Asztalos János (Pécs, 1822. – Belgrád, 1898.) a hatalmukkal visszaélő kiskirályok ellen hadakozott. Kezdetben Pécsen, később Budán tevékenykedett. A hatalmasok erősebbnek bizonyultak, és hűtlenségi perbe fogták, kilenc hónapig vizsgálati fogságban tartották. 1861-ben abbahagyva az ügyvédi pályát Bócsán gazdálkodással próbálkozott, de tönkrement. 1867-ben Kecskemétre kötözött, ügyvédként a kisemberek ügyeit intézte. Bekapcsolódott a szélsőbalos mozgalomba, beadványaiban a városvezetés korruptságát bírálta. Madarász Vilmossal az egész Alföldre kiterjedő parasztmozgalmat indítottak, demokrata köröket szerveztek. Kiskunfélegyházára meghívták az alakuló demokrata kör elnökének. A belügyminiszter betiltotta a gyűlést ezért Asztalost letartóztatták, majd több évre elítélték. 1869-ben Madarász Vilmossal együtt megszökött a váci börtönből, Romániában, majd a Balkánon bujdokolt. Kilátástalan nyomora és csalódásai miatt 1898-ban feleségével együtt Belgrádban öngyilkosságot követett el.
Irodalom:Pölöskei Ferenc: az 1868-as alföldi parasztmozgalom