“Azt gondolom, hogy senki semmilyen módon nem érhet el többet, nagyobbat, mintha cselekedeteivel, műveivel nemzete életének, művelődésének tényezőjévé lett.” Pátzay Pál

Pátzay Pál (1896-1979) szobrászművészről íródott már megemlékezés itt a Szoborlapon. Én másik oldaláról szeretnék emlékezni, amely részben akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a napokban ellátogattam a Budapest Galéria Pátzay Pál állandó kiállítására.
Az első terembe belépve szemtől szembe találkozunk Pátzay Pál szobrászművész fotójával, amint 1965-ben Kodály Zoltánné Péczeli Sarolta portréján dolgozik. A már elkészült portrét egy távolabbi teremben megtekinthetjük. A kiállított portrészobrok között látható Barcsay Jenő festőművész terrakotta portréja is.

Üveg vitrinekben érmek, plakettek sorakoznak szépen egymás mellett, Berény Róbert, Pázmány Péter, Klebelsberg Kuno emlékérem, Fortuna … és még hosszan lehetne sorolni. Gyönyörűen megmintázott kisplasztikák, Fésülködő lány, Vetkőző nő, Kenyérszegő, Fürdő után, Integető …
Pátzay Pál, Integető szobrát én is megpróbáltam köztéren keresni, de hamar rájöttem, haszontalan időtöltés lenne. A kiállításon meglepődve olvastam, hogy a 190 cm magas, alumínium köztéri szobor 2000-ben magántulajdonba került. A szobor gipszmintáját a kapuvári Rábaközi Múzeum őrzi. https://www.kozterkep.hu/13683_integeto_budapest_patzay_pal_1955.html

A Szoborlap profiljába nem tölthetők fel Pátzay Pál szakrális művei. A művész munkásságát elfogadó, szerető közönség azonban látogatást tehet a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomban, ahol megtekinthető a Szent József oltár (festett fa, 1933), Piéta (márvány, 1933), a tizenkét Apostol, egyenként 200 cm magas gipsz szobra.

A Szent István Bazilikában felállított Szűz Mária szobrát - Dr. Tarnóczy József plébános kérésére -, a Szent József szoborral együtt minden ellenszolgáltatás nélkül faragta márványba. Szent József szobor érdekessége, hogy a gyermek Jézus alakját a művész saját fiáról mintázta.

Pátzay Pál Csitt … mert elszáll a madár (1953) szobráról az alábbi verset írta:

Törékeny ujját szájára téve
Figyelmeztet kecsességére
Mint angyalka szárnya
Repül a leple …
Szívem ujjong repesve
Mennyi szépség fér e kis tárgyba
Művész keze tette e földre
De mintha mennyből szállt volna ő le
Kicsi figurája úgy áll itt előttem
Hogy az élet értelmét ettől újra értem.

/Forrás: Pátzay Pál: Ember és a mű/

A kiállításról készítettem néhány fotót, megtekinthető http://picasaweb.google.com/Maria.Lovasz/PatzayPal#