Az emléktáblát annak a Damjanich utcai háznak a falán avatták fel, ahol az a ház állt, amelyben Faludy György 1910-ben született. Az épületet a második világháború vége felé bombatalálat érte, maradványait a háború után lebontották és a foghíjat mint a Csikágó városrész előkelőbb, keresettebb fertályán álló területet viszonylag gyorsan beépítették. A tábla felirata: "E házban született // Faludy György / 1910-2006 // író-költő, műfordító, / humanista gondolkodó. // Állítatta Erzsébetváros Önkormányzata, 2013". A Zámbó Kornélra jellemző mozaiktechnikával készült portrén az idős Faludyt látjuk, hosszú ősz hajjal, úgy, ahogy a média világából már jól ismerhettük, s a portré inkább sikerületlen, mint találó. A történeti hűség kedvéért hadd tegyek ide egy felvételt Várkonyi Lászlótól, a harmincas-negyvenes-ötvenes évek kitűnő portréfényképészétől, aki 1956 után Faludyhoz hasonlóan emigrációba kényszerült, ő azonban nem tért haza, 1975-ben, Kanadában meghalt. Ez az ábrázolás alighanem közelebb van a "pesti" Faludyhoz, Villon fordítójához, ami munka miatt bizonyára legnagyobb irodalmi megbecsülését nyerte el.

---