A múlt század hatvanas éveiben kezdték el építeni Kecskeméten a Széchenyiről elnevezett lakótelepet, amely időközben egy kisváros nagyságú településrésszé növekedett. Az itt lakók általában kedvelik a lakókörnyezetüket, akik itt születtek, azok nem szívesen költöznének másik környékre. Én meglehetősen nehezen ismerem ki magam a sok egyforma háztömb között, mondhatom, hogy a Mátra sűrű erdeiben könnyebben kiismerem a járást a turistaösvények útvonalán. A dinamikusan fejlődő városrész egyik központi részén, a bevásárló és kulturális egységek mellett kialakítottak egy egészen egyedi játszóteret, amely meglepően kedves színfolt volt egy időben, a betonrengeteg sűrűjében. Sajnos a karbantartás és utógondozás hiányában a szokásos lepusztulás lett a művészi értékű köztéri alkotásokkal színesített terület sorsa. Ezzel szemben a park füvében legelésző kis tehenek szerencsésen átvészelték az átalakítások viszontagságait, és töretlen derűvel várják a hancúrozó gyerekek társaságát.