A Fortuna utcanévtáblát kerestem, aminek híre elért – t.i. a Kiss Sándor által készített domborműnek nyoma veszett. Ám védett alkotás, ami valamikor a ház homlokzatán volt látható. Most az udvarban, egy bemélyedésben találtam meg. Ha már ott voltam, körülnéztem. Így találtam ezt az emelkedett hangú, de komoly emléktáblát.
Előéletéhez hozzá tartozik az épület múltja, ami több száz évre vezet vissza. Az egykori Fortuna Szálló épületének története a török időkre nyúlik vissza, majd három középkori ház egybeépítéséből jött létre, később tulajdonosváltások, átépítések után nyílt meg elsőként itt egy fogadó. Ezt követően virágzó fejlődés következett. Teljes, részletes története olvasható a második forrás cikkében. Itt megemlítik a második világháborút is, ami súlyos károkat okozott az épületben....
Itt érkezünk el az emléktábla aktualitásához, ami a fenti cikkben nem említett személyi áldozatoknak állít emléket. Itt haltak meg a Fortuna utca 4-es számú ház udvarán, róluk szól a tábla: "értelmetlenül kioltott életek".
Az emléktábla felirata:"1939-1945 / egy gyászos kor vértanúinak / és értelmetlenül kiontott / életek / hősi halottainak / emlékét őrzi e tábla / emelte / a Kaposvári Kereskedők Egyesülete / hogy a megmaradottakat / tanítsa: / csak a szeretetből lesz áldás / a gyűlöletből mindig vér fakad."
Azt, hogy mikor készült az emléktábla, nem sikerült kideríteni. Ami biztos, hogy helyileg ehhez a házhoz kötődik. Tehát, az ismeretlen tényező, a Kaposvári Kereskedők Egyesülete hogyan kapcsolódik a Fortuna utca 4-es számú házhoz? Nem találtam adatot.
Az emléktáblát az itt azóta megfordulók megőrizték. Így az időközben (1966-tól) itt helyet kapó Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, aminek köszönhető a két archív kép, az egyik szomorú, törött állapotát (mikor? még évszám sincs), másik /külön/ a szöveges részt mutatja.. Megemlítendő, hogy a múzeum kiköltözése óta az épület újra szállodáknak, fogadóknak ad helyet, vagyis a tábla fennmaradása – megkopva-törve és sajnos nem túl szépen "javítva" – de ezeknek az utódoknak ugyancsak köszönhető.
A táblán látható dombormű egy férfi és egy nő szecessziós könnyedséggel formált alakját mutatja. Kezükben a hősöknek kijáró koszorút tartják. A középpontban egy madár száll fel, aminek két értelmezését tartom lehetségesnek: talán a béke, a béke iránti vágy megtestesülése, de lehet, az értelmetlen halált szenvedők lelkére utal.
Tanuljuk meg: "...csak a szeretetből lesz áldás, a gyűlöletből mindig vér fakad."

---