Hiába, ott kell lenni mindenhol, méghozzá nyitott szemmel (és nem pl. egy kocsiból kibámulva, a hátsó ülésről).

Ez az alkotás már tavaly tél-eleje óta ott áll a Műcsarnok oldalán. Nem is akármilyen! Az apropó: akkor nyílt meg a itt a "Bencsik és tanítványai a Műcsarnokban" című kiállítás a résztvevők igen szép listájával (ld. első forrás). A három hétig tartó bemutatónak régen vége van már, de a "hívogató"-ként az épület mellé kirakott, Bencsik művészetének egyik vonulatára igencsak jellemző alkotás még most is ott látható.
Érdeklődésemre azt az információt kaptam, egyelőre biztosan nem háborgatják, a nyár folyamán még ott marad. Figyelni kell, mert ezek szerint a "bontás" (elszállítás) időpontja még nem dőlt el.

Az alkotás (eredetileg készült 1989-ben), mint a Genezis-sorozat tagjai valamennyien, egy óriás méretűre kinagyított hüvelyk ujjat ábrázol – itt lefelé fordítva, a hozzá tartozó kézfej kis darabjával.
A Genezis-sorozat két köztéri példányát ismerjük itt, a lapon https://www.kozterkep.hu/artpieces/index/page:1?text=Genezis&in_titles=1&artist=Bencsik&status_id=5 (pontosabban három, mert ide tartozik a szigetvári Millenniumi emlékmű is), de keresgélésem eredménye szerint legalább 11 tagja van (a XI-es sorszámú egy képtár tulajdonában). A most (még) Budapesten látható példányból is valószínűleg köztéri darab lesz lebontása után.

A Pécsett elhelyezett két alkotás erősen megosztotta/megosztja a nézők véleményét. Ezen viszont nincs mit csodálkozni, a kortárs művészet első megközelítésben gyakran vált ki ellenvéleményt. De miért is? Picit utána nézve gyönyörű gondolatiság van mögötte.

A cím értelmezése: eredet, keletkezés, származás (itt a kicsiny részletben az egész). Az alkotó gondolataival:
„Az én szobraim mindegyike az emberi testről szól. Legyen az akár egy köröm, de az is emberi test. Az ember teste hordozza a személyiséget, a szépséget, csak nem egy kiragadott pillanatban, hanem egy folyamatban. Az ember úgy mutatja meg magát igazán, hogy az időben létezik, egy olyan dimenzióban, amely teljesen eltér a szobrászat dimenziójától. Az én szobrászati programomnak az a lényege, hogy bármilyen testrészletről legyen szó, el kell játszania saját magát. Az időben lezajló szépséget, amit az ember sugároz magából, megpróbálom egy pillanatba sűríteni.” http://www.bencsikistvan.hu/hu/a-muveszrol

---