A költő Zrínyi Miklóst a 20. században számos festményen, szobron, domborművön, érmen és grafikán ábrázolták. A II. világháborús propaganda nyomán nem üresedett ki Zrínyi alakja, az 1980-as években újabb reneszánszát élte a főként köztéri szobrokban és domborművekben megnyilvánuló emlékezés és tiszteletadás. Az 1960-as és 1990-as évek között nyolc köztéri Zrínyivel kapcsolatos szobor- és pannópályázat zajlott le. A költő-hadvezér Zrínyi Miklóst ábrázoló 20. századi alkotások legnagyobb része félalakos portré vagy egészalakos lovas, és szorosan követi a Zrínyi életében készült portré festményt és rézmetszeteket. A legtöbb művész a portrékat ismerte és használta kiindulópontul: Elias Widemann két rézmetszete (1646, 1652) közül a második jelentette a legfontosabb ikonográfiai alapot, Jan Thomas olajképét (1662/63) és Gerhard Bouttats rézmetszetét ugyancsak sokan ismerték, másolták, vagy előképül használták. Azonban több művész kilépett a jól ismert képi beállításokból.
Gebauer Ernő freskóját az 1875-ben alapított Kereskedelmi Középtanoda jogutódja, a Pécsi Állami Kereskedelmi Tagozatú Közgazdasági Technikum Zrínyi Miklós nevének 1955-ös felvétele alkalmából rendelte meg az iskola az egyik emeleti teremben. A szárnyasoltár szerkezetű freskó középső képe az 1664-es téli hadjárat két pécsi kötődésű eseményét ábrázolja: az eszéki híd felégetését és Pécs ostromát, felirata: Ne bántsd a magyart! A bal szárnyon a Szigeti veszedelmet író, a jobb szárnyon az Új-Zrínyivárat építő Zrínyi látható.

---