A Magyar Országos Közjegyzői Kamara meghívója tizenkét mellszobor avatójára invitált. Nagy megtiszteltetésnek, különös figyelmességnek vettem, amikor kézhez kaptam, nem győzöm megköszönni.
Az elhangzott ünnepi megnyitó után a jelenlévők körbejárták az épület különböző helyiségeiben elhelyezett alkotásokat, rövid ismertetőt hallhattunk az adott prominens személyiség szakmai múltjáról.

Görgey István (1825–1912) királyi közjegyzőre akár azért is eshetett a választás, mert idén januárban volt halála 105. évfordulója.
A vezetéknév nem véletlen egybeesés, ő Görgei Artúr (érdekes, nem egyformán jegyzik nevüket) öccse volt. Mint ilyen, jogi tanulmányai elvégzése után szakmai útját megtörte egész életének meghatározó eseménye, az 1848-as szabadságharc, aminek kitörésekor közemberként a pesti I. önkéntes zászlóaljba lépett be. Sajátos módon "katonai pályát" futott be, a hadnagyi rangon keresztül a honvéd főhadnagyi, ill. századosi rangig, amikor bátyja, Görgei Artur tábornok segédtisztje lett. Talán ezért kap hangsúlyt az acélos arcél, a szikár testalkat.
Nehéz út vezetett vissza jogi pályájához. Ügyvédként praktizált Budapesten, 1874-et követően Budapest-belváros királyi közjegyzőjeként működött.

Szakíróként keveset publikált, írói munkásságát is áthatja a szabadságharc és kapcsolódó élményei.
Érdekesség:, bátyjáról könyvet írt "Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig ( megjelent 1916-ban; bemutatását ld. digitalia.lib.pte.hu )