | Megtekintés: 2319, ma: 0, heti átlag: 5.87

Kapcsolódó Műlapok
Az Anker-palota épületdíszei

Köszönöm László a kimerítő és részletes összefoglalót.
Számomra ez azért is megnyugtató, mert ebben az épületben dolgoztam 10 éven keresztül, amikor az alsó szinteket a Kartográfiai Vállalat, és a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat használta.
Azóta is kedvenc épületem, mert itt lakom a Deák téren (magyarul Fashion Streten), és nyomon tudom követni az épület sorsát. Jelenleg az épületen a nyílászárók cseréje folyik, és remélem ezt majd a homlokzat felújítása is követni fogja majd.
Mindenesetre a külföldiek kiemelt épületnek tartják, és állandóan fotózzák.


Neszták Béla
2009.11.20. 12:30

Nagyon jól összeszedett és olvasmányos bemutatása a háznak. Bár nem szoborról van szó, nekem az Anker palota egy kicsit mindig is a Deák tér egy monumentális szobra marad, érdekes és kiemelkedő figuralitása és tömege miatt.
Jó volt olvasni :)