Érdekes adalékra bukkantam a Mai magyar művészet sorozat Kalló Viktor művészetével foglalkozó kis könyvében. Mint olvasható, miután a centenáriumi ünnepre Kalló megbízást kapott, egy háromalakos kompozíciót tervezett úgy, hogy (nem először) megpróbált szakítani "a munka-, illetve a munkásábrázolás hagyományos módjával". Az eredmény egy belső ritmussal rendelkező, három ülő munkást ábrázoló kompozíció volt. Ezt azonban nem fogadták el, éppen a hagyományos ábrázoláshoz jobban közelítő munkáját választották, vagyis ezt az alkotást. Olvasom: "...ez a munkája méltóképpen képviseli mesterségbeli tudását, de művészetére kevésbé jellemző."

---