Lichard Dániel nevét a magyar nyelvű források nemegyszer negatív előjellel említik. A negatív ítélet oka, egy, a teljes életpálya szempontjából jelentéktelen epizód, selmecbányai tanárként rossz jegyet adott Petőfinek.
Vele kapcsolatban Illyés Gyula kifejezetten elmarasztaló álláspontot képvisel. Többek között az alábbiakat írja Lichardról:
"Lichard tanár úrral kivételt tehetünk, nyugodtan rossz tanárnak, rossz embernek s ráadásul rossz szlovák hazafinak is tarthatjuk." ..... "Az ő lelkét terheli, hogy a fiatal költő kilép a rendes kerékvágásból; a megpróbáltatások özönét zúdítja rokonszenves kamasz fejére."
Illyés szélsőséges véleményét később több magyar történész és író is "helyre tette".
Így pl Jakus Lajos:
"Lichard kéziratai „nagyon fegyelmezett, rendszerető emberre vallanak”, s nem állt bosszút Petőfin jegyei lerontásával. „Ennek nincs semmi írásos bizonyítéka, az egész csak rosszhiszemű feltételezés."
vagy Csukás István:
"...... Petőfi nem magyarsága miatt kapott elégtelen osztályzatot, és Selmecről történt távozását nem lehet kizárólag Lichard számlájára írni."
A Lichard - Petőfi "affér" hátteréről Csáky Károly szlovákiai magyar néprajzkutató, író közöl fontos információkat az "Emlékhelyek, emléktáblák tájainkon c. cikksorozatában. ( http://felvidek.ma/2016/03/emlektablak-emlekhelyek-tajainkon-xix-petofi-emlekek-selmecbanyan-2/ )

Lichard Dániel 1812-ben Zólyomlipcsén született, 1882-ben Szakolcán halt meg. Eredeti hivatását tekintve evangélikus lelkész volt, 1838 és 1844 között a selmecbányai líceumban tanított. Ebben az időszakban egy magyar nyelvű matematikai tankönyve is megjelent. 1847-től haláláig az "irodalomból élt." A szlovák kultúrtörténet őt tekinti az "első szlovák hivatásos újságírónak".

---