A Magyar Közélet című folyóirat 1930. januári számában szalagcímen virított, hogy „Színészparkot létesít a Főváros”. A régi, még vándorszínészeten felnövő nagy elődöknek akartak tisztelegni, parkban vagy akár egy múzeumban kiállítani a honi kultúra ezen apostolainak szobormását.
Ebben a sorban Kántorné Engelhardt Anna (1791–1854) volt az első. A német anyanyelvű, nehéz sorból kiemelkedő asszony azért tanult meg magyarul, hogy e nyelven játszhasson. Tragika volt, ő játszotta Katona József: Bánk bánjában Gertrudist az ősbemutatón, és jelentős érdemei vannak Kisfaludy Károly darabjainak színpadi sikereiben. Érdekes módon Grillparzer: Sappho című darabjának címszerepében ábrázolja őt a szobrász. Ligeti Miklós otthon volt a színház világában, ő tudta, miért ennek a furcsa, dekadens darabokat író szerzőnek a darabjában őrizte meg a hallhatatlanságnak Kántornét.
http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz13/71.html
Félalakos, 5/4 méretben rendelte meg Ligeti Miklóstól a szobrot az Ugron Gábor, Liber Endre, Kertész K. Róbert vezette, kulturális ügyekkel is foglalkozó Közjótékonysági Ügyosztály. Elvárás volt, hogy akár közparkban, de akár belső térben is megfeleljen a plasztika az elvárásoknak.
Görögös stílusban készült. A szemek fehérje márványból, az írisz ónixból volt kifaragva és elhelyezve a bronz öntvényben. A költőnőnek kijáró babérkoszorú aranyfüsttel volt bevonva. A szerepnek megfelelően, talán túl férfias arccal mintázta a modellt Ligeti. Mindazonáltal egy szerelmes asszonyt látunk, akinek intelligens, és érzékeny arcéle felidézi a megszemélyesített költőt, diszkréten zárójelbe téve azt, hogy kibe szerelmes Lesbos szigetén.A szobor rekord gyorsasággal elkészült, de nem került köztérre, mint a majd csak pár év múlva elkészülő Déryné. A szobor a Blaha Lujza téren, a metrómegálló helyén állt egykori Népszínházban „ideiglenesen” működő Nemzeti Színházba került, a jobb oldali páholyokhoz vezető lépcsősor – emlékeim szerint – második szintjének egy fordulójában állították föl. Szép volt, kisgyerek koromban megmutatták szüleim. 1965. április 23-án, már mint kamasz, az épület felrobbantását is végignéztem.
Szerencsénkre ez a szobrot nem érintette. Az most a Nemzeti Galériában tartózkodik, és eljöhet az idő, hogy az új Nemzeti Színház körül kialakuló színészpanteon egy újabb darabja lehessen.
A jobb szeműek a csatolt képekről felfedezhetik, hogy a szobornak egy másik példánya, a színes felvételek arról készültek, mely a balatonlellei Kapoli Múzeum Ligeti-kiállításán látható.