Újbuda (a XI. kerület), ill. ezen belül is Szentimreváros igen gazdag szecessziós épületekben. Nem véletlen, hiszen a városrész benépesedése a 19. század végétől rohamosnak mondható, a stílus pedig akkor volt kiteljesedőben. Ebben a korszakban (is) az épületdíszek alkotóit többnyire homály fedi, mégis viszonylag jól dokumentált építőművészete van.

Ennek ellenére nem éppen könnyű feladatba vágtam a fejszém, csupán azért, mert rettenetesen tetszik nekem ez az épület és a rajta látható dombormű-sor. Természetesen többször jártam már erra és mindannyiszor megcsodáltam. Ha már így esett, többnyire fényképeztem is.

A feladat nehézségét egyrészt az adja, hogy a talált dokumentumok alapján ugyan tudható, hogy az épület bérház céljára keletkezett és az építtető Bergl József névre hallgatott. Budapest Főváros Levéltára őrzi a dokumentumokat, fellelhető a statikai számítás, használatbavételi engedély, műszaki leírás. Ugyanakkor részletes felsorolás a tervezőkről... akik közül próbáltam választani (itt, nézőpontunknak megfelelően hanyagolnék néhány részletet – pl. statika) a tervező-csapat felsorolásából mégis nehéz volt választani.
Az első helyen sorolt Szondi és Peklo páros a fellelhető adatok szerint többnyire statikai tervezéssel foglalkozott, Patisti Károly munkássága rejt talán leginkább épülettervezési gyakorlatot.
Sajnos, szokásos forrásaim nem adnak támaszt, így a Gerle-Kovács-Makovecz könyv (bővebben ld. https://www.kozterkep.hu/books/view/65 ) sem, de a kedvenc Szecessziós Épületek - Budapest Térkép (Szecessziós Magazin "melléklete") sem (2. forrás).
Csak megjegyzem, az építtetőről sem találtam értékelhető adatot. Annyi jegyezhető csak meg, hogy nem lehetett szegény ember, ha ilyen bérház építésébe fektette vagyonát.

A három dombormű bánatomra tulajdonképpen egy, ami háromszor ismétlődik. A kiegyensúlyozottság, nyugalom, a kompozíció sajátos szimmetriája azonban utolérhetetlen.
A téma egy "szokványos" jelenet: férfi és nő együttese, két akt egymással szemben. A nőalak térdel, szemét lehunyja, minden ízében jelen van. Ugyanakkor büszke, testtartása egyenes, szépségével lehengerlő. A férfi szemben vele áll, de mégsem érezni semmiféle fensőbbséget, amit talán hangsúlyoz a kezében tartott (szépen kidolgozott) virágcsokor, de a meghajló fejtartás is. A jelenet hátterének apró mintázata mintha meg akarna szólalni. Minden kis részletében más, mintha jeleket tartalmazna, üzenne.

---