Az 1970-es években több erdélyi városban állítottak magyar történelmi személyiségnek egészalakos szobrot, főleg az akkoriban ideológiailag is engedélyezett (vagy csak inkább megtűrt?) 1848/49-es hősöknek. Mindezt a korabeli kultúrbizottságok csak akkor hagyták jóvá, ha a magyar hősök mellett, ennek párjaként egy román személyiségnek is szobrot állítottak, mindezt az 1970-es évek elején kidomborított 1848-as "testvériségi" események kapcsán, de valójában azért, hogy a magyar szobrok ne árválkodjanak magukban, román alkotás nélkül. Így a Petőfi vagy a Gábor Áron szobrok társaként a mérsékeltebb forradalmár Bălcescu alakját is el kellett készíteni. Azért Bălcescu mert ő volt az a román '48-as haladó szellemiségű politikus, aki a magyarokkal is a megbékélési megoldásokat kereste, a másik kiemelkedő hősük Avram Iancu már nem felelt meg a liberálisabb, békülékenyebb vonalnak ezért ebben a tekintetben őt mellőztek, hősi kultuszát nem keverték bele a magyarokkal való "testvériség" kérdéskörébe. Így áll Bălcescu szobor Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és itt Székelykeresztúron.
Nicolae Bălcescu (1812-1852) történész, író, politikus volt a havasalföldi 1848-as forradalmi megmozdulások egyik vezetője, és miután ott a forradalmi kisérlet meghiúsult, 1849-ban Magyarországon párbeszédet kezdeményezett Kossuthal, a magyar-román kiegyezés tekintetében, de mivel bekövetkezett a világosi fegyverletétel, ez a felajánlott kisérlete is kudarcot vallott.
Székelykeresztúri szobrát Mircea (Corneliu) Spătaru (1937-2011) kolozsvári művész készítette el, és Márkos András Petőfi szobra társaként avatták fel, de ennél jóval később, 1979 szeptemberében. E szobrok méretekben is nagyrészt megfelelnek, ebből is látszik, hogy nem akartak egyedül hagyni egy magyar szobrot az egyre beszűkülő román, erőltetett nacionalista-szocialista légkörben. Ahogy az akkori propaganda fogalmazott: "Mindketten népünk, a román és magyar nép lánglelkű forradalmárai voltak, akiket azonos szabadság- és demokrácia-eszmék, a nép boldogulásáért folytatott következetes harcuk fűzött egybe. A két szobor mai testvériségünk művészi kifejezése is, annak, szocialista valóságnak a hirdetője, amelyet ma teremtünk meg, közösen az országban és Hargita megyében."

---

Angol leírás, sztori

Nicolae Bălcescu (1819-1852) was a Romanian Wallachian soldier, historian, journalist, and leader of the 1848 Wallachian Revolution. He was arrested on 13 September that year by the authorities of the Ottoman Empire who had put an end to the Revolution; his relationship with the Ottomans was complicated by the fact that the radicals' strict opposition to Imperial Russia had made them reliable for the Porte - the Ottomans later allowed all participants in the events to take refuge in Istanbul, and thus avoid contact with the Russian troops sent over to assist the Ottoman presence. Bălcescu initially made his way to Transylvania, but was expelled by Habsburg authorities, who considered him a threat and an agitator of Romanian sentiment in that region.