Fájdalmas és gyászos a Mádéfalvi (Madéfalvi) veszedelem irodalmi földolgozásban is ismerhető vérengzés.
A hatalmi föllépést az váltotta ki, hogy amikor a török elhagyta Erdélyt, akkor a Habsburg birodalom a határőrvidék katonai szervezésbe kezdett, az új határőr-védvonalat fölállítandó. A cél három székely és kettő román határőr ezred fölállítása volt.
A székelyek azonban sértve érezték önállóságukat és függetlenségüket, megakarták őrizni hagyományukat, nem engedelmeskedtek Mária Terézia akaratának.
Sajnálatos módon a székelyek megtapasztalhatták, hogy milyen az, amikor a hatalom kikényszeríti akaratát. Báró Siskovics József altábornagy katonái gyermekeket és asszonyokat sem kíméltek a kényszerítő támadásban, és nagyjából 200 embert megöltek.
A székelyek egy része elmenekült és Moldvában, ill. Bukovinában telepedett le.
A történtek következtében jött létre a bukovinai székelyek nemzetsége.
A sors semmilyen módon nem volt kegyes hozzájuk. "1944 októberében, mindenüket hátrahagyva, földönfutókként kellett menekülniük a visszatérő szerbek elől. A Dunántúlra irányították őket. A Völgységben, Baranya és Bács-Kiskun megye falvaiban, a kitelepítésre ítélt németek házait jelölték ki számukra lakhelyül."

---