A város szélén az apácák volt majorságával szemben található ez a szobor, melyet Ganóczi István belvárosi hívő állítatott 1766-ban.

A 15. századtól terjedő és népszerű ábrázolástípus a nagypénteki passiónak azt a részét jeleníti meg, amikor Jézust közvetlenül a keresztre feszítése előtt egy kőre ültették. E szobrokat általában oszlopra helyezték, és sokszor a nagypénteki vezeklő körmenetek állomását jelentették.

Krisztus keresztbetett, megkötözött kezét a térdein nyugtatja. A figura nyakban összefogott köpenye öblös redőket vet, mely szétterül az egyszerű kőpadon, melyen ül. Kissé oldalra hajtott fején töviskorona, haja és szakálla igen szép modellállású.

A szobor sima, fent és lent egyszerű gyűrűtaggal ellátott oszlopon helyezkedik el. Széles, párkányként szolgáló talplemeze alatt kvalitásos, barokk lábazat látható, mely hasábból induló, szélesen kiívelő formájú. Bevésett keretdísze lent többszörösen megtört, későbarokk motívumba fut össze. A valaha esetleg meglévő felirat lekopott.