Kíváncsisággal kerestem fel Mecseki Hargita megemlékezését egykori "textilszobrász" művésztársáról. Nézetemben alázatosan szakított a "Mecsekis" nők ábrázolásától a tört oszlopra elhelyezett samott domborműképen. A kép maga is tört, szabálytalan alakú, a portré arca finoman nőies, a "mesterségre" is utaló textildrapéria átveszi a nőiesen hullámzó hajzat szerepét, melyből előtűnik maga az arc. A finom és lágyan hullámos felületet talán ellensúlyozandó a szem és a portré hajzatának figyelemvonzó ábrázolásmódja.

Az emlékkép avatásáról, a művésznőkről részletesen itt olvashatsz:
http://www.minalunk.hu/rakosmente/?n=5&tartalom_id=6750&area=

Gecser Lujza művészetéről olvasható az "ÉS"-ben: (Antal István
2008. szeptember 12.)

"Gecser Lujza alighanem az első összművész volt a magyar textilesek között. Már túl is ment, túllépett a textilművészeten. Azt híszem ő volt ennek a kifejezési technikának első olyan alkotója, aki puszta egoját, énjének komplexitását vetítette a néző elé, életének minden kínjával és örömével. Nála a személyiség szellemi és testanyaga túllépett a technikák mű/anyagán. Bele is halt, szegény."