Az emlékművet Ferenc József császár ajándékozta hálája jeléül Temesvárnak, mert a város védői 1849-ben 107 napig ellenálltak a magyar szabadságharcosok ostromának. A temesvári várat védő császári csapatok parancsnoka Georg Rukavina császári és királyi táborszernagy volt, aki az ostrom utolsó időszakában kapott betegségébe rövidesen belehalt.
A 18 méter magas, homokkőből készült emlékművet 1853. január 17-én avatták fel az akkori Jenő herceg téren. Az emlékművet a híres építész, Josef Kranner, a prágai Szent Vitus dóm restaurálója tervezte, szobrait pedig az a Josef Max készítette, akinek egyik alkotása a prágai Károly hídon látható.
Az oszlop négy oldalán négy allegorikus alak, a Becsület, az Engedelmesség, az Éberség és az Önfeláldozás szimbolizálta az osztrák katona fő jellemvonásait. A gótikus stílusú emlékoszlop építményében egy, a Hűséget ábrázoló fiatal nő alakja látható a vár féltve őrzött kulcsaival. Egyes vélemények szerint a fiatal nő Ausztriát, más vélemények szerint az ifjú Mária Teréziát ábrázolja. A talapzatról szörnyalakok acsarkodtak felfelé, melyek a magyar honvédeket szimbolizálták. A magyar lakosság többször megrongálta az általuk csak „Szégyenszobor”-nak nevezett alkotást, ezért az emlékmű szörnyalakjait 1885-ben eltávolították.
Az 1918-as impériumváltás után az emlékmű Hűséget ábrázoló központi szobrát lefejezték, a többi négy allegorikus alakot pedig eltávolították.
1936-ban politikai okokból a Szabadság térről Lippai úti temetőbe száműzték az emlékművet.
A csonka főalak a temesvári Bánáti Múzeumba került és jelenleg is ott áll a Múzeum udvarán.
Az utóbbi években felmerült a Hősök temetőjében álló, romos emlékmű restaurálása.

Az alkotás további alternatív nevei: Osztrák katonai emlék, Katonai emlékmű, Hűség oszlopa.

---