Még mindig nem érkeztem ahhoz az alkotáshoz, amit leginkább szerettem volna megörökíteni. De "listán volt" ez a rekeszzománc alkotás is, ami számomra technikáját tekintve igen sejtelmes és – mint ilyen (bár találkoztam már ilyennel egyszer) – vonzónak tűnt. Címe szerint Ady emlékét idézi.

Az alkotást eredetileg Adyváros első iskolájában állították fel 1977-ben. Az iskola azonban napjainkban már nem a költő nevét viseli. Ez számomra ugyan nem jelent "váló okot", de a sajátos alkotásnak mégis új helyet kerestek. Így került 2002-ben a Nemzeti Színház emeletére, ahol viszont tág tere van (sajnos ott senki nem tudott róla).
A lényeg mégis a céltudatosság, vagyis addig kerestem, amíg megtaláltam.

Élénk színek, arany és a piros számtalan árnyalata egészen a pinkig, liláig. Az alkotás színvilága számomra kevésbé idézi Adyt, bár olvastam valahol, hogy a piros jellemző színe volt.
Ahogy nézegetem a sajátos domborművet, a rajta látható alakok alapján leginkább a páva asszociációja engedi magát. amihez Ady egy versét, az ismert "Felszállott a páva" című költeményt kapcsolni tudom.

A gomolygó színkavalkád, a kivehető és sejthető formák mégis érdekesek. A felső, középső rétegen látszó állatfigurák inverz alakja formálódik ki a szélső, arany mezőn, de érdekes módon – különösen a megközelítés szögét változtatva – így inkább fogaskerekeket juttatott az eszembe.
Az alkotás összetett, óriási, "emlék", Ady emlékezete és jobban belegondolva, a változások, Adyváros emlékezete is egyben.