Első alkalommal (nagy nehézségek és többszöri kísérlet után) Charmant Oszkár dr. budapesti királyi közjegyző egész alakos szobrának avatását követően jártam a Közjegyzők Házában. Már akkor tapasztalhattam, a bejutás szinte lehetetlen, azóta tudom, a házban való mozgást szigorú biztonsági intézkedések és technika korlátozza. Annál nagyobb megtiszteltetés, hogy a most, a tizenkét kiemelkedő közjegyző mellszobra avatása alkalmából külön meghívót hozott a "posta". Személyi kísérőm mindenféle mágneskártyás beléptetője segítségével sikerült a már felállított alkotásokat sorban lefényképezni.
Az ünnepi beszédben, amely a szobrok avatása és egy kiállítás megnyitója alkalmából is hangzott el, az elődök tisztelete, az emlékezés, a közjegyzői hivatás megbecsülése kapta a hangsúlyt..

Baditz Lajos (1849–1932) magyar királyi közjegyző, királyi tanácsos (1910) a közigazgatás mérvadó reformere volt. Pályája ügyvédként indult, majd közjegyző lett Kapuváron. Ő alapította meg a szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamarát, aminek előbb titkára, majd elnöke volt. Nyugállományba vonulása után szilsárkányi birtokára vonult vissza, gazdálkodással foglalkozott.

Aktív éveiben szakirodalmi tevékenysége igen értékes volt. Több tanulmánya, dolgozata a mai szakirodalom számára forrásként szolgál. Főbb munkái:
–: A magyar királyi közjegyzők országos congressusa küszöbén. A Jog, 1900,
– Huszonöt év a királyi közjegyzők és a szombathelyi közjegyzői kamara életéből. Budapest, 1904.
–. A polgári törvénykönyv tervezetének bírálata. Budapest, 1904.
– Az öröklési jog a polgári törvénykönyv törvény-javaslatából. Budapest, 1915,
– Az öröklési jog a Magánjogi Törvénykönyvben. Jogtudományi Közlöny, 1929.