A neogótikus stílusú historizáló bérház tervei 1899-ben készültek Kende Ignác asztalán, a ház 1900-ban épült fel, építtetője és első tulajdonosa a Nyitra megyei Szakolca visszavonult főispánja, Kuba János és neje volt. Viszonylag épen vészelte át Budapest viszontagságos időszakait, bár háborús golyónyomok a mai napig láthatók az egykori gettó területén elhelyezkedő ház homlokzatán. Ennek a homlokzatnak a díszítése igen gazdag, különösen az első emelet szintjén, középen ugyanis egy egészalakos, életnagyságú szobor látható egy lovagról, aki baldachin alatt áll, kétoldalt, szimmetrikusan pedig két-két vízköpő, melyek az utcán sétálót leginkább franciaországi templomok díszítőelemeire emlékeztetik. Ezeken kívül is sok épületdíszítő elem van az épületen, például a ház építésének éve is ilyen ornamentikából olvasható ki.

Az adatokat Perczel Anna Védtelen örökség című, magyar és angol nyelvű könyvéből veszem, mely a Városháza kiadásában 2007-ben jelent meg, és az egyik legfontosabb dokumentumgyűjteménye volt az ÓVÁS! Egyesület tevékenységének (az egykori pesti zsidónegyed el-eltünedezni kezdő épületeinek megmentéséért folytatott, időnként kilátástalan küzdelemnek; a muemlekem.hu ugyancsak hivatkozott leírása a könyv vonatkozó passzusának egyszerű átmásolása). Egy ízben személyesen is találkoztam a könyv szerzőjével, aki beszélgetésünkkor azt mondta, a lovagszobor alkotója azonosított, de ennek az adatnak később sehol nem akadtam nyomára.

---