Múlt vasárnap majdnem céltalanul indultunk el Óbudán várost nézni (persze szemerkélő esőben). A játéktörténeti kiállítást szerettük volna megnézni a főtéren, a Zichy-kastélyban, de azt a kiállítást már elbontották.
Tovább folytatva utunkat a Lajos utca felé, találtunk rá a Goldberger Textilipari Gyűjteményre. Hónapok óta mindig látom a múzeum hirdetését az ottani lapban (Óbuda). Igazán kíváncsi is voltam, de nem tudtam, hogy a lányom hogy áll az ötlethez. Végül, egy háromórás, nagyon tartalmas időtöltés sikeredett belőle. A gyárat 1784-ben alapították, és 1997-ben zárta be végleg kapuit.
Hatalmas élmény lehet gyerekekkel is az interaktív, a XXI. század követelményei szerint, tavaly ősszel (2013) újrarendezett kiállítás. Persze főleg kislányokkal, mert a kékfestés történetétől az öltöztetős babákig, divatbemutatóval is fűszerezett, a szövőszékek és szövőgépek eredeti és kicsinyített változatától kezdve minden volt ott, ami a textiliparral kapcsolatos. A gyár történetét itt lehet olvasni:
http://www.textilmuzeum.hu/modul/article.php?id=1

Már mindent megnéztünk, amikor észrevettem, hogy van még egy félreeső helyiség, amit Jacquard teremnek neveznek, a benne lévő különleges, magas, álló szövőgépről, ami több mint százéves, és még mindig működik. Mondtam a lányomnak, hogy addig ki nem megyek az épületből, még abba a terembe be nem mentem. Úgy vonzott a hely, hogy nem is értettem magam. Belépve, és meglátva az ajtóval szemben álló falon a Kovács Margit kerámiát, rögtön oda kellett szaladni, és közelről megnézni. Meg se néztem a múzeumi kiírást. Ági csak csodálkozott, hogy anya, honnan tudod ezt, így azonnal?
Nem tudtam. Semmit nem tudtam az alkotásról, csak megismertem a keramikus stílusáról, korábban látott művei alapján.

Ma előkerestem a Méliusz Könyvtárban Kovács Margit alkotásairól szóló könyveket, és egyikben sem szerepel ez a dombormű. Vagyis a szakirodalom sem tudott róla nagyon sokáig.
De nézzük végre a történetét, hogy miért is: P. Szabó Éva európai hírű takácsmester volt. A Goldberger-gyár részére is tervezett textileket. A kerámia falikép az aranykoszorús iparművész szövőműhelyének megalapítása alkalmából készült, 1937-ben.
A színes, mázas kerámia dombormű a textilművészt ábrázolja madárral, a fonás és szövés eszközeivel, kevés ornamentikus díszítéssel. Alul egy mázatlan, karcolt tábla csatlakozik a domborműhöz, amin a keramikus és a szövőnő monogramja, az 1937-es évszám, és egy rokka előtt ülő női alakon túl rengeteg virág és madár látszik. A dombormű peremén, szélén egy szöveg vehető ki (sajnos nem tudom végig elolvasni):
Tiszteljük a nőket
Szőnek és fonnak
Mennyei rózsákat ezen földi ...

A művet P. Szabó Éva hagyatékából vásárolta meg a múzeum a művésznő lányától, 1999-ben. A domborművet eredeti helyén cement magba ágyazták, amelyből megpróbálták eltávolítani. Ekkor tört ketté az alkotás. Helyreállítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta 2005-ben. Az immár restaurált domborművet rétegesen kibélelt falfülkében helyezték el, a Golderberg gyár egyik termében.
Én még a fotón sem vettem észre a törést, a helyszínen meg végképp nem látszott. Vagyis tökéletes munkát végzett a restaurátor.

A Goldberger Textilgyár tulajdonosa, vezetője a második világháború idején Goldberger Leó volt.
"1944. március 19-én, az ország német megszállásának első napján a Gestapo letartóztatta és Mauthausenbe hurcolta. Bár megérte a tábor felszabadulását, 1945. május 5-én éhhalál következtében elhunyt."
Ma március 19-e van, 2014.

---