archiv1988-2005.mti.hu
"Másodjára maradt el a Kati néni szobor avatása Székesfehérvárott 2000. december 5. Székesfehérvár, 2000. december 5., kedd (MTI) - Másodszor maradt el a székesfehérvári piac egykor jellegzetes figuráinak, a kézikocsit toló, libafertályt, túrót, tejfölt áruló, bőszoknyás felsővárosi "Kati néniknek" emléket állító kompozíció felállítása Székesfehérvárott. Kocsis Balázs székesfehérvári szobrász - restaurátor alkotását
először Katalin napján szerették volna felavatni, majd Mikulás
napjának előestéjére tervezték az ünnepélyes leleplezését.

Mindkét alkalommal a szakhatósági engedélyek hiánya miatt maradt
el a szobor avató.

A gondot az okozza, hogy a kézikocsit toló, bőszoknyás,
fejkendős bronz Kati nénit más helyre szánja az ügyben a
műemlékvédelmi hivatal által véleménynyilvánításra felkért
képzőművészeti lektorátus, s máshova az alkotó és a város
képviselőtestülete.

Az előbbi az Alba Plaza előtti tér Liszt Ferenc utca felőli
oldalán, míg az utóbbiak a történelmi belvárosban, a Liszt Ferenc
utca elején szeretnék felállítani. A lektorátus szerint azonban ott
a várfal régészeti maradványai miatt nem állítható fel a szobor.

Mivel a felállítandó szobor helyét a város képviselőtestülete
csak a közelmúltban határozta meg, határozatának meghozatala előtt a
műemlékvédelmi hivatalnak újból ki kell kérnie a képzőművészeti
lektorátus szakvéleményét arról, hogy Kati néni "tolhatja e
négykerekű bronz kiskocsiját" a Liszt Ferenc utca elején.

Az avatás másodszorra tervezett időpontjáig, keddig azonban nem
érkezett meg a lektorátus szakvéleménye."

Kati néni neve Molnár Imréné Boda Katalin volt. A kolléganőm még emlékszik rá kislány korából, és evett a híres kacsafertályból. Unokája Tamás mesélte egy interjúban, hogy Kati néni mindent el tudott adni, de a titkát nem tudták ellesni. Először ideiglenesen helyezték erre a helyre a szobrát, és a fehérváriak döntötték el, hogy itt is maradjon, ahol életében járt-kelt.

Tamás, köszönöm a linket!

A zsánerszobrok szerintem is tudnak jók lenni, hanem billennek át totális giccsbe. Persze az esztétikai megítélés egyéni, de sokat dob egy ilyen szobron, ha eredeti, ötletes, sőt az az igazi, ha kötődik a helyhez, mint ahogy Kati néni szobrát is a hely szelleme "legitimizálja". Nem is zsánerszobor ez, hanem inkább emlékmű.

Nem tudom, kinek mi a vélemény a zsánerszobrokról, de nekem a legtöbb tetszik. Persze, más színvonal a barokk szentháromság-oszlopok, megrendítő világháborús emlékművekhez képest, de ilyen könnyedebb művek is kellenek.
A gyerekek (és a turisták:-) kedvencei, kedvessé teszik a belvárosokat.
Miskolci lányok, Duna-parti kiskirálylány, Kati néni, pozsonyi csatornamunkás...nem kell mindig olyan komolynak lenni.