Könyves Kálmán (1074 körül – 1116. február 3.) magyar király 1095–1116 között. I. Géza fia, anyja Loozi Zsófia, a belga-limburgi Arnulf herceg leánya volt. Tanult királyunk volt, s ebből ered a "Könyves" név.
Megreformálta és enyhítette elődje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a halálbüntetést és eltörölte a kínzást. Elfogadta a papi nőtlenségről szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogról (ezekre László nem volt hajlandó), de ő sem engedte, hogy a püspökök hűbéresküt tegyenek a pápának. Kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget. Azért, hogy tanulatlan személyeket ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy a kanonokok egymás között latinul beszéljenek.

Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a fiúág kihalásával a nemesi birtokok a királyra szálljanak. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát. Intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a honvédelemről. A törvénykönyvébe foglalt, felvilágosultságát igazolni látszó kijelentés ("De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat"), miszerint "a strigákról (boszorkányokról) pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen"^[1], valójában csak a kereszténység megerősítését szolgálta: könyves királyunk csak a strigák, a pogány hitvilág szerinti csodatévőnők (más források szerint vérszívó túlvilági lények) létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyvben törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen („A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe.”

---

Pellérden, a kastélytól keletre lévő parkban, 2016. április 28-én könnyen megtaláltam a négyszög keresztmetszetű pillért. Alul, az utca felöli oldalon, egy kis fémtáblán ott a felirat: KÖNYVES KÁLMÁN 1074 - 1116 ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLY. Felül ott van az ellipszis alakú dombormű. A képmás azonban nem bronzból van, hanem fából faragva! Nyilván valaki eltávolította a bronzanyagot és ennek pótlására újrakészíttették a domborművet, most már fából.