A Hatvanhoz tartozó Nagygomboson, a Lőrinci út mentén egy barokk stílusjegyeket hordozó kerítéssel körülvett valamikori majorság mellett vezet el az út. A kerítésen a majorság területére bevezető, alátámasztgatott, végveszélyben levő két kapu van, a kapuoszlopokon – egy kivétellel - alig látható és nehezen felismerhető, de hívogatóan érdekes kőszobrokkal. A szobrok fényképezési lehetősége, mely az állagromlás és a magasra felnőtt bozótos miatt problémás, talán utolsó hónapjait éli. Amennyire hozzáfértem, fényképeket készítettem, majd nekifogtam a kutatásnak. Első nagy meglepetésem, hogy három kapuról van szó, egy lovas-udvari, egy magtári és egy tehenészeti kapuról. De kezdem az elején.

Grassalkovich I. Antal gróf valamikori nagygombosi majorsága látható a Lőrinci út mentén, rendkívül elhanyagolt, leromlott állapotban. Én a kapuoszlopokon még látható 250 évet meghaladó korú szobrokat szeretném bemutatni, ezért ezekre fókuszáltam kereséseimben. A néhány helyen olvasható információt, miszerint a majorságot 1762-ben, a hatvani Grassalkovich kastéllyal azonos időben építették, egyértelműen megerősítik az első forrásban olvasható leírások és művészettörténeti kutatási eredmények. Bemutatásomnál ebből indulok ki.

Az építtető Grassalkovich I. Antal (1694-1771) nagygombosi majorságát, benne a kerítést a kapukkal Jung József építőmester tervezte, építette. A barokk stílusjegyeket hordozó tégla és kő anyagból készült kerítésen három kapu található, melyek a három majorsági egység bejáratai, és a kapuoszlopok tetején, azok jellegéghez illeszkedő barokk szobrokkal díszített. A kapuk azonos elrendezésűek voltak: középen széles kocsibehajtó, melyet összetett pillérek fogtak közre. A pilléreken az udvar funkciója szerint a lóistállónál egy-egy ló, a magtárnál egy-egy kévét tartó alak, a tehénistállónál egy-egy tehén barokk kőszobra állt. A kapuk mellett a falban gyalogkapu is nyílt, melyeket már régen befalaztak, mind a lovas, mind a tehenes kapunál. Ezek kosárívvel zárultak, a leírás szerint.

A szobrokat fél-kétharmad életnagyságúnak vélem. Részleteiben kidolgozottak, már amelyiken, főleg a kaszás szobron egyértelműen kivehető. A két ember-figura kor szerinti ruházata aprólékosan megmunkált. Mozdulataik jellegzetesek. A két ló vonásai már nehezebben vehetőek ki, mozdulataik lendületesek, de az általuk megtámasztott, kőbe vésett címerek mintázata inkább kikövetkeztethető. A szobrok jól illeszkedhettek eredetileg az igényesen kialakított barokk hangulatú majorsághoz.

A három kapu egyes részeit mára elbontották, alátámasztó állványzattal védték be, s az egészet körbeveszi egy szinte átláthatatlan, felburjánzott zöld bokros rész, de a szobrokkal ékesített kapuoszlopok, a tehenészeti kivételével, még állják az évszázadok viharait. Állapotuk elszomorító.

A lovas-udvar bejárati kapuoszlopain egy-egy ló vonásai láthatóak még, egy –egy címert maguk előtt tartva. A címerek nyilvánvalóan a Grassalkovich család címerei, kőbe faragva. Fényképezése rendkívül nehéz.

A magtár-udvar bejárata kapuoszlopain a kévét tartó alakok, egy kaszás és egy marokszedő figura látható kőbe faragva. A kapuzat állapota és fényképezhetősége az előzőhöz hasonló.

A tehenészet kapuja külön történet. Sikerült egy archív képet találnom, melyen láthatóak az eredeti tehén kőszobrok, melyeknek mára már nyoma sincs, olyannyira, hogy a kerítés is lecsupaszított, a régi felfelé ívelés eltűnt, de az éles szem a kapuoszlopoknál felfedezi a régi vonásokat. A leírás szerint, az 1970-es években nekiment egy traktor a kapuzatnak és az egyik szobor ledőlt és eltörött. Ezután a szimmetria kedvéért (sic!) ledöntötték a másikat is. Az összetört szobrokat végigvonszolták a majorság mögötti földúton és a majorságtól északkeletre lévő agyagbánya legközelebb eső gödrébe dobták. Látogatásomkor nem is véltem még majorsági kapunak, ezért nem is készítettem fényképet róla, s így a később megkeresett google utcakép lehetőségen mutatom be mai állapotát.

A kapuoszlopon levő kőszobrok láthatósága érdekében archív fényképeket is csatoltam, melyekről már elképzelhető, a mára megkopott, végveszélybe került majorság bejáratainak valamikori, nyugodtan kijelentem, szépsége.

A műemléki védettségű épületkomplexum hasznosítására az első forrás szerinti tervezet született, csak remélem, hogy ebben a kapuoszlopok kőszobrai is rekonstruálásra kerülnek, bár erre vonatkozó kitételt sajnos nem találtam.