Petőfi Népe 1986. 04. 14. (87. szám):
„Egyike legkedvesebb szobraimnak”
Felszabadulásunk ünnepén avatták Kecskeméten, a Komszomol téren Inga Szavranszkaja szovjet szobrászművész Múzsa című alkotását. A környezet rendezése dr. Mayer Antal és Farkas Gábor közös munkáját dicséri. A szobrot már hónapok óta mustrálhatták az arra járók, s magán-közvéleményktatásom szerint a közönség többségének megnyerte tetszését. A művésznő személyesen részt vett az avatási ceremónián, s néhány napot Kecskeméten töltött. Ez idő alatt kértük tőle e rövid interjút.
— Nem jellemző, hogy egy nő a képzőművészet területéről éppen a szobrászatot választja. Hogy úgy mondjam „férfimunkának” számít...
— A Szovjetunióban ez egyáltalán nem szokatlan jelenség, sok szobrásznő társam van. Hogy én is erre a területre vetődtem, inkább a véletlennek köszönhető. A Szurikov képzőművészeti főiskolához tartozó művészeti szak- középiskolában kezdtem tanulmányaimat, majd a hajdani Sztrogpnov főiskola utódjában, a moszkvai iparművészeti főiskolán folytattam. Professzoraim közül legszívesebben Motavilovra s Belasovára emlékezem. Eredetileg festőnek készültem, de a tanáraim úgy vélték, több tehetségem van a szobrászathoz.
— Igazuk lehetett, hiszen úgy tudom, már több szovjetunióbeli s külföldi kiállításon is sikerrel szerepelt...
— Nálunk az a szokás, hogy egyes korosztályoknak szerveznek bemutatkozási lehetőséget. Több ilyen tárlaton szerepeltem. Alkotásaimmal részt vettem jó néhány külföldi kiállításon is, például Szófiában, Belgrádban, Bukarestben, Varsóban, Rostockban, Kölnben. Belgrádban, Bukarestben és Kölnben múzeumban őrzik egy-egy művemet. A Múzsa az első köztéri szobrom, amelyet külföldön állítottak föl.
— S miért éppen nálunk?
— Nagyon szerettem volna, ha Magyarországra kerül ez az alkotásom. Közel áll hozzám a magyar szobrászat, az építészet, s a természeti környezet. örülök, hogy most már itt lehet az én szobrom is.
— Feltehetően kapcsolatban áll hazánk jeles művészeivel...
— Először folyóiratokból ismerkedtem a magyar szobrászattal. Nagy hatással volt rám Kerényi Jenő, Amerigo Tot, Schaár Erzsébet művészete csakúgy, mint Varga Imréé, Kő Pálé és Kiss Istváné. Ez utóbbiakkal személyes kapcsolatba is kerültem.
— Miként esett választása a Múzsára?
— Elég tipikus alkotásom, jellemző munkásságomra, s a leg- kedvesebbikek egyike is.
— Most már tulajdonképpen csak volt... .
— Igen, egy kicsit szomorú is vagyok, hogy itt kell hagynom. A művész ilyenkor kettős érzéssel küszködik: örül, hogy közszemlére kerül a szobra, de egyben nehéz is megválni tőle. A sajátom, de már mégsem az enyém. Mindenesetre a Múzsa eggyel több ok arra, hogy visszatérjek Kecskemétre. Nagyon bensőséges, kedves városnak találom. Szeretnék itt egy kis kiállítást rendezni a munkáimból.
— Min dolgozik jelenleg?
— Sorozatot készítek különböző országok jeles, közéleti szerepet vállaló asszonyairól. Ebből már néhány darab elkészült, például a bolgár Ludmilla Zsivkováról. A magyarok közül Csehák Judit portréját mintázom meg. Most fogok vele személyesen találkozni.
- Kormos Emese -

---