Bárki joggal kérdezheti, hol van itt szobor? Én is erősen kerestem, miközben nagy csalódottságot éreztem.
Januárban készült az a műlap, ami a Bacchus-szobrot erősen megrongált állapotában mutatta a Szépasszony-völgyben. A görög mitológia jól ismert alakját derékig lepusztított állapotában ábrázolta és éppen csak sikerült olyan képet találnom, ami visszaadta eredeti képét. Éppen azért nem, mert már felállítását követően a borissza jó-barátok szisztematikusan törték, rongálták.
A szobor keletkezésének és ezt követő történetét a kapcsolt műlap rögzíti. Az alkotókkal történt levélváltást is igénybe véve a korábbi műlap kb. 2011-ig kíséri az alkotás hányattatását. A levelekből kiderül, a többszöri javítás, elveszett részek pótlása következtében a szobor torzult. A pótlások elkészítése már eleve nehézséget okoznak (égetés közben a kerámia 10 %-ot zsugorodik, nehéz a részletek újrakészítése).

Mégis tudtam örülni a sajtóban nem szereplő hírnek: "A Városgondozás restaurátort bízott meg a javítással, elszállították a Szépasszony-völgyből és a Marcipán Múzeum belső udvarában állították fel a múlt évben." A tavasz beköszöntével útnak indultam, hogy az istenség restaurált szobrát a bizalmas információ birtokában megörökítsem.
A látvány itt látható. Helyi infó szerint néhány hónappal korábban a "restaurátor" valóban ott járt, de a tervezett művelet nem sikerült (ha igaz, ragasztóval próbálkoztak volna), így a megbízott elment. Ígéret szerint visszatér, de azóta semmi hír.
Nem tudom, hogyan is képzelték. A szobor állapota a képeken látható. A korábban a hordót még meglovagoló alsó test is tovább törött, a felsőtest és a két láb nagyobb darabjai az eresz alatt várják jótevőjüket, míg egy ládányi apró töredéket a múzeum munkatársai bemenekítettek egy épületbe, nehogy az arra járó gyerekek szétszórják (vagy megsebesítsék magukat a törmelék egyik-másik darabjával). A megmaradt részeken ugyanakkor jól láthatók a korábbi javítgatások nyomai, a felsőtesten "hegek", mintha egy tragikus baleset túlélőjét látnánk többszörös műtéti beavatkozás után.
Elkeserítő az "állag-megőrzésre" tett kísérlet látványa is, a megmaradt alsótest üregét műanyag-fóliával csomagolták be, sőt a további nyílásokat is ilyesmi anyaggal tömték be.
Faramuci a helyzet, mert a Marcipán Múzeumnak éppen csak ez a kis zöld területe van, még csak az sem mondható, hogy a helyet adják, mert nem ők döntöttek arról, hogy az alkotást befogadják. A Városgazdálkodás valószínűleg nem ellenőrizte a restaurációt, vagy tehetetlen (?), hiszen tőlük kapták az alkotók a tájékoztatást, ami szerint a szobor jó helyen, az értelmezés szerint restaurált állapotban mégiscsak létezik.

Minden eddigi alapján érthető tehát az alkotók csalódottsága, ami még a januári levélben fogalmazódott meg: "Azt, hogy most hogy néz ki nem is tudjuk, nem láttuk a restaurálás végeredményét. Őszintén, ebben az állapotban már nem is érezzük a sajátunknak." Holott az elkeserítő, valós helyzetet nem ismerik.

2020. július első napjaiban kapott fotók alapján a szobrot mégiscsak helyreállították. Állítottam az állapotot és az egyik fotó borítóként mától mutatja a javított alkotást. Továbbra is látszik a valamikori rongálás nyoma, de mégis egyben!

---