"Hajdú vármegye címere ... nem más, mint a Bocskai István fejedelem által a hajdúknak adományozott címer. A sárkány a Bocskaiak címeréről való, és nem más mint Zsigmond császár Sárkányrendjének a jelvénye, amit a rend lovagjai a címerük körül viseltek, majd később (a rend megszűnése után) a leszármazottaik is. Ekkor általában rákerült magára a címerpajzsra, de a Bocskaiaknál végig megmaradt a címer körül."
Forrás: http://heraldika.blog.hu/2015/05/12/hajdu_varmegye_cimere_budapest_orszaghaz

Az 1913-ra felépült vármegyei székházon két ilyen díszes címer látható. Az egyik a főhomlokzaton, a másik a belső udvaron.

Hajdú vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság középső részén. Ma Hajdú-Bihar megye területének része. Hajdú vármegye területe az Alföld része volt.
Hajdú vármegye az 1876-os megyerendezés során jött létre az 1876. XXXIII. törvénycikk alapján, pontos területét pedig az 1877. I. törvénycikk határozta meg. Gerincét az addigi Hajdú kerület városai (Nánás, Dorog, Böszörmény, Hadház, Szoboszló és Vámos-Pércs) adták. Ezeken kívül hozzácsatoltak még tíz községet Szabolcs megyéből (Csege, Balmaz-Ujváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspök-Ladány, Szovát, Tetétlen, Földes és Józsa-Szent-György), illetve hármat Bihar megyéből (Kaba, Mike-Pércs és Sámson).
Kezdetben öt rendezett tanácsú város tartozott a megyéhez: Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló. Ezek közül azonban a városi feladatokkal járó magas adóterhek miatt Hajdúdorog 1886-ban, Hajdúhadház pedig 1891-ben nagyközséggé alakult feladva városi rangját.
Ezen kívül Hajdú vármegye területébe ékelődve, azt négy különálló darabra vágva feküdt Debrecen városa, mely törvényhatósági jogú városként nem volt a megye része.

Ez a legutolsó mondat azért érdekes, mert amikor a vármegyeházát tervezték, sokáig mindenki azt hitte, hogy az épület Hajdúböszörményben fog megépülni, hisz az volt a legnagyobb hajdúváros. Az akkor, a két település, Böszörmény és Debrecen között kialakult történelmi helyzetet a böszörményiek még több mint száz éve sem felejtik...

---