Egy szökőkutat kerestem Jánoshida település Fő utcáján, melyről azt olvastam, hogy Varga Gábor szobrászművész készítette el, Torda Ferenc képzőművész és Rontó Péter Pál keramikus közreműködésével, s melyet a szabadidőpark úthoz közeli részén meg is találtam.

Egy terméskő járdával körülvett, náddal sűrűn benőtt kis tavacska közepén átívelő fahíd közelében, ahol a nádas kiritkul, a vízfelületből egy csobogóban kiöblösödő kerámia oszlop, rajta egy madár szobra bukkan ki. A látvány első pillantásra olyan, mintha egy nagytestű madár, szomját oltva, továbbrepülni készülne. Valójában egy letört nyakú, eredetileg fiókáit itató, kerámia-pelikán ül egy fatörzset ábrázoló kerámia oszlopon kialakított csobogó mellett, amit az alkotó szobrászművésztől tudtam meg. A kis tavacska melletti terméskőre szerelt márvány emléktáblán olvashatóak a szökőkút-alkotás információi.

A felszálló párában látható madár-szobor, meglátásom szerint pirogránit, mely anyaggal az alkotó más szobrainál is dolgozott. A sötét színű kerámia-oszlopon, az állandóan csobogó, lefolyó víztől lerakodásokat láthatóak. A felszálló párát a termál jellegű víz okozza, melyről olvasni lehet Jánoshida kapcsán. A szökőkutat a 2002. júniusi falunapokon adták át, a szabadidőparkkal együtt, melyet az Ifjúsági és Sportminisztériumi támogatásával, valamint a település saját költségvetéséből erre szánt pénzből alakítottak ki.

A kis tó, az átadáskor készült, majd a 2013-ban készült archív képeken, még nem volt náddal ilyen sűrűn benőve, mint ahogy most látható. Ezzel magyarázható, hogy én hiába próbáltam a nádszálak szétkotrásával megtalálni a remélhetőleg még meglévő vízköpő béka és hal figurákat, melyek megjelenítik a terület múltját. Az archív újságcikk szerint a szabadidőparkot a korábban Szúnyogosnak nevezett területen alakították ki, ahol néhány évtizede még közfürdő és tekepálya működött. Az átadás előtt ez a terület jó ideig lápos, mocsaras volt, a gyomnövények, békák „paradicsoma”. A területre hétezer köbméter földet hordtak, ezzel átalagosan 80-90 cm-rel megemelve a terepszintet. Parkosítottak, fajátékokat szereltek fel, s a múlt emlékét őrző kis tavacskát alakítottak ki terméskő szegéllyel, és kis fahíddal.

A tavacska szélén látható tábla szerint, 2017-ben a szabadidőparkot összefogással, alapítványi, pályázati, önkormányzati pénzből, és a település intézményeinek együttműködésével, felújították. Sajnos mára a tavacska szélét a nádas újra nagyon benőtte, s emiatt újabb felújítás lenne indokolt, hogy az eredeti kialakítás látható legyen.

Jánoshida település a nevét a XII. században nyerhette el, akkori birtokosáról, Jánosról és a települést is kettéválasztó Zagyván átívelő hídról.

A 2022. novemberi látogatásomkor tapasztaltakkal kiegészítem leírásomat: A szökőkutat és környezetét felújították, a nádast megszüntették, a törött madárdísz helyett tulipándíszt helyeztek el. Varga Gábor keramikustól megtudtam, hogy ő készítette a tulipán kerámiát is, korábbi alkotása, az időközben megrongált madár helyére.

---