Emlékezés Puszta Sándorra
Adorján Istvánné nyugalmazott polgármester

Részletek az írásból:

"Dr. Katona Puszta Sándor kanonok, plébános, költő - mondogatták a hittanos gyerekek az iskolában, mert tetszett nekik a hosszú név, különösen a kanonok, mert az olyan titokzatos, ismeretlen szó volt számukra. Ők pedig csak egyszerűen Tiszi bácsinak hívhatták…

Sokan látták, hogy naponta kisétált a temetőbe. Az akkori politikai megfigyelők ezt biztosan jelentették. Amikor egyszer feltörték a családi kriptát, azt rebesgették, hogy a rendőrség rádió-adót keresett, mert el nem tudták képzelni, miért jár ki nap mint nap a temetőbe. Biztosan tudták róla azt is, hogy ifjú korában ő közvetítette az 1938-as Eucharisztikus kongresszust a vatikáni rádióban.

Ez a Puszta még mindig nem fél, hát nem kapott még eleget? Ilyet mer mondani, hogy magyar fiatalok, magyar haza? Ekkor a 70-es éveket írtuk…

A 65. születésnapját a leányfalusi Petőfi Sándor Művelődési Házban már együtt ünnepeltük Karinthy Cinivel és Szeberényi Lehellel. Ők is jubiláltak. Reverendában jelent meg, és lenyűgözően szavalt, a Pók a tükrön című versét mondta el a zsúfolásig megtelt nagyteremben. Hívei büszkék voltak rá.

.1983. március 5-én az Úr magához hívta őt. Sokan ismerték, sokan szerették, rengetegen kísérték utolsó útjára a leányfalusi kápolnától - ahol 46 évet szolgált, ahol felravatalozták, és ahol a gyászmisét bemutatták érte - a leányfalusi temetőig. A mostani Puszta Sándor utcán felfelé szinte hömpölygött az emberár. Március 17-e volt. A sírnál Puszta Sándort, a költőt, az Írószövetség elnöke, Fábián Zoltán író, leányfalusi lakos búcsúztatta. A temetés végén – nem előre tervezetten - valaki elkezdte a Himnuszt, majd a Szózatot… Zengett a magyar ének... A temető madarai is énekeltek, és akkorra már - Gyümölcsoltó Boldogasszony napja körül - az ibolyák is kinyíltak a leányfalusi temetőben."