A szobor a megidézni szándékozott költőt méltatlan helyzetbe hozta. Emellett még, ha valószínűleg nem szándékoltan, de mégis reklámfigurája lett a hátteret adó vendéglátó egységnek. Tiltakozni már nem tud. Az arra járó kutyákat sem tudja távoltartani.

Nincs jelölve, hogy a bronzba öntött részletek (idézőjelek nélkül) két versből származnak (az eredeti tördelés mellőzésével, ami praktikus okokból érthető).
A két versrészlet Jékely Zoltán írásában található meg legkönnyebben (Weöres Sándor: A teremtés dicsérete dia.pool.pim.hu 1938.) , és a Nyugatban megjelent (1939) , kissé eltérő szövegváltozatú méltatásban. "JÉKELY ZOLTÁN: A TEREMTÉS DICSÉRETE
Weöres Sándor versei - Janus Pannonius Társaság kiadása"
epa.oszk.hu
Jékely Zoltán, mint kortárs, így jellemzi Weöres Sándort : "A Rimbaud-szerű korán-fejlődött költőt még barátai, közeli ismerősei is világtól elbúvó, mozgalmaitól finnyásan vagy tehetetlenül elhúzódó egyéniségnek tartják,"
dia.pool.pim.hu
S most itt ül az utcán, s talán azon tűnődik, hogy kerültem én ide? Az igaz, hogy diákként, egyetemi évei alatt megfordult néhány kávéházban :
"Köz­tu­dott, hogy Weöres cso­da­gye­rek volt. Ti­zen­öt éve­sen írt, Öre­gek cí­mű ver­sé­ből Ko­dály Zol­tán kó­rus­mű­vet kom­po­nált, s ami­kor Pécs­re jött, rend­sze­re­sen kö­zöl­te már ver­se­it a Nyu­gat, a leg­ran­go­sabb ma­gyar iro­dal­mi fo­lyó­irat. Ba­bits­csal, Kosz­to­lá­nyi­val, Füst Mi­lán­nal, ne­ves írók­kal és szin­te min­den va­la­mi­re­va­ló fi­a­tal pá­lya­tár­sá­val le­ve­le­zett, s ahogy Ba­bits­nak kül­dött egyik le­ve­lé­ből ki­de­rül, „fel­sé­ge­sen" érez­te ma­gát a vá­ros­ban. Fi­a­tal ba­rá­ta­i­val ká­vé­há­zak­ba, kis­kocs­mák­ba, szín­ház­ba jár­nak, s 1934 ta­va­szán, Hi­deg van cím­mel meg­je­le­nik itt az el­ső ver­ses­kö­te­te."
jelenkor.net , de nem ez lehetett fő inspirációja, időtöltése. A szobor egyébként sem fiatalemberként ábrázolja, és a kortárs 1938-ban már egészen másként jellemzi.

Ha valaha síremléket, szobrot, emléktáblát kapok, vagy bármely intézet a nevemet viseli, mindegyikre véssék rá e sorokat:

„Az emberiség akkor fog boldogulni,
– ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.
– ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket.
– ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kisebb rossz, mint tettel legyűrni.
– ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.
Ha ezt nem az egész emberiség, hanem csak egyetlen nép tudja: bármily megpróbáltatás és csapás érheti, mindig megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni. Nem pusztul el, míg hatalom és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik. Mértékét eltanulják a szomszéd népek is, majd azoknak szomszédai.”
Weöres Sándor
Idézet innen: bama.hu