Nem igazán gyakori, hogy egy város két azonos témájú szobrot állít – itt Dózsa György emlékére. A dolog "pikantériája" még, hogy mindkettőt Somogyi József készítette. Természetesen felmerül a kérdés, miért?
Egy cikket találtam, amiben egy interjút rögzítettek Somogyi Józseffel a második Dózsa-szobor kapcsán. Ebben kiderül, 15 év eltéréssel kapta a megbízást, de az első alkotás "sok vihart kavart". Lényegi okot én nem találtam, de Somogyi nyugodt lelkiismerettel vállalja első szobrát is. A probléma okát abban látta, hogy elveszett a szobor a téren. Indokolja is, nem oda készült, máshogy érvényesültek az arányok, mint tervezte, ezért látszott kicsinek, elveszett a térben az alkotás.
Ugyanakkor elképzelésében Dózsa alakja időközben sokat változott, ezt formázta meg a két alakos szoborban.
"...romantikusabb figura volt, mint amit most csináltam. Ez a romantika elsősorban életkoromból és akkori művészi szándékaimból fakadt. Most sokkal szigorúbban komponált, kétalakos szobrot készítettem, amely Dózsából meg egy paraszt figurából áll. (...)
Bennem nem csupán az akkori keresztes hadak, illetve paraszttömegek fővezérének alakja él, hanem egy kicsit a parasztkirály is. Megégetésének koronája fenséges szimbólummá változott bennem. Úgy érzem, ez a jel — az elhivatottak jele — ott volt rajta már Cegléden is! Ezért lett az én új ceglédi Dózsám koronás parasztvezér. Ugyanakkor figurája, mint minden nagy tett, minden nagy gondolat, korának aktualitásán túl időtlen is, mert ezzel az erővel képes csak megújítani későbbi korok társadalmát és kultúráját. Vallom, hogy Dózsa a magyar történelemnek ilyen alakja volt. Benne megújul a vállalás, a küldetés ereje, és olyan nemzeti hagyománnyá válik, amely a későbbi korok emberének is élni segít...."
A beszélgetés során egy érdekes gondolat is olvasható. Somogyi szerint a megformálás során az alkotó ismeretei-gondolatai öltenek formát. A néző számára jelentése annyi – és egymásról eltérőek, amit az ő ismeretei a témáról megengednek. "Úgy vélem, a modern szobrászat egyik alapvető szándéka, hogy ennek a többszólamúságnak az intellektuális határait kiterjessze..."

---