„Még 1928-ban került a Várdomb Hunyadi János úti oldalába Tóth István Polipölő c. mészkőszobra. Rajta izmos hérosz vív halálos küzdelmet az undok fenevaddal. Az ókori motívumokra épülő kompozíciónak első ránézésre semmi köze az irredentizmushoz, de már a kortárs publicista feltette a kérdést: ’Vajjon nem lehetne ezt a szobrot szimbólumnak tekinteni? Azt hiszem, igen! Könnyen kitalálhatja minden magyar ember, hogy ehhez hasonló módon kell még most is viaskodnunk életünkért, hogy vérünket még mindig szívni akaró ellenségeinket magunkról letépjük, még ha le is szakad itt-ott húsunk egy-egy tekintélyes része.’ Hogy tényleg irredenta szobornak szánták-e, ma már nehéz eldönteni, a szobor mindenesetre túlélt minden politikai felfordulást, változatlan címmel, változatlan helyen áll ma is az Alagút híd felőli bejáratától néhány lépésnyire.” - olvasható Zeidler Miklós „A magyar irredenta kultusz a két világháború között” című írásában a 25. oldalon mek.niif.hu