Esik a hó. Már mnapja.
Kihasználom és „kirándulok” virtuálisan. Átnézem a nyarakat. Korfun találok egy-két szobrot, amiből csak képem mennyiségre van bőven, egyedileg azonban csak egy-egy kép van.
Azért bátorkodom föltenni.

Van egy érdekes sorozat a Sissy kastélyból – Achilleionból – egy görög nagyságok ábrázoló sorozat. Mellszobrok.
Erzsébet királynő menekült Korfura, és nyilvánvalóan olyan környezettel vette körül magát, ami fölszabadította. Költők, filozófusok. Nagyon jó alkalom a gondolkodásra.
Ismerem az érzést. Magam is sok-sok órát töltöttem már el Görögország különböző részein elmélázva a régmúlton. A Mykénei fellegvárban nem lehet szobrokat találni, de az érzés, ami elfoghatja az embert, nehezen leírható. Hányszor ültem a várfokán, és az akkori világot szinte teljesen magam előtt látva képzelhettem el: látótávolságban Argosz Tyrirnsz! Elképzeltem: elindult 50 harcos elfoglalni Mükénét. A kezdettől fogva látni lehetett mindent. Ekkora volt a „világ”.
Az oroszlános kapu nem csak elölről hatásos, hanem hátulról is.

Vissza a szobrokhoz.

Kezdem Shakespeare szobrával. Most így leírni egyre furcsább, ha nézegetem – már pedig nézegetem – a szobor betűit. A szobron ti. ez áll: Shakspeare.
Mindegy.

A kastélyt Carito Rafael tervei, és irányítása alapján építtette Erzsébet királyné. A görög hírességek márványszobrairól nem sok feljegyzést találtam, de tudni Sissy kötődéséből, hogy már a kastély a szobrokkal együtt elkészült 1891-re. A szoborcsoport a múzsák kertjében áll a múzsák által „védett” folyosón.
Az oszlopsor tizenhárom mellszobornak ad helyet, ókori filozófusok és költők, kivétel: Shakespeare.