Georg Anthes (magyar névhasználatban Anthes György; 1863–1922) német operaénekes, hangfekvése: tenor. A kor egyik kimagasló Wagner-énekese, "a magyar operatörténelem nagy alakja, Budapesten a Zeneakadémia tanára, az Operaház főrendezője".

Az Operaház panteonjában zenei nagysága és fenti rangja miatt helyet kapott mellszobra. Másrészt a szobor történetéhez tartozik az a tény is, hogy a művész maga ajándékozta azt a színháznak (ld. 2. forrás cikkét).
A portré alkotóját sajnos nem sikerült megtalálni. Egy katalógusban (3. forrás), amely a Magyar színészportrékat gyűjti össze (1790-1940), szerepel a művésznek egy mellszobra, amit Uiz László, az Operaház egykori szobrásza alkotott (ilyen is volt!), azonban ennek anyaga márvány, de az évszámok egybevetése alapján sem lenne összeegyeztethető (Uitz 1914-ben született, Anthes 1922-ben meghalt). Vagyis legfeljebb más portré alapján készülhetett az Uitz-féle márvány büszt /később/, semmiképpen nem ajándékozhatta a tenorista személyesen azt a Háznak.

Anthes két irányban képezte magát: egyrészt jogásznak készült, másrészt – mint zenész – hegedülni tanult. Barátai ettől eltérítették, Weber: A bűvös vadász Max-szerepével debütált 1888-ban. Ezt követően a drezdai operában lépett fel. Közben Bayreuthban Wagner-operákban énekelt, majd Európa-szerte ismert lett. Ugyanakkor nem maradt ki a New York-i Metropolitan, de Chicagó sem.
A budapesti Operaházba 1903-ban szerződött, mint vezető tenorista. Egy későbbi betegségét követően visszavonult a színpadtól, 1913-tól a Zeneakadémia tanáraként működött, majd (1920-1922) az Operaház főrendezője volt.

Sírja a Kerepesi (Fiumei) úti temetőben van, a Nyugat hasábjain Bálint Aladár búcsúztatta: http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00313/09511.htm
"Felemelt fővel, messzire tekintő szemekkel járt-kelt, mintha valami idegen világrészből tévedt volna a földre... Hős volt, nem küzdő, nem töprengő, hanem felfelé törő, azaz inkább felfelé szálló emberideál, kit nem tépnek meg a valóság tüskés fogai, hanem épen, szférikus szépségek sugaraival övezve tűnik el ámuló szemeink elől.
Wagner germán férfiideálja nyert benne fogható valóságot,..."

---