Kosutány Tamás (1848-1915) pályafutása legkezdetén nem kapcsolódott Magyaróvárhoz, gimnáziumi tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, felsőfokú agrároklevelét a keszthelyi Georgikonban szerezte, vegyészetet hallgatott a budapesti műszaki egyetemen, a németországi Halléban ösztöndíjas volt, legfőbb kutatási területe az agrokémia volt. 1871-ben került Magyaróvárra, segédtanárként. 1874-ben, abban az évben, mikor az intézmény hivatalos elnevezése Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia lett (majd harminc éven át egyedüliként végzett felsőfokú agrárképzést Magyarországon), és az oktatást is átszervezték, nevezték ki őt rendes tanárrá. Az agrokémia magyarországi úttörője volt, a szeszgyártástól a takarmányozásig és a műtrágya alkalmazásáig sok mindennel foglalkozott, a "nagy oktatói kar" tagjaként olyasmikkel is, mint a menza, a diákkörök megszervezése, amik a diákság hétköznapi életét tették könnyebbé; eközben több magyaróvári "kísérleti állomás" vezetője is volt. 1893-ban megalapította és szerkesztette a Magyaróváron kiadott Mezőgazdasági Szemle című folyóiratot. 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, a kevés akadémiai tag közé tartozott, aki a XIX. században agrártudósként került a testületbe. 1903-ban Budapestre költözött, a Műszaki Egyetemen tanított és vezette az Országos Chemiai Intézetet.

Négy lánya közül az egyiket id. Rázsó Imre vette el, aki a "nagy okatói karra" következő generáció tagja volt, és 1919-20-ban helyettesítette ugyan a betegeskedő Cserháti Sándort, rövid ideig pedig dékán is volt, ebben a panteonban arcképe már nem kapott helyet.

Gyenes Tamás reliefjének felállítására két évszámot is találtam (1957, 1968), a dombormű kiemelt elhelyezése miatt inkább az elsőt, az artportalon szereplő adatot valószínűsítem (azt most figyelmen kívül hagyva, hogy a második évszám idején a szobrász már nem élt).

---