A kivételek erősítik a szabályt, hogy egy közhellyel kezdjek. Tudok mutatni ilyet Varga Imrétől is. A tökre nem Salgótarján közelében lévő, diszeli Első Magyar Látványtár idén nyáron nyílt kiállítása a Kivétel: közismert alkotók ismeretlen, vagy rájuk nem jellemző, meglepő alkotásait mutatja be. Ilyen ez a salgótarjáni szobor is: nem az a Varga Imre, akit ma ismerünk. Nem az a szobor, amiről feltételeznénk, hogy Varga Imre alkotása.
Ennek ellenére nagyon eltalált kompozíció, jól elhelyezve: összhangot képez a gondosan, tervezetten, nagyszabásúra átépített városközpont épületeivel. Kevesen tudják, de Salgótarján belvárosa, az 1955-80 között épített épületekkel már védelem alatt áll. Jó példa arra, hogy a nem is olyan közelmúlt jól sikerült, igényes együttesét időben el kell kezdenünk jogszabályilag védeni, így megmaradhatnak az értékek, nem pusztulnak el, nem kell később újjáépíteni, rekonstruálni, mint oly sok mindent, ha egyáltalán erre sor kerül. Ez jó hír. Szóval a földszintes-poros kisvárosból ('csak a neve volt város') 1960 és 80 között, hatalmas beruházással egy élhető, modern várost hoztak létre - ezt örökíti meg, a város tervezőinek-építőinek tiszteletére a Város c. térplasztika. A kompozíció a város főtere felé döntött, majdnem az élére állított terepasztalt mintáz meg, betonból, bronzból, az egész magas acéllábakon áll, de ezt ma már rejti a burjánzó növényzet. Felfedezhetjük rajta a két tizenhúsz-emeletes garzonházat, a szögletes épületeket, a dombokat - persze stilizáltan, nem valósághűen. Érdemes hozzá felmászni és közelről megnézni, egyrészt azért, mert küldetés, és mire verejtékezve, trágár kifejezéseket használva, sárosan felérsz, érzed a város arányait, hogy ami közelinek látszik, nem az; amit nyílegyenesen akarsz megközelíteni, azt jobb kerülővel, fentről; amit kis lankának, dombocskának vélsz, az komoly emelkedő. Másrészt közelről nézve rájössz, hogy ez az alkotás, ez bizony bazi nagy, igazán monumentális - és az kell legyen, hogy jól illeszkedjen a nagy épülettömbök közé, s hogy jól látszódjon a belvárosból és a szemközti dombokról is. Apropó, ha jól akarod fotózni, akkor a szemközti hegyvonulatot ajánlom: a Kálváriát, vagy 'Pléh Öcsi' (az egykoron a város fölött álló, nagyméretű alumíniumpartizán) üresen maradt talapzatának környékét (a Megyei Könyvtár feletti dombon). Jó optikai zoom kell hozzá. Sajnos nekem idén nem volt időm oda felmászni, így csak a főtérről, az egykori Karancs Szálló lépcsőjéről fotóztam, de ajánlom kiegészítésképpen Galagonya kitűnő blogjának néhány képét, nézzétek meg: http://blog.tarjanikepek.hu/?p=1032#more-1032 Korának egyik igen kiemelkedő, előremutató modern szobra, amely nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét. Egyik kedvencem.

Angol leírás, sztori

This non-figurative, stylized composition commemorates the planners and the constructors of the modern Salgótarján, which was until the 1950s a small, disordered township.